Megint tüntetnek a tejtermelõk, pénteken az országban több helyen is demonstrációra készülnek a nagy importõrök ellen, akik szerintük kiszorítják a magyar termelõket. Közben Fazekas Sándor földmûvelésügyi miniszter próbálja csitítani a kedélyeket, csütörtökön a Tescóban sajtótájékoztatót is tartott, ahol azt mondta, minden eddiginél nagyobb tejmarketing kampány indul 420 millió forintból.

Kétségtelen, nagyot esett tavaly a tej ára: amíg tavaly januárban 245 forint körül volt a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej literének átlagára, év végén már csak 222 forint körül alakult az ár átlagosan. Ez ugyanakkor nemcsak Magyarországon volt így: uniós-, és világszinten is csökkent az elmúlt idõszakban a tej ára. Ennek a fogyasztók örülhetnek, ugyanakkor a tejtermelõk közül sokan már a közeljövõben tönkremehetnek.

Nem a magyar tejet népszerûsítõ kampány az egyetlen, amivel a kormány a magyar tejtermelõknek segítene, március elején határoztak arról, hogy kialakítják a tejstratégiát. Ez alapján:
Szíjártó Péternek március 31-ig elõterjesztést kell készítenie "a tejipari vállalkozások külpiacra igénybe vehetõ feldolgozói kapacitásáról és a külföldi tejipari technológiák hazai alkalmazásának lehetõségeirõl."
Fazekas Sándornak felül kell vizsgálnia a friss és tartós tej forgalmi rendszerét,
Varga Mihálynak pedig a tejtermelõk likviditásának növelését kellene növelnie. Ehhez kap 11,44 milliárd forintot, amelyet az FM számára csoportosíthat át a központi költségvetésbõl.
Balog Zoltánnak pedig április 15-ig elõterjesztést kell készítenie a közétkeztetési szabályok módosításáról, hogy kötelezõvé tegyék a friss tejet az intézményekben.
De miért vannak bajban a tejtermelõk?

Errõl Harcz Zoltánt, a Tej Terméktanács ügyvezetõ igazgatóját kérdeztük, aki azt mondta, pozitív, hogy a kormány foglalkozik a termelõk problémáival, de egyelõre még látni az európai válság végét. Harcz elmondása alapján alapvetõen három folyamat okozza a tejtermelõk problémáit:
1.
Márciusban az Európai Unió eltörölte a kvótákat.
2.
A másik probléma, hogy a tisztességes magyar tejipari vállalkozások dolgát nagyon megnehezítik az áfacsalók.
3.
A harmadik pedig az orosz embargó.
Dömping?

A tej ára egy ideje már csökkent, de a tejtermelõknek igazán az tette be, hogy márciusban az Európai Unió eltörölte a kvótákat, amik annak a felsõ korlátját határozták meg, hogy mennyi nyerstejet dobhat piacra egy uniós tagállam. A kvóták hiányában mindenki többet kezdett termelni, ami miatt nõtt a kínálat, így az ár csökkenni kezdett.

Harcz Zoltán szerint Észak-, és Nyugat-Európából viszont mélyen a magyar termelési ár alatt érkezik a magyar boltok polcaira a feldolgozott tejtermék, amivel magyar feldolgozók sokasága képtelen felvenni a versenyt így. "Elképesztõ, hogy egyes magyar nagykereskedõk kilónként akár 570-580 forintért Magyarországra hozzák a félkemény, például trappista sajtokat" - mondta Harcz, aki szerint a dömpingáras tej és tejtermék áradat olyan országokból érkezik Magyarországra, ahol a nyerstej jelentõsen drágább, mint nálunk.

"A drágább nyerstejbõl készülõ, azonos csomagolóanyagban lévõ és még ide is szállított külföldi UHT-tej sem lehet olcsóbb, mint a hazai UHT tej. A Magyarországon kapható külföldi sajtok és külföldi tejek rendre drágábbak az elõállító országban" - mondta.

Arra a kérdésre, hogy hogyan állják a sarat a magyar cégek, Harcz azt mondta: másfél éve önköltség alatt termelnek a cégek, és ebben a hónapban is árcsökkenésre számítanak. A húsvéti idõszakban általában nõ a kereslet a tejtermékek iránt, de a húsvét utáni idõszaktól nagyon félnek a cégek, ugyanis a legtöbb tej - a tejtermelés biológiai sajátosságai miatt - április-májusban ömlik a piacra.

Harcz szerint a kistermelõk mehetnek leghamarabb tönkre, és a helyzetet az sem javítja, hogy a magyar tejtermelõk is több tejet termelve igyekeznek minimalizálni a veszteségét. A kiskereskedõknek ráadásul sokkal könnyebb az olcsó importot megvenni, mint az adott esetben normál átadási árú magyar tejterméket.
Rosszkor, rossz helyen

A köznyelvben dömpingnek szoktuk hívni azt, amikor egyszerre sok termék szabadul rá a piacra, és emiatt az ár csökkenni kezd, de ha a helyzet azért áll elõ, mert a tõkeerõsebb cégek szándékosan arra játszanak, hogy hosszú távon a saját önköltségi szintjükön alul termelnek, amíg a versenytársaik csõdbe mennek, akkor az már versenyjogi kategóriának számít, és az Európai Bizottság akár büntetést is kiszabhat miatta.

Jámbor Attila, a Budapest Corvinus Egyetem agrárpolitikával és agrárkereskedelemmel foglalkozó docense a kérdésünkre elmondta, most nem az elõbbi esetrõl van szó. Jámbor szerint a mostani helyzet több, egymással párhuzamos folyamat eredõjeként alakult ki. A tej ára ugyanis nem csak az EU-ban esett, hanem a világban is, aminek többek között a kínai import visszaeséséhez és az olajárcsökkenéshez is köze van.

A nemzetközi áreséssel párhuzamosan ráadásul tavaly márciustól az uniós tejkvótákat is eltörölték. A kvótát 1984-ben vezették be, mert hatalmas feleslegek keletkeztek. Az árpolitika lényege akkoriban az volt, hogy az európai árak legyenek magasabbak az unión kívüli áraknál, ami feleslegek kialakulásához vezetett. Mivel a 80-as években a mezõgazdaság még az uniós belsõ piac sokkal nagyobb részét tette ki, ezért az árcsökkentés politikailag nem volt megvalósítható opció.

"Ezért hozták létre a kvótákat, amikkel az árakat magasan tartva lehetett biztosítani, hogy mindenki el tudja adni a termékét. Az 1990-es és a 2000-es évek uniós agrárpolitikai reformjai és a nemzetközi folyamatok következtében azonban az uniós és világpiaci árak egyre inkább közeledtek egymáshoz, így 2008 után már egyre több szó volt arról, hogy a kvótákat akár el is lehet törölni" - magyarázta Jámbor, aki szerint
a termelõk most inkább a kvóta eltörlése miatt mérgesek, miközben igazából az a helyzet, hogy az EU csak szerencsétlen idõpontban törölte el a kvótát,

mert így a nemzetközi áresés még erõsíti is azt az árcsökkentést, amit a kvóta eltörlése okoz.
Áfacsalás és embargó

A magyar termelõket és feldolgozókat Jámbor szerint a világpiaci folyamatok azért érinthetik rosszabbul, mert sok holland, német és dán cég tõkeerõsebb, mint a magyar termelõk, így megtehetik, hogy olcsóbban árulják a termékeiket. A nyerstejek piacán ugyanakkor nem annyira jellemzõ a nyugati és északi konkurencia, viszont a környékbeli országokból nagyon sok áfacsalt tej érkezik Magyarországra, amivel tényleg lehetetlen a törvényeket betartva versenyezni.

Magyarországon a tejipar az áfacsalás által egyik legfertõzöttebb iparág, ráadásul a környezõ országokból, például Szlovákiából olyan importáruk érkeznek a magyar boltokba, amik annak ellenére olcsóbbak a magyar tejnél, hogy a szlovák nyerstej sokkal drágább a magyarnál. Harcz azt mondta, a Tej Terméktanács  régóta javasolja a tejtermékek áfájának csökkentését, és bár most nem került be a kormányzati tervek közé, úgy tudja, hogy egyáltalán nem utasították le az áfacsökkentés lehetõségét.

Ami szintén jelentõs forgalomkiesést jelent sok magyar termelõnek. A Tej Terméktanács álláspontja szerint az embargó megszüntetésére lenne szükség, és Harcz szerint olyan piacvédelemre lenne szükség a kormány részérõl, amelyben a kereskedelemnek is maximálisan partnernek kellene lennie.

Jámbor szerint
rövid távon Magyarországon jó megoldás lehet az, amire a kormány készül, tehát hogy a közétkeztetésben és külföldön keressenek felvevõpiacot,
de hosszabb távon a 18 százalékos áfa 5 százalékra csökkentése lehet megoldás a termelõk bajaira, valamint az is segítene, ha a tejtermelõk nagyobb arányban készítenének feldolgozott termékeket, ezek ugyanis nem függenek annyira az éppen aktuális piaci viszonyoktól (tovább lehet ezeket tárolni például). Hosszabb távon továbbá a tejtermelõk versenyképességének a növelése is fontos prioritás.

Ezt viszont az is nehezíti Jámbor szerint, hogy a feldolgozott termékekre specializálódott tejtermelõk sokkal kevesebb támogatást kapnak, miközben a feldolgozóipar és a mezõgazdaság sok esetben egymás ellen harcol, mikor összefogva sikeresebbek lehetnének.

Amikor arról kérdeztük, hogy uniós szinten milyen lenne az optimális szabályozás, Jámbor az új-zélandi példát említette, ahol a nyolcvanas évek óta nincs állami beavatkozás: ott azóta úgy mûködik viszonylag zökkenõmentesen a piac, hogy még az árak is alacsonyabbak, mint az EU-ban.