Nehéz megmondani, mit hoz majd a dolgozók számára a negyedik ipari forradalomként emlegetett szupergyors társadalmi-technológia változás, amely napjainkban is zajlik. A World Economic Forum szakértõi készítettek egy kutatást, ami alapján mégis megjósolható néhány trend, ami már a következõ években lényegesen átalakíthatják az életünket. Összegyûjtöttük a legérdekesebbeket.
Kevés téma osztja meg annyira a vele foglalkozó szakembereket, mint a közeljövõ technológiai innovációinak hatása a társadalomra, azon belül is a munkaerõpiacra. A Pew Research Center kutatóintézet 2014-ben megkérdezte a szerintük leginkább hozzáértõ 1896 embert, mit gondolnak, inkább jó vagy inkább rossz lesz a dolgozó népnek a következõ tíz évben az automatizáció és a robotok térhódítása. A szakértõk meglepõen megosztottnak bizonyultak a kérdésben: 52 százalékuk optimista, 48 százalékuk viszont úgy gondolja, a társadalom nem fogja tudni megfelelõen kezelni az új kihívásokat, így azoknak több lesz a vesztese mint a nyertese.
Akik nem félnek a jövõtõl, azzal érvelnek hogy a történelem során már rengeteg technológiai innováció lezajlott anélkül, hogy negatív hatásai lettek volna a foglalkoztatásra, sõt: általában inkább új munkahelyek jöttek létre miattuk. Szerintük hiába veszélyeztet egy csomó munkahelyet a robotika terjedése, ezt bõven kompenzálni fogják a fejlõdés során keletkezõ újak. A technológia megszabadít majd minket a kellemetlen munkáktól, ráadásul a folyamat arra is lehetõséget teremt az emberiségnek, hogy újragondolja a munka fogalmát kreatívabb, közösségibb, társadalmilag hasznosabb irányba.
Ezzel szemben a majdnem ugyanennyien levõ kételkedõk úgy gondolják, hogy a negyedik ipari forradalom lényegileg különbözik a korábbiaktól, ezért sokkal nagyobb kihívást jelent majd a munkaerõpiacnak, mint elõdei. Szerintük az átalakulás túl gyors lesz ahhoz, hogy a szabályozók és a gazdasági szereplõk értelmesen tudjanak rá reagálni, ezért egy sor kellemetlen mellékhatás várható. Ilyen a fehérgallérosokat is érintõ tömeges munkanélküliség, vagy a mélyülõ szakadék a társadalmi rétegek között.
Így készült a WEF-kutatás
Egy ilyen nehezen kutatható témánál mindig érdekes a módszertan. A WEF szakértõi olyan szereplõkkel készítettek interjúkat és vettek fel teszteket, akiknek sokéves szakmai tapasztalata van munkáltatói oldalról. A mintában 371, összesen 13 millió alkalmazottat foglalkoztató vállalat vezetõ HR-esei, vezetõi, stratégiai igazgatói szerepelnek. A cégeket úgy válogatták össze, hogy lefedjék az összes nagy iparágat, szám szerint 9 ilyet különítettek el.
A felmérésbe csak a világ legnagyobb gazdaságait vették be, amelyekben az összes dolgozónak több mint a fele él. Országok, gazdasági közösségek szintjén 15-öt fed le a riport: USA, Japán, Kína, India, Brazília, Mexikó, Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Egyesült Királyság, Törökország, Dél-Afrika, Öböl-menti Együttmûködési Tanács, Ausztrália, Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége.
A teljes jelentést ide kattintva olvashatja el.
A jövõ munkaerõpiacát persze nem egyedül a technológiai változások határozzák meg, egy soktényezõs képlet eredményeképpen fog eldõlni, mi lesz, és a változások nagyon másképp érinthetnek különbözõ társadalmi csoportokat, iparágakat, országokat. Az idei World Economic Forumra készült egy jelentés, amely megpróbálja számba venni az összes lehetséges dimenziót a következõ 5-10 évben, ebbõl válogattuk ki a legérdekesebbeket.
5 millió munkahellyel lesz kevesebb 2020-ra
A WEF-riport legijesztõbb állítása, hogy a munkaerõpiaci trendek alapján a világ 15 legnagyobb gazdaságában 7,1 millió munkahely fog megszûnni a következõ 5 évben. Ezt szinte teljes egészében a mesterséges intelligencia és az automatizáció számlájára írható. A gépek eddig csak a kékgalléros pozíciókat veszélyeztették, de a jövõben már irodai dolgozók munkáját is feleslegessé tehetik.
A veszteséget kompenzálni fogja, hogy a 7,1 millió munkahely megszûnésével párhuzamosan létrejön 2 millió új is, persze más ágazatokban, inkább a magasan képzett munkaerõt igénylõ, kevéssé automatizálható feladatok elvégzésére.
A pozitív és a negatív hatások összege mínusz 5,1 millió munkahely 5 év alatt.
Ez inkább a változás sebessége miatt érdekes adat, az összes munkahely számához viszonyítva nem sok: a vizsgált országokban összesen 1,86 milliárdan dolgoznak ma, vagyis a világ összes dolgozójának 65 százaléka.
Nyertes és vesztes ágazatok
A munkahelyek megszûnése nem egyformán érinti az egyes ágazatokat, lesznek olyanok, amelyek kifejezetten felvirágoznak majd a közeljövõben, másokban viszont jelentõs mennyiségû dolgozót fognak leépíteni. A kutatók számításai szerint a megszûnõ munkahelyek kétharmada az irodai adminisztratív munkakörökre koncentrálódik, de nem fognak jól járni a gyártásban, építésben, összeszerelésben dolgozók, sõt a szórakoztatóiparban is csökkenõ emberi munkaerõigényre lehet számítani.
Mi miatt bolydul fel minden?
A munkahelyek számának csökkenésén túl lesznek más lényeges változások is a foglalkoztatásban. Terjedni fognak az atipikus, rugalmas foglalkoztatási formák, amelyek a jól képzettek számára új lehetõségeket teremthetnek, de összességében növelik a foglalkoztatási bizonytalanságot és magasabb fokú tudatosságot igényelnek a munkavállalók részérõl. Egyre több mérnökre és IT-szakemberre lesz szükség. Az elöregedõ társadalmakban növekedni fog az egészségügyi szektor súlya, míg a fiatalabb populációval rendelkezõ feltörekvõ gazdaságokban az oktatásban lesz szükség sok munkaerõre. Arányaiban nõni fog a nõi foglalkoztatottság és valószínûleg több nõ lesz vezetõ pozícióban, mint ma.
Itt vannak a várható változások legfontosabb motorjait:
Furcsa szakmák a láthatáron
A technooptimisták jóslatai részben biztosan valóra válnak, ugyanis szinte biztos, hogy már a közeljövõben egy csomó új típusú állás jön létre. Becslések szerint
a mai kisiskolások 65 százalékának olyan munkája lesz, mikor felnõ, amely ma még egyáltalán nem létezik.
Ezek az új munkafajták részben talán olyasmik lesznek, amikrõl most nem tudjuk elképzelni, hogy piaci alapon mûködõképesek lennének, de késõbb már lesznek, akik fizetnek értük. Ilyenek lehetnek bizonyos szociális, képzési, mûvészeti területen megjelenõ munkák, amelyek speciálisan emberi képességeket igényelnek.
De akár egyszerûbb dolgokra is gondolhatunk: a sorozatgyártott cuccok mellett már jó ideje egyre nagyobb igény mutatkozik házi, kézmûves termékekre, a jövõben ez a trend tovább fokozódhat. Természetesen az IT-szektorban is egy csomó új igényt hozhatnak a következõ évek. Ki gondolta volna például 15 évvel ezelõtt, hogy ma a keresõoptimalizálás egy jelentõs munkakategória lesz?
Az új foglalkozások jócskán átrendezhetik azt is, miket tartunk fontos képességeknek a munkaerõpiacon. A jelentés szerint már 2020-ra kicserélõdik a munkáltatók által elvárt legfontosabb tulajdonságok egyharmada olyan képességekre, amelyek ma még nem szerepelnek a topligában. Ez is különbözõen érinti az egyes iparágakat, a legkevésbé a média és szórakoztatóipar változik majd ebbõl a szempontból, a legjobban pedig a pénzügyi, befektetési ágazat.
A céges képzéseké a jövõ
Kérdés persze, hogy fog mindezzel lépést tartani az oktatás. A pesszimisták szerint leginkább sehogy, és ebben a kérdésben még a pozitívabb jövõképpel rendelkezõk is elismerik, hogy komoly gondok vannak: már ma is az a helyzet a gyorsan változó ágazatokban, hogy
mire a diákok eljutnak az egyetem utolsó évéig, az elsõévesként megtanult anyagnak nagyjából a fele már elavultnak számít.
Ráadásul sok ország (köztük Magyarország) még egyáltalán nem eszmélt rá, hogy az általános iskolától kezdve olyan dolgokkal tömik tele a diákok fejét, amelyek abszolút nem számítanak hasznos tudásnak az internet világában.
Éppen ezért a jövõben meg kell, hogy változzon a munkáltatók szerepe. A huszadik században a cégek inkább arra voltak berendezkedve, hogy passzív befogadóként felvegyék az oktatási rendszerbõl kikerült vagy más cégektõl igazolt embereket, eztán viszont sokkal nagyobb részt kell majd vállalniuk a dolgozóik képzésébõl, ha versenyképesek akarnak maradni.
Az átalakulásban nagy rész jut majd a multiknak, amelyek hiába csak a kisebb részét foglalkoztatják a világ 3 milliárd dolgozójának, helyben rengeteg kisebb vállalkozást is életben tartanak. Ezért sok múlik majd azon, a nagy cégek hogyan kezelik a problémákat és mennyire tudnak gyorsan alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez.
Lassan, de beköszönthet a nõk kora
Ahogy különféle iparágakat és társadalmi rétegeket, úgy nemeket is másként érintenek a jövõ munkaerõpiaci változásai. A nõk számára meleget és hideget is tartogat a jövõ: egyrészt sok iparágban õk lehetnek a változás motorja, másrészt viszont most úgy tûnik, hogy a megszûnõ munkahelyek nagyobb része esik majd azokra a területekre, ahol több nõ dolgozik. Tipikusan ilyenek az egyszerûbb, adminisztratív irodai munkák, amelyeket a legjobban megritkítanak a mostani folyamatok.
Ezt súlyosbíthatja, hogy az új állások többsége olyan iparágakban jön majd létre, amelyekben a nõk hagyományosan alacsonyabb arányban vannak jelen.
Ezen persze lehet változtatni, és a felmérésbõl az jött ki, hogy sokan eltökéltek is ebbe az irányba. Kimutatható, hogy bár a nõk ma mér képzettségben lehagyták a férfiakat, világátlagban mégis alacsonyabb pozíciókat töltenek be, ami maximum azoknak a férfiaknak kedvez, akik esetleg emiatt jutnak könnyebben elõre. Az alacsony nõi foglalkoztatás illetve a ki nem használt nõi képességek mérhetõen visszavetik a gazdasági teljesítményt mind iparági mind országos szinten.
Makacs problémának tûnik a genderalapú bérkülönbségek jelensége is, amelyrõl az összes most felmért iparágban beszámoltak a nõk, bár messze a legnagyobb arányban a kereskedelemben. A jövõben várhatóan közelít majd egymáshoz a nõk és a férfiak átlagfizetése, de a folyamat sokkal lassabb a kívánatosnál, és mint a kutatásból kiderült, a nõi munkások arányának javítása nem vonja magával automatikusan a bérek egy szintre kerülését, ezért erre külön stratégiát kell kidolgozni.
A WEF kutatói által megkérdezett szereplõk közül sokan látják úgy, hogy a közeljövõben kiemelt stratégiai cél lesz a nõk jobb munkaerõpiaci integrációja és a tudásuk okosabb hasznosítása. A folyamatnak ugyanakkor gátja lehet az egész társadalomban és vállalatvezetõi szinten is kimutatható, tudatos és tudattalan elõítéletek a nõi munkaerõvel kapcsolatban.
Kedvenc hírek
