Éppen tíz éve, 2006-ban számolt be róla a Napló, hogy a hajdúszoboszlói gyermekotthon lakói a törvény értelmében lakásotthonokba költözhettek. A jubileum alkalmából születésnapi tortával és mûsorral emlékeztek az Ék utcai lakásotthonban kedden.

A korábbi, nagylétszámú gyermekotthonok kiváltása több fázisban történt megyénkben is. Hajdúszoboszlón 2002-ben 3, 2004-ben 4, majd 2006-ban 3 családi házat vehettek birtokba az addig intézményi körülmények között nevelkedõ gyerekek. Ma már valamennyi, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülõ gyermek családias körölmények között él.

A 2006-ban benépesült három családi ház a Szivárvány, a Szerencse és a Fecskefészek nevet kapta, ezek képviselik az 5. számú gyermekotthont, amelynek vezetõje Balogh Sándor István. Korábban a hajdúszoboszlói Éltes Mátyás Általános és Speciális Szakiskola, Kollégium és Gyermekotthon szervezeti egységét képezték, tavaly szeptember óta pedig a debreceni Reménysugár Gyermekotthonhoz tartoznak – tudtuk meg Stefán Györgyné intézményvezetõtõl.

Mûsor és kedves szavak

Kedden a „Szerencse házában” ünnepeltek; tucatnyi, fehér blúzba és ingbe öltözött kisebb és nagyobb lakó próbálgatta az elõadandó verset, éneket. Felcsendült a Hooligans slágere is, amely így szól: “Van az úgy, hogy senki se vár, Visz az út, ahol senki se jár. Van az úgy, hogy akad egy helye, Ahol végül otthon leszel.” Ezek a fájóan õszinte szavak ezekben a lakásotthonokban nyerték el értelmüket, ahol helyenként 10-10 kisember úgy készül az életre, hogy 4-4 gyermekfelügyelõ plusz az otthon vezetõje segít, hogy családias mederben folyjon az életük. A tíz évvel ezelõtti beköltõzõk közül már csak egy fiatal maradt, a többiek elkezdték felnõtt életüket.

„Szépen lassan a lelkemben otthonra leltem” – szavalta Rézmûves Norbert, de a többiek sem titkolták, miért jó ott lakni. Kik a barátok, a testvéreik, a nevelõ jó fõztje, míg mások a sok családias program, kirándulás és buli miatt szeretnek ott élni – mindenkinek lehetõség adatik megünnepelni a születésnapját. A testvéreket igyekeznek együtt tartani, és törekednek arra is, hogy legyenek férfi nevelõk, hiszen kell az apaminta – mondta Balogh Sándor István gyermekotthon-vezetõ. Most az a tendencia, hogy 12 éven aluliak csak ritka esetben kerülnek lakásotthonba (inkább nevelõszülõkhöz), mégis, éppen a testvérek együtt tartása miatt olykor van kivétel. Szívszorító volt hallani az egyik fiút, aki Petõfi Füstbement tervét szavalta. Ám késõbb megtudtuk, ezeknek a családból valamilyen oknál fogva kiemelt gyerekeknek jó része idõszakos kapcsolatban van a vér szerinti szülõvel.