A négyezer éves go nagyságrendekkel nehezebben algoritmizálható játék, mint a népszerûbb sakk. Az összehasonlítás kedvéért: amikor sakkban a kétezres évek közepére már nem volt ellenfelük a gépeknek, addig a góban egészen mostanáig nem létezett olyan program, amit egy jobb emberi játékos ne tudott volna magabiztosan legyõzni.

Mindez nem jelenti azt, hogy önmagában ettõl valami megváltozott. De intõ jel arra, hogy amíg mondjuk a menekültek vagy az olajár pár éves problémáján pörgünk, addig olyan rendszerszintû technológiai innovációkra is fel kellene készülnünk, amik 50 vagy 150 évre meghatározhatják a jövõnket. 

Vagy másképp megfogva: akiknek van kisgyerekük, azok most nagyon nehéz helyzetben vannak. Van elgondolásuk arról, hogy mi lesz a gyerekükbõl, ha felnõ?  A jó válasz leginkább az, ha nincs, ugyanis várhatóan a most felnövõ gyerekek kétharmadának olyan munkája lesz, ami ma még nem is létezik.

Az az igazság, hogy elképesztõ iramban fejlõdünk. A termelékenységünk az ipari forradalomhoz hasonlóan meredeken emelkedik, a világ GDP-je pedig a válsággal együtt is jobban nõtt 2000 és 2010 között, mint az aranykornak tartott 1990 és 2000 közti idõszakban. Pedig a GDP még rosszul is mér, ami az ingyenes szolgáltatások korában alulbecsléshez is vezethet.
De van egy kis baj

Az a baj, hogy ebbõl a nagy termelékenységnövekedésbõl mostanában elég kevés jut el a mezei emberekhez. Pontosabban a foglalkoztatás nem nõ, vagy akár csökken is, az alsó és középrétegek jövedelme pedig nem vagy észrevehetetlenül lassan nõtt. Ebben más okok is közrejátszottak azon kívül, hogy gépek elvették volna az emberek munkáját, mindenesetre az biztos, hogy rengetegen válhattak csalódottá és leszakadóvá.

Ha gyors technológia fejlõdés történik, akkor a munkahelyek egy része gyorsan fog megszûnni, mint a lámpagyújtogatóké, a bérkocsisoké vagy a metró bejáratánál álló ellenõröké. Ha megnézzük az USA-ban a legtöbb embert foglalkoztató tíz szakmát, akkor nem tûnik irreálisnak azt várni, hogy döntõ részüket tíz éven belül robotok is fogják végezni.Szakma    Fõ
Bolti eladó    4 155 190
Pénztáros    3 354 170
Irodai alkalmazott    2 789 590
Konyhai kisegítõ    2 692 170
Kórházi ápoló    2 468 325
Pincér    2 244 480
Vevõszolgálati alkalmazott    2 146 120
Takarító és Karbantartó    2 058 610
Raktáros    2 024 180
Titkárnõ és adminisztratív munkatárs    1 841 020
Összesen    25 773 855


Ahogy az is biztos, hogy mondjuk bejárónõ-, karbantartó- vagy ápolórobotot talán egy jó ideig nem fogja megérni fejleszteni a komplexebb feladataik miatt. Azaz elég sok, akár alsó kategóriás munkánál még az ember marad „a legolcsóbb 70 kilós nemlineáris általános számítógép, amit betanított munkásokkal tömegesen elõ lehet állítani”.

Az olyan állások viszont szintén veszélybe kerülhetnek, mint mondjuk azoké a vállalati középvezetõké, akik lényegében fõleg információcsomagokat alakítanak a vezetõk számára kezelhetõbbé. De például éppenséggel a körzeti orvos helyett is diagnosztizálhat nemsokára egy gép.
A kimaradókra céloznak a populisták

A probléma azzal van, ha az átállás túl gyors, márpedig most a gosiker is azt jelzi, hogy elég gyors lehet. Az LSE egyik kutatója szerint az ilyen innovációs ciklusokból következhet az, hogy ha az állam nem tud hatékony átmenetet biztosítani az eszközeivel, akkor fordul a választók kétségbe esett része tömegesen a nagy, paternalista állam vagy akár szélsõségesen demagóg hülyeségek felé.

Aztán amikor újra egyenlõbben oszlanak szét az innováció hozta javak, akkor mindenki újra liberálisabb lesz, és inkább azt kéri az államtól, hogy ne szóljon bele az életébe, el tudja dönteni õ maga is, hogy mihez kezdjen a sorsával.

Azt tudjuk, hogy a gazdag országok azért is gazdagabbak, mert az intézményeikkel és a szabályozásukkal ügyesebben tudnak folyamatosan megújulni a környezet változása mellett. Ez minket is erõsen érint, mivel egy több évtizeddel ezelõtti gazdaságfilozófiával, jogi vagy oktatási rendszerrel komolyan megnehezíthetjük hosszabb távon is a dolgunkat. És ha máshonnan nem, a rendszerváltásból tudhatjuk, hogy nagyon nehéz visszahozni azokat a munkaerõpiacra, akik egyszer tartósabban kiestek onnan.

Szóval a mostani goeredmény valójában nemcsak játék, hanem igen komoly jelzés is az embereknek és az államnak is. 

Ha érdekli, hogy mit mond az ember és a gép pillanatnyi harcáról egy nagy név, akkor jó, ha tudja, hogy pénteken  az MIT matematikus-közgazdásza, Erik Brynjolfsson ingyen ad elõ angolul, a GE Digital és a Rajk szervezésében.

Az innovációs ciklusokban gondolkozó LSE-s Carlota Perez eredményeit itt találja.

Vagy épp az optimista lelkesedõk elleni értelmes érveket Tyler Cowennél vagy pláne Robert J. Gordonnál is megtalálja.