Állhatnak majd az autógyárak

Olyan dolog készül Magyarországon, ami nem volt még soha:
Sztrájkolhatnak a munkások az autóiparban.

Hétfõn a gyõri Audi gyár dolgozói jelentették be, hogy mivel a cég elutasította a béremelési az Audi Hungária Független Szakszervezet (AHFSZ) bérkövetelését, sztrájkbizottságot alakítottak, amihez eddig már 5000 ember dolgozó csatlakozott. De az autóipari felzúdulás nem áll meg az Audinál, csütörtökön az ország egyik legnagyobb autóipari beszállítója, a 2400 embert foglalkoztató sopronkövesdi Autoliv Ipari és Kereskedelmi Kft. dolgozói is sztrájkbizottságot szervezett, a Vasas Szakszervezeti Szövetség szerint pedig még legalább két cégnél van sztrájkközeli helyzet.

Az Audinál 15 ezer forintos, az Autolivnél 12 százalékos béremelést akarnak kiharcolni a dolgozóknak, az Audi viszont egy az egyben elutasította a szakszervezet követelését, a sopronkövesdi cég pedig 2,5 százalékos - a szakszervezet szerint megalázó - emelést ajánlott fel. Az Audival január óta tárgyal a szakszervezet, és még nincs kizárva, hogy meg is fognak egyezni, de maga az, hogy sztrájkbizottságok alakulnak, jelzi, hogy valami nagyon nagy gond van a magyar gazdaság talán legfontosabb iparágában.

A probléma az, hogy ahogy gyakorlatilag bármelyik másik iparág, úgy az autóipar sem tud igazán versenyképes béreket fizetni. A nyáron már kibukott az, hogy felszolgálót, sofõrt vagy szakácsot már alig lehet találni Magyarországon, mert aki tehette, elment nyugatra ugyanazt a munkát jóval több pénzért csinálni. A helyzet az autóiparban sem más, sõt, itt
már elég Szlovákiáig elmenni, hogy egy fényezõ vagy karosszérialakatos bruttó 70-80 ezer forinttal többet keressen.


Ez oda vezet, hogy a nyugati autógyártók kelet-közép-európai fióktelepei között elindul egy bérverseny a jó dolgozókért. Ez pedig fõleg az autóipari beszállítókat érinti majd rosszul, akik nem tudnak 2-3 százalékosnál többet emelni a béreken, különben tönkremennek, így viszont a dolgozóikat fogják elõbb-utóbb elveszteni.

Egyelõre még úgy tûnik, hogy az autóipari dolgozók elõbb megpróbálnak itthon nagyobb fizetéseket kicsikarni, de nagy kérdés, hogy mi lesz akkor, ha ez nem sikerül, és vagy kollektíven sztrájkokkal, vagy egyenként, az elvándorlással fognak tüntetni a magyar bérszínvonal ellen.

A sztrájkhangulat nemcsak az autóipart érte el, csütörtökön a Tesco dolgozói is sztrájkbizottságot alakítottak, miután január óta nem tudnak megállapodni a béremelésrõl az áruházlánc vezetésével. Itt azt nehezményezik a dolgozók, hogy például az online üzletágban dolgozók, vagyis azok, akik összeszedik és kiszállítják a házhoz rendelt bevásárlást, annak ellenére nem kaptak fizetésemelést és kell szerintük elviselhetetlen körülmények között dolgozniuk, hogy az online rendelések forgalma 20-30 százalékkal emelkedett az elmúlt idõben.
Klikkel terel a kormány

A hét egyik legnagyobb, de talán a tragikus belga terrortámadás miatt viszont az indokoltnál kevesebb figyelmet kapott híre az volt, hogy Rétvári Bence, az Emmi államtitkára kedden reggel bejelentette:
a nyáron megszûnik a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ.

Ez elég nagy visszavonulónak tûnik a kormánytól, aminek vezetõje korábban azt mondták, hogy bár van baj a Klikkel, az 2018 elõtt még biztosan nem szûnik meg. Rétvári kedden azt mondta, szeptemberre kialakítanak majd egy új rendszert, amiben még mindig az állam lesz az iskolák fenntartója, de ami sokkal kevésbé lesz központosított. Palkovics László közben pedig a köznevelési kerekasztallal tárgyalt, például arról, hogy
az iskolák vezetõi két évvel meghosszabbíthatják a nyugdíjas tanárok szerzõdéseit,
a jövõ héttõl pedig az iskolaigazgatók bankkártyákat kapnak majd, amely a mindennapi mûködéshez szükséges beszerzéseket biztosíthatja, így nem kell majd a tanároknak zsebbõl fizetniük a krétáért és egyebekért.

Akkor ez most azt jelenti, hogy a kormány teljesítette azt, ami miatt tanárok, diákok és szülõk kétszer is megtöltötték a Kossuth teret zuhogó esõben? Aligha. Amit Rétvári bejelentett, az
valójában csak arra jó, hogy szétzilálja a tüntetéseket és húzza az idõt, amíg a kormány kitalálja, hogy mit is akar kezdeni az oktatással.

A Klik kormány elhibázott oktatáspolitikájának szimbólumává vált, ami, ahogy írtuk, egy eleve hibás koncepción alapuló és rosszul is végrehajtott oktatási reform eredménye. De attól, hogy ez megszûnik, hogy átnevezik/átalakítják vagy új intézményt tesznek a helyére, még messze nem oldódnak meg a magyar oktatási rendszer problémái és a tanárok és szülõk követelései sem teljesülnek ettõl.

Arra viszont jó ez, hogy úgy mutassa be a kormányt, mint ami hajlandó változtatni, a folytatódó tüntetéseket pedig innentõl sokkal inkább politikai, csak a kormány lejáratására szervezett tiltakozásnak lehet beállítani.

Hogy magában az oktatási rendszerben mit akar változtatni a kormány, arról eddig nem sokat lehet tudni, mint ahogy az sem látszik, hogy egy kicsit átalakított, de ugyanúgy központosított rendszer hogyan tud majd jobban mûködni, mint amit kivált vele a kormány.
Európában megbukott és Ádernek sem tetszik. Mi az?

Az elmúlt hetekben valahogy úgy nézett ki a törvényalkotás, hogy
egy fideszes képviselõ vagy miniszter benyújt egy hosszú és fontos törvényjavaslatot
azt másnap, nagyjából átolvasás nélkül megszavazza a parlament
majd Áder János köztársasági elnök visszaküldi, hogy ez így nem oké.

Ez történt a Rogán Antal féle Nemzeti Otthonteremtési Közösségeket létrehozó törvénnyel is. Ebben lényegében az állt, hogy azok, akik új lakást akarnak venni, otthonteremtési közösségekbe (nok) tömörülhetnek, amikbe a tagok 10-15 évig összedobják a pénzüket, hogy aztán a közös pénzbõl egy-egy tag lakást tudjon vásárolni.

A nokok pénzét zrt. formában direkt erre a célra létrejött cégek kezelik; azt pedig, hogy ki mikor kaphat lakást a pénzbõl, licitálással vagy (ha a licitálásnak nincs egyértelmû eredménye) sorsolással döntik el a tagok. Az állam pedig, ahogy lakástakarék-pénztáraknál is, a befizetések 30 százalékának megfelelõ támogatást nyújtana a tagoknak.

Csakhogy Áder János úgy látta, hogy míg a cél önmagában nemes, mert támogatni akarja a lakásvásárlást, egy ilyen bizniszben a résztvevõknek
megfelelõ garanciákat is kellene biztosítaniuk arra, hogy nem dönthetik rá az ügyfelekre az egészet,

illetve a hatóságnak is szigorúan kellene felügyelnie. Ez pedig Áder szerint ebben törvényben tisztázatlan és ellentmondásos.

A törvénybõl pont azok a garanciák hiányoznak, amikkel el lehetne kerülni, hogy a pár év múlva befuccsoló fogyasztói csoportokat (mert nok-ok végsõ soron azok lesznek) ne az adófizetõk és a magyarországi bankok pénzén kelljen majd kimenteni ezeket és a tagjaikat. Mivel ezek olyan pénzügyi szervezetek lesznek, amikre nem vonatkoznak majd a bankokra érvényes szigorú tõkekövetelmények, ezek sokkal bizonytalanabb szervezetek lesznek. Pont ezért ez a vásárlói csoport-koncepció a nagy értékû vételeknél már egész Európában megbukott.
Ide meneküljön a locsolók és nyulak elõl!

Ha már unja a locsolóverseket és a hímes tojást, és szeretne olvasni pár hosszabb, de nagyon érdekes Index cikket, itt van pár, amibe mindenképpen érdemes belemélyedni:
Például arról, hogy az MNB hogyan találta fel újra a középkort Tiszaroffon, ahol 415 millió forintért vett magának egy kastélyszállót a Magyar Nemzeti Bank, amit nagyon rossz kihasználtsággal és nagyon drágán mûködtet, közpénzbõl. Viszont cserébe munkát ad a környéken 42 embernek ad nem túl sok munkát, amiért cserébe senki nem mondhat semmi rosszat a falu új földesurairól.
Vagy arról, hogy a magyar egészségügy tele van olyan orvosokkal, akik önkéntesen dolgoznak a kórházakban, hogy aztán a rendelésen megjelent betegeket a magánrendelõjük felé tereljék és zsebre rakjanak sok hálapénzt.
Vagy arról, hogy hogyan sikerült Vladimir Meciar volt szlovák miniszterelnök unokaöccsének kijátszania egy 2,5 milliárd forint értékû gázüzemet 2200 magyar részvényes kezébõl.
Esetleg arról, hogy mit mondott a MÁV vezérigazgatója, Dávid Ilona, amikor megkérdeztük, hogy mit gondol a 150 százalékos fizetésemelésérõl, amáv gazdálkodásáról, A Déli Pályaudvar bezárásáról és a balatoni büfékocsikról.