A statisztikákat nézve a magyar egészségügynek az összeomlás közelében kellene lennie:
A szektor alulfinanszírozott. A kórházak tavaly október végén 46,7 milliárd forinttal tartoztak a beszállítóiknak.
De nem elég, hogy keveset költünk az ellátórendszerre, a forrásokat is rosszul osztjuk el.
Az egészségügyi személyzet erején felül teljesít.
100 000 kórházi halálozásra 165-170 támadható (vagyis elkerülhetõ) eset jut.
Rosszak az egészségügyi intézmények higiéniás körülményei.
Mindennapos, hogy emberek nem amiatt a betegség miatt halnak meg, amivel kórházba kerültek.
Teljesen rossz a statisztikai adatgyûjtés és a kórházi fertõzéseket bejelentõ hiába korszerû, ha kevés valódi adattal dolgozik.

Az 1001 orvos hálapénz nélkül néven mûködõ csoport februárban tette közzé legújabb állásfoglalását a kórházi fertõzésekkel kapcsolatos elkeserítõ helyzetrõl. A nyílt levél szerint Magyarországon egy év alatt többen vesztik életüket kórházi fertõzésekben, mint közlekedési balesetben, de az errõl szóló jelentések nem elérhetõk.

Triviális problémákkal kórházba kerülõ betegek is meghalhatnak olyan kórokozóktól, amelyeket már az intézménybe kerülésük után szedtek össze. Nemrég például egy újszülött baba halt bele a nem steril orvosi eszközök okozta hüvelygyulladásba egy Vas megyei kórházban, februárban pedig az Uzsoki neurológiai osztályát kellett lezárni járvány miatt.

Az ÁNTSZ még aznap tagadta a hálapénz-ellenes orvosok állításait, szerintük „hazánkban a biztonságos betegellátás feltételei adottak.” A tisztiorvosi hivatal azt is közölte, hogy a kórházi fertõzésekrõl szóló jelentések mindenki számára érthetõ és áttekinthetõ formában elérhetõk az Országos Epidemiológiai Központ honlapjáról, ezek alapján mondják, hogy nincs baj. A Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszer (NNSR), vagyis az egészségügyi ellátással összefüggõ fertõzések jelentési rendszerét pedig az Európai Unió egyik legátfogóbbjának nevezték.

A két állítás között csak látszólagos az ellentmondás, ugyanis teljesen eltérõ az egészségügyi dolgozók, a betegek és hozzátartozóik napi tapasztalata és az, amit a statisztikákból ki lehet olvasni. Sok esetrõl nem derül ki, hogy mi okozta a halált, máskor a kórházi személyzetnek kell kompromisszumot kötnie a forráshiány miatt, így a halálozások egy részét soha nem vizsgálják ki.

Mielõtt azonban bemutatnánk az adatokat, ismerje meg azokat az áldatlan állapotokat, amik ahhoz a helyzethez vezetnek, hogy betegek ezrei halhatnak meg.
Minden nap látjuk a problémákat

Naponta takarunk le valakit, mert a kórházban összeszedett fertõzésébe belehal

– mondta egy, az Indexnek nyilatkozó intenzív terápiás orvos a saját osztályáról. Állítja, hogy a rendszerbe került páciensek több mint fele fertõzõdik meg az intenzív osztályukon valamilyen betegséggel.

Ahol beteg emberek vannak, ott betegségek is vannak. Ezek egy része fertõzõ. Ezeket el lehet kapni, ha nincs pénz a fertõtlenítésre és a higiéniás elõírások betartására. És ezek betartására Magyarországon nincs pénz.

– vezette le egy másik orvos, aki szerint ezt nemcsak a kórházi személyzet, de a betegek és a hozzátartozók is tapasztalhatják. Mint mondja, az is jelzésértékû, hogy sokszor a vasúti vécéknél is mocskosabbak a kórházi mosdók, vagy hogy a betegeknek se toalettpapírt, se szappant nem tudnak biztosítani – legalábbis az õ kórházukban ez így van.

A fenti idézetekhez kísértetiesen hasonlókat hallottunk szinte minden kórházból, mindegy hogy Budapestrõl vagy vidékrõl, sebészeti osztályról vagy pszichiátriáról van szó. Mindenhol a sterilitás hiányára panaszkodnak: hol a fertõtlenítõszerek hiányoznak, hol a gumikesztyû vagy a tiszta ágynemû. De kevés az ápoló is, hogy újrahúzza az ágyakat, ahogy takarítóból sincs elég.

Az intenzív osztályon 10 napnál hosszabb ideig kezelt betegeink 80-90 százaléka megfertõzõdik

– közölte velünk egy másik orvos is arról a vidéki intézményrõl, ahol õ dolgozik. Hasonlót hallottunk az egyik fõvárosi klinikáról is, ahol belsõ kimutatások is készültek errõl. De egybecseng az ÁNTSZ és az OEK 2014-es jelentésével is: a multirezisztens kórokozós fertõzések 26 százaléka (1041 darab) az intenzív osztályokon történt.

Forrásunk a leggyakoribb fertõzések között elsõ helyen említette a felfekvésekbõl eredõ szepszist, a tüdõgyulladást (mint tünetegyüttest) és a hasmenéssel járó clostiridium difficile baktériumfertõzést.
A látszólagos ellentmondás alapja

A clostiridium difficile (CD) problémája oldja fel legjobban az ÁNTSZ és az OEK statisztikái és az 1001 orvos a hálapénz ellen csoport állításai közötti ellentmondást. Az ÁNTSZ ugyanis a kórházaktól kapott statisztikákból dolgozik – ezek szerint az elmúlt hét évben összesen 165-en haltak meg specifikus kórházi fertõzésben –, de a mintagyûjtés ezen a ponton megbukik.

A halottak vizsgálatakor ugyanis külön tenyésztést kell kérni a CD kimutatására, ha felmerül a fertõzés gyanúja. Ez az eljárás viszont drága.

Vagyis egy intézményvezetõje abba a nehéz helyzetbe kerül, hogy vagy kifizet egy drága mikrobiológiai vizsgálatot – ezzel is pénzt vonva ki a betegellátásból –, vagy inkább másra költi el ezt a pénzt. Egy vezetõ sem hibáztatható, hogy a forrásokat inkább az élõ emberek gyógyítására költi ebben a helyzetben.

Az ÁNTSZ statisztikai mintavételét tovább nehezíti, hogy a legtöbb elvégzett patológiai vizsgálat során a halál közvetlen okaként szívmegállást vagy a keringési rendszer leállását jegyzik fel. Másodlagos és harmadlagos okként pedig általában az eredeti, kórházba kerüléshez vezetõ betegséget és annak szövõdményeit tüntetik fel. Ugyan a boncolási jegyzõkönyvben lehetõség van a CD vagy más fertõzések és okok jelzésére is, ez az elmaradó mikrobiológiai vizsgálatok miatt nagy eséllyel nem történik meg.

Az ÁNTSZ felé sok kórokozót vagy betegséget egyáltalán nem kell jelenteni, vagyis ezek eleve nem kerülnek be a kórházi fertõzésekrõl szóló statisztikákba. Még akkor sem, ha a boncoláskor meg is állapítják, hogy közvetlenül ez vezetett a beteg halálához. Kivételt az jelent, ha járvány tör ki egy osztályon – 2014-ben összesen két ember halt nem specifikus kórházi légúti járványban. Emiatt fordulhat elõ, hogy
nincs arról elérhetõ kimutatás, Magyarországon mennyi, kórházban bekövetkezett halálesetet okozott tüdõgyulladás.

Az Indexnek nyilatkozó orvosoktól megtudtuk, hogy mivel a tüdõgyulladásról nincs jelentésadási kötelezettségük, arról statisztika sem készül. Mi mégis megpróbáltunk a KSH-tól specifikus bontást kérni, õk azonban azt mondták, hogy erre vonatkozó adatokat az OEK-tõl vagy az ÁNTSZ-tõl kaphatnánk, ahol azonban az NNSR jelentésekhez irányítottak minket, amikben csak annyit találtunk, hogy a multirezisztens kórokozók okozta klebsiella pneumoniae (MKLE) mindösszesen egy halálozás nélküli járványt okozott 2014-ben.

A tüdõgyulladás (pneumónia) kapcsán fontos tisztázni, hogy nem egyfajta baktérium okozhatja. Sõt, lehet olyan eset is, amit vírus vagy akár gomba vált ki. Ugyanakkor fontos lenne tudni, hogy összesen hány kórházi halálesetet okoz a pneumónia. A KSH 2012-es adatai szerint 100 000 emberre 9,53 tüdõgyulladásos haláleset jutott. Viszonyításképpen: ugyanebben az évben ez az arányszám kevesebb mint 7 a közlekedési balesetek esetében.
Nem fertõtlenítünk, és szuperbaktériumokat teremtünk

Az Európai Betegségmegelõzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) jelentése szerint az egész kontinensen súlyos problémát jelentenek az egészségügyi ellátással összefüggõ fertõzések.
Átlagosan minden huszadik kórházi beteg összeszed még egy betegséget a kezelése alatt.

Az ECDC szerint az ilyen jellegû megbetegedések fõ okai a nem megfelelõ antibiotikum-használat, az elmaradó fertõtlenítések és a rossz kórházi infrastruktúra.

Utóbbinál nem feltétlen kell a hulló vakolatra és a beázásokra gondolni, az ECDC a kórtermek elosztását is ideveszi. Eszerint
egész Európában nálunk a legkevesebb az egyágyas kórterem: csupán az összes ilyen helyiség 1,7 százaléka egyágyas, míg az elsõ helyezett Franciaországban 51,6 százaléka, de még a kontinens-átlag is 11,1 százalék.

Fotó: ECDC (2011-2012

Pedig a kórházi fertõzések szempontjából kiemelten fontos, hogy kellõen izolálják egymástól a betegeket – több ember egy légtérben több különbözõ kórokozóval, több megfertõzõdéssel járhat. De
utolsók vagyunk az uniós országok között az alkoholos kézfertõtlenítõszer használatában is. Az arány csupán 6 liter/1000 betegnap, viszonyításképpen Svédországban 40 liter/1000 betegnap.

A lesújtó statisztikában külön fájdalmas, hogy Semmelweis Ignác magyar orvos ismerte fel a világon elsõként a kézhigiénié fontosságát a betegségek terjedésének megelõzésében. Nálunk a leggyakoribb fertõtlenítõszerek „szappan-bázisúak”, de sokszor még ezekre sincsen keret.

Ha már a fertõtlenítésre nem fordítunk nagy gondot, legalább az antibiotikumokat faljuk, mint a cukrot: minden nap 1000 lakosonként legalább 20 ember vesz be ilyen típusú gyógyszert. Ráadásul olyan széles spektrumú készítményeket, amik elõsegítik az ellenállóbb baktériumtörzsek kialakulását, ezzel még tovább rontva a helyzetet.

A multirezisztens kórokozókat (MRK) a WHO a modern egészségügy egyik legnagyobb problémájának tartja. De errõl az ÁNTSZ-nek is több tájékoztató kampánya volt már Magyarországon. A tisztiorvosi hivatal 2014-es adatai szerint 112 esetben volt a halál elsõdleges oka az MRK-kal való megfertõzõdés. Tavalyelõtt a bejelentett fertõzésszám 3998, a fertõzött ápoltak száma 3595 fõ volt.
Feleslegesen halunk meg

A magyar egészségügyben 100 ezer halálesetre 165-170 támadható halálozás jut az OECD 2010-es, a szektor hatékonyságát vizsgáló felmérése szerint. Vagyis ennyien halnak meg a születéskor várható életkoruk elõtt úgy, hogy bekerültek az ellátórendszerbe, de ott nem megfelelõ ellátást kaptak, vagy késõn kezdtek el velük foglalkozni. Ebbe mind a kórházi fertõzések, mind az ellátatlanság, mind a mûhibák beletartoznak, de a betegek tájékozatlansága is egy faktor lehet.

Kevés statisztikában éllovas Magyarország, de ebben az elsõ helyünket csak Szlovákia (145-160) és Mexikó (120-145) veszélyezteti. A legnagyobb biztonságban egy franciaországi kórház betege van: ott százezer esetre csak 50-55 támadható halálozás jut. A megkérdezett szakemberek szerint a kutatás óta eltelt hat évben semmit nem javult a helyzet.


A kutatásból kiderül, hogy eleve keveset költünk az egészségügyre. Az adatok értelmezhetõsége és összevethetõsége kedvéért maradjunk elõször 2010-nél: a magyar GDP mindössze 7,7 százaléka ment a szektorba, szemben az OECD-átlag 8,8 százalékával. A helyzet a késõbbi években sem javult, 2014-ben ugyanez az arány itthon 10 százalék volt, míg az EU-s átlaga 15 százalék az Eurostat friss adatai szerint. A forráshiányt igazolja az is, hogy tavaly októberben a kórházak 45 milliárd forinttal tartoztak a beszállítóiknak, pedig ekkor már az állam közel fél éve törlesztett helyettük, mégis folyamatosan nõtt az adósságállományuk.

A már idézett felmérés a hazai ellátórendszer fõbb problémái között említi a szektor alulfinanszírozottságát, azt, hogy munkaerõhiány van a betegellátásban és azt, hogy még a meglévõ dolgozókat is alulfizetjük. Sõt, preventív programokra sem költünk. További problémafaktor a jelentés készítõi szerint a hálapénz túlzott jelenléte, amely egyenlõtlen helyzetet teremt az ellátásban. Szintén a hatékonyság rovására megy, hogy az egészségügyi berendezések nagy része elavult.

A megállapításainkról, a statisztikákról megkérdeztük az Emberi Erõforrások Minisztériumát is. Levelünkre nem kaptunk választ.