Mint kiderült, a tavalyi ügy után kereste meg az egyik szerzetest egy volt pannonhalmi diák, panasszal élve egykori tanára, egy mára már hetvenen felüli szerzetes viselkedésével kapcsolatban. Az eset különórán történt 1996-ban.

Önfeljelentés, elévülés

Az írásos panaszbeadványban megnevezett atya, vállalva felelõsségét, Várszegi Asztrik fõapát kérésére 2015 szeptemberében önfeljelentést nyújtott be a Gyõri Járási Ügyészségen, mellékelve az egykori diák panaszlevelét, az abban leírtakat valósnak és megtörténtnek ismerve el.

Az ügyészség 2015. október 1-jén  megállapította, hogy a szerzetestanár „tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel, hatalmi, befolyásolási viszonyával visszaélve elkövetett szexuális visszaélés bûntettét valósította meg”. Az ügyészség azt is közölte, hogy az ügy elévült, így büntetõeljárás lefolytatására nincs lehetõség.

Az egyházi eljárás viszont folytatódott, mivel egy 2010-es vatikáni döntés értelmében ezek az ügyek nem évülnek el. A vizsgálattal megbízott egyházi bizottság elkezdte az ügy feltárását, majd 2015 novemberében egy újabb írásbeli bejelentés érkezett, ugyanerre a szerzetesre vonatkozóan.

A bizottság 2015. november 12-én az elõzetes vizsgálatot lezárta, és az anyagot a fõapát elküldte a Vatikánba. A Hittani Kongregáció március elején válaszolt.
Szigorú visszavonultság, kiközösítés nélkül

Mióta tájékoztatták a döntésrõl, az említett szerzetes az abban foglaltaknak megfelelõen nyilvánosságtól visszavonult, külsõ kapcsolatoktól elzárt, kontroll alatti, vezeklõ életet él a pannonhalmi Szent Adalbert Szociális Otthonhoz kapcsolódva, belsõ, kisegítõ lelkészi feladatokat ellátva. Ez egyben azt is jelenti, hogy az illetõt nem közösítette ki az egyház.

Az érintett a következõ nyilatkozatot tette közzé:

Cselekedeteimet önfeljelentésem révén is vállaltam. Kérem azok bocsánatát, akikkel szemben vétkeztem és azokét is, akiknek fájdalmat, zavart okoztam. Sajtónyilatkozatot nem kívánok tenni. Életem hátralévõ részét visszavonult vezeklésben töltöm, bízva Isten irgalmában.

A két bejelentõ megnyugtatónak tartja, hogy komolyan vették a panaszukat, az egyház kimondták az atya magatartásának helytelenségét és vezeklõ büntetést szabott ki rá. A bocsánatkérést elfogadták, az ügyet lezártnak tekintik. Az iskola együttérzését fejezte ki, és bocsánatot kért a sértettektõl.