Három évtizedet emberi léptékkel megélni is nagy dolog, hát még baromfiként; s nem is igen találunk arra példát, hogy háziszárnyas 20 évtõl tovább élt volna. Pedig szeretett megyénkben, 7 kilométerre Körösszegapátitól, van egy olyan házilúd-aggastyán, amely 1987-ben már kikelt a tojásból, tehát 30. életévét tapossa. Tapossa, bár már inkább tapogatja, mert az itatót és az oly régóta ismert kert zegzugait is szinte már csak emlékezetbõl keresi fel, hiszen a látása és a járása sem a régi már. Õ Patyi, aki négy macskával és egy kutyával osztozik a körmösdpusztai Kovács Lajos törõdésében.
– Még az édesanyám hozta haza kislibaként néhány társával ezt a tojót – meséli a gazda -, a tojásáért tartottuk, nem hizlaltuk, mígnem egyszer megözvegyült, majd végleg magára maradt. Régebben sok állat volt a háznál, de azok tartásába belefáradtunk. Az édesanyám halála óta egyedül élek, immár nyugdíjasan, pár éve már nem is pótoltam az állatállományt, viszont ez a liba annyira hozzám nõtt, hogy úgy döntöttem, éldegéljen, ameddig bír, ha eljön az ideje, eltemetem illõen – folytatta.
Úgy 5-6 éve még tojást is tojt a lúd, sõt a szomszéd gyerekek meg is festették azokat húsvétra. Ma már nem nagyon hagyja el az ólt Patyi, csendesen üldögél, kenyérbélen és kukoricán éldegél. A melegedõ tavaszi napoknak, és a fényképezésnek azonban õ is örült. Olyan, mint egy igazi családtag, a gazdája kedvesen beszél régi dolgairól, csínytevéseirõl. Például amikor krumplit vetettek, s Patyi folyton kilopta a gödörbõl a vetõmagot, és kihordta a kertbe. De legendásan jó házõrzõ is volt: rögtön riasztotta sziszegéssel, gágogással a kutyákat, ha megjelent valaki a kisajtó elõtt – mesélte a gazdája.
HBN-BB