A Magyar Nemzet cikke szerint ez azt jelenti, hogy 1990 óta arányuk csaknem duplájára nõtt: akkor a 20-39 közöttiek 16 százaléka élt együtt szüleivel.

A felnõtt gyerekek száma különösen a 90-es években nõtt gyorsan: 459 ezerrõl 2001-ra 819 ezerre, azóta a növekedés lelassult: számuk a népszámlálás idejére 883 ezerre nõtt.

A 31,4 százalékos magyar adat magas, de nem szélsõségesen kiugró, általános európai tendencia ugyanis, hogy a fiatal felnõtt korba lépõ gyerekek a szülõi otthonban ragadnak: az EU-n belül a „mamahotelekben” élõk aránya 27,5 százalék. Igaz, az eloszlás széles sávban mozog , jól látható az észak-déli eltérés: Skandináviában az arány 15 százalék, Nagy-Britanniában, Németországban 20, Spanyolországban, Görögországban, Olaszországban, Szlovéniában, Horvátországban 41-42,5 százalék. Igaz a rekorder nem délen van: Szlovákiában 50,5 százalék a szülõkkel élõ 20-39 évesek aránya.

A magyarországi képet nézve látványos a különbség a férfiak és nõk között: a nõknek csupán negyede, a férfiaknak viszont 40 százaléka marad a szüleivel az adott korosztályban. 30 felett már kétszer annyi a szüleivel élõ férfi, mint nõ.
Gyereknek késõbb lesz gyereke

A tendencia szoros összefüggésben van a családalapítás kitolódásával is. Csak 25 évnél billen át a többség az önálló háztartásban élõk felé, míg 1990-ben ez már 21 éves korban bekövetkezett.

Lassan, de biztosan nõ a 30 felett otthon élõk aránya is: 30-34 év között hét százalék él így 1990-ben, most 10 százalék.

Látványos a különbség a képzettségben is: az otthonmaradók 17 százalékának van diplomája, míg az önállók körében ez 25 százalék. Elõbbiek foglalkoztatottsági rátája 59, utóbbiaké 69 százalék.

Az otthonmaradók kétharmada családi házban él szüleivel. Többségük kistelepülésen lakik.