A hetilap szerint azonban ez a parlament házelnökének, a Fidesz választmányi elnökének felfelé buktatása lenne, amivel az ellentmondásos megítélésû Kövér maradék befolyását is elveszítené a kormánypárton belül.

Pedig a párt 1. számú tagkönyvének birtokosa az utolsó õsfideszes, aki még pozícióban maradt Orbán mellett, ennek megfelelõen õ az utolsó, aki még nyíltan megmondja a véleményét a kormányfõnek – anélkül, hogy lojalitása megkérdõjelezõdne.

Bár elsõsorban karcos megnyilatkozásairól, a 2002-es választás elvesztésében döntõ szerepet játszó, erõsen felfújt "köteles beszédérõl", az ellenzék megregulázását célzó szabályokból ítélve Kövér keményvonalas antiliberálisnak látszik – az Orbán melletti szereposztásban gyakran eljátszva a rossz rendõrt – valójában sokszor õ állt ki a klasszikus liberális szabadságjogokért a kormányfõvel szemben – állította a Hvg-nek egy fideszes forrás. 

Kövérnek nem tetszett a halálbüntetés visszaállításának felvetése, az információs jogok korlátozása a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénzköltése kapcsán – bár a Kúrián végül elkaszált törvényt megszavazta –, és fenntartásai voltak a terrorfenyegetettség kapcsán a kormány jogköreit szélesítõ alkotmánymódosítás tervével szemben.

Állítólag Orbán és Kövér már beszéltek arról, hogy a házelnök átülhetne az államfõi székbe – Schmitt lemondása után ideiglenesen már betöltötte ezt a posztot – és a dilemmát már Kövér is többször megemlítette beszélgetõpartnereinek.

Nyíltan azonban senki sem beszél a tervrõl, amíg ezt Orbán nem teszi meg, addig azok sem merik, akik szívesen látnák a párttól nagyobb távolságra Kövért. Hogy ezek kik lehetnek, az sejthetõ abból, ahogyan Kövér az urizáló fideszesekrõl beszél, és ahogyan Habony Árpád térhódításához viszonyul, de abból is, ahogyan Lázár János csörtézett a párt öregjeivel, beszólva Pokorni mellett Kövérnek is.

Kövér politikai súlya az elmúlt évekhez képest más jelleget adna az államfõi posztnak, ám a diplomáciai protokolltól való idegenkedése, nyelvtudásának hiánya okozhat kellemetlenségeket, ahogyan nemzetpolitikai elképzelései is, amelyek miatt könnyen konfrontálódhat a szomszédos országokkal.