Január 6-án a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének nyílt levele és petíciója indította el azt az országossá dagadó tiltakozási hullámot, ami szerdán a pedagógusok sztrájkjában csúcsosodik ki. Azóta rengeteg véleményt hallottunk már az oktatási reformok kudarcának okairól, a Klikrõl, a tanárok adminisztrációs terheirõl és a köznevelési kerekasztal szereplõinek hozzá nem értésérõl.
Valamirõl azonban alig esett szó: arról, mi bajuk van az oktatás alanyainak, a diákoknak a mostani rendszerrel.

Ezen gondolkodott fél évig – tehát már jóval a tiltakozási hullám elõtt – egy pestszentlõrinci gimnázium tizenkét másodikos és harmadikos diákja, majd készítettek egy szokatlan és formabontó mûvészeti kiadványt, amiben javaslatokat tesznek arra, hogy miképpen lehetne számukra jobb, hasznosabb és élhetõbb rendszert létrehozni.

A kezdeményezés a tranzit.hu Mûvészek az iskolában címû programjának támogatásával indult el, aminek egyik hosszú távú projektje a Szabadiskola Kísérletek országos segítése. Így kapott lehetõséget László Gergely képzõmûvész, Major Virág kulturális menedzser és Váradi Emese rajztanár, hogy egy demokratikus modell keretében, a helyszínt adó Karinthy Frigyes Gimnáziumban felkészítse a diákokat a kiadvány megírására, illusztrálására, szerkesztésére.

Azonban – mint ahogy ezt a diákok is mondják – ez csak technikai, szerkesztési felkészítés volt, a Tanközlöny (pdf-ben itt olvasható el) tartalmi részébe nem szóltak bele. Olyannyira, hogy a diákok saját maguk döntöttek arról, hogy mi lesz a féléves kurzus témája.

Ráadásul a kiadvány elkészítésének érdekében a teljes tavaszi szünetet az iskolában töltötték.
Három szín: piros, kék, fekete

A diákok aprólékosan tanulmányozták az elmúlt száz év oktatási-nevelési rendszereit, elolvasták a mérvadó oktatási szakemberek publikációit, és törvényekbõl, tankönyvekbõl, definíciókból, a Pedagógusok Etikai Kódexébõl idéznek a kiadványban (kékkel szedett részek). Na meg néhány olyan ismert diktátor oktatási nézeteibõl, mint Sztálin vagy Hitler – nem véletlenül, ugyanis alapvetõen úgy vélik, hogy a mostani oktatási rendszer nem demokratikus, ahol minden résztvevõ egyenrangú partner, hanem számos jellemzõjében jóval inkább autoriter.

Fotó: Tanközlöny

Mindezt összevetették a személyes tapasztalataikkal és olyan, általuk hitelesnek tartott pszichológusok, filozófusok, írók véleményével, mint Vekerdy Tamás, Platón, Arisztotelész vagy Örkény István (pirossal szedett részek). Végül létrehoztak egy háromsíkú és három színnel nyomtatott lapot – a harmadik szín a fekete lett, ami igazi szamizdathoz méltóan a lap korrektúrájaként vagy öncenzúrájaként is értelmezhetõ.

A Tanközlönynek szerénytelenül azt az alcímet adták, hogy Tankönyv mindenkinek. És valóban, oktatási szakembereket és minden gyerekes szülõt érdekelhetnek az olyan alapvetõ felvetések, mint hogy

örülnék, ha a rendszer lenne az egyénért, és nem fordítva.
Rég nem álmodoznak róla

Az oktatási rendszerrõl megfogalmazott kritikáik között nem egyszer fordul elõ, hogy túl életidegennek tartják azt, ami az iskolákban zajlik. Miközben mindent be kell magolniuk szöveghûen, fogalmuk sincs, hogyan kell befizetni egy számlát, mi vár rájuk egy állásinterjún, vagy hogyan kellene együttmûködniük, dolgozniuk másokkal.

Diákok a Tanközlöny összeállítása közben
Fotó: Tanközlöny / Facebook

Ráadásul szerintük az iskola nem tanít meg gondolkodni, átlátni a világ mûködését:

Mindent, amit lehet, a fejünkbe vernek, csak épp gondolkodni nem tudunk. A logikus gondolkodás, összefüggések keresése és következtetések levonása nem olyan dolgok, amelyek a magyar oktatásban szerepet kapnának. A tantárgyak közötti átfedést nem éreztetik, sosem áll össze a nagy egész. Bemagolod Rousseau elveit törin, majd ha szerencséd van, késõbb irodalomra készülés közben ráeszmélsz, hogy ugyanezen felvilágosult elvek nevében alkotott késõbb Csokonai Vitéz Mihály. Ha nem, akkor meg nem. Kit érdekel?

És hogy mit szeretnének ehelyett? Olyan élményalapú oktatást, amiben nem elég valamirõl olvasni, hanem megismerni, látni, hallani, megélni kell.

Rég nem álmodozom róla, hogy valaha egy történelmen vett csatát földrajzi szempontból is megnézzünk, vagy olyan interaktív feladatokat oldjunk meg, amelyek megmutatják a matematika természetben való megjelenési formáit.
Nem gyerekek, robotok

A Tanközlöny címlapja
Fotó: Tanközlöny

A magyar iskolarendszerben eltöltött 10-11 év után a most 16-18 éves diákok úgy vélik, hogy az iskola nem az élet iskolája, nem az életre készíti fel õket, hanem bólogató Jánost vagy még rosszabb esetben robotokat csinál belõlük:

Amit ebbõl az iskolarendszerbõl látok, az az, hogy a sulik becuppantják a világra nyitott, kreatív kisgyerekeket, majd 12 év múlva kinyomják magukból a görcsös jövõképpel rendelkezõ, túlhajszolt, ambiciózus robotokat.

Úgy vélik, hogy ebben a rendszerben nem az egyén a fontos, nem az egyének kiteljesedése a lényeg – miközben arra akarják õket rávenni, hogy alapítsanak boldog családokat, neveljenek legalább három gyereket, és végezzenek a társadalom számára hasznos munkát. De szerintük ehhez

nem kéne torz, robotszerû embereket nevelni, akik csak „tudnak”, de nem gondolkodnak, nincs véleményük, és az érzelmi intelligenciájuk még a sinus 45 foknál is kisebb.
Kibírhatatlanul sok

De sokat panaszkodnak a diákok túlterheltségérõl is: míg egy hétköznapi felnõtt ember 8 órát dolgozik, addig nekik, gyerekeknek minimum 9-10 órában kell helytálljanak, és ez

kibírhatatlanul sokat vesz el az életbõl. Nekem heti kétszer 8, háromszor 7 órám van. Aztán mehetek haza tanulni, szóval napi 9-10 órát mondanék, amit az iskolára szánok.

Ráadásul tudják, ez nem a tanáraikon múlik, hogy az órák számát, a leckék mennyiségét nem õk találják ki. Hogy õk pont ugyanolyan kiszolgáltatottjai ennek az elhibázott rendszernek, mint a diákok:

A sokak által leszólt tanárságnak sem egyszerû ám. ... nekik is meg vannak szabva az óraszámok, a leadandó anyagmennyiségek. Õk is elfáradhatnak 6-7 óra letanítása után, hogyha egész nap a hangos, passzív vagy totál demotivált diákságot próbálják koncentrálásra rávenni kevés pénzért és még kevesebb megbecsülésért.

És hogy ennek mi az eredménye?

Gyomorgörcsöt kapok, valahányszor az iskolára gondolok, és ez így szerintem nincs rendjén. Az iskola leginkább abból áll, hogy reggel bemegyek fáradtan, a tanárok is fáradtak, a többiek is fáradtak, és akkor mi, együtt fáradtan próbálunk csinálni valamit, amibõl általában semmi jó nem sül ki.
Elvárják õk is a tiszteletet

Általános véleményük, hogy a tankönyvek nem a diákok nyelvén készülnek, szerintük pedig ezen csak az segíthetne, ha azokat egy diákokból álló grémium is véleményezhetné. De ennél nagyobb baj, hogy az a tapasztalatuk, a tananyag az csak valami olyasmi, amit vissza kell mondani, aztán el lehet felejteni:

Arra már rég rájöttem, hogy a tudásmérés a rövid távú memóriám tesztelésén kívül nem sokból áll.

Úgy hiszik, példát kellene vennünk más országoktól, például Norvégiától, ahol „a tanárok szerint az osztályozás csak akadályozza a tanulást”. Vagy Ausztráliától, ahol emberszámba veszik a gyerekeket és van beleszólásuk a dolgokba, akár még a tanárok kiválasztásába is:

Az ausztrál Nossal középiskolában egy diákokból – akiket felnõttként kezelnek – álló testület is rész vesz a tanárok felvételi beszélgetésén, így a diákok sajátos nézõpontja is érvényesülhet. A diákoknak lehetõségük van arra, hogy kipróbálják, milyen a kommunikáció a tanárokkal, hiszen nekik nem csak az információátadás a feladatuk.
Szabadságot, kreativitást, interaktivitást!

Brainstorming a Tanközlöny készítésének workshopján
Fotó: Tanközlöny

A Tanközlöny nemcsak kritizál, hanem javaslatokat is tesz. A diákok ugyanis megfogalmaztak egy 13 pontból álló kívánságlistát is, amiben ilyen javaslatok vannak:
Több interaktív órát!
Ne a tárgyi tudáson legyen a hangsúly!
Szabad gondolkodásmódot!
Teret a kreativitásnak!
Szabadon választható tantárgyakat!
Egyenlõ partnerként kezeljék a diákokat!
Ebédszünetet!
Ne bemagolni kelljen az anyagot, hanem gondolkodni róla, megtanulni érvelni!

És azt is megfogalmazzák, hogy miért szeretnék, ha komolyan vennék a véleményüket:

Remélem, hogy ezt valaki vagy valakik képesek lesznek megváltoztatni, hogy a saját gyermekem már szeressen iskolába járni.

(A Tanközlöny hivatalos bemutatója a Lumen kávézóban lesz csütörtökön 18 órakor, ahol a kávézó egyik falát a kiadvány szövegeibõl készült tapétával borítják be.)