Stresszes egy éjszaka volt a csütörtökrõl péntekre virradó a 34 éves Kelemen Zsoltnak, aki 23 rács mögött töltött hónap után péntek reggel maga mögött hagyhatta a Fõvárosi Büntetés-végrehajtási Intézetet, hogy a maradék 6 hónapot elektronikus nyomkövetõvel a bokáján, húga családjának pesti panellakásában töltse le. Zsolt egyike annak az országszerte valamivel több mint száz (napról napra változó, múlt pénteki adat szerint egész pontosan 114) embernek, akik ezekben a napokban- élve az éppen egy éve létezõ lehetõséggel - úgynevezett reintegrációs õrizetben töltik kiszabott jogerõs büntetésük végét.

A parlament 2014 végén szavazta meg, és 2015 április elsején lépett hatályba az a törvénymódosítás, ami megnyitotta ezt az utat. „A reintegrációs õrizet jogintézményének bevezetésével a büntetés-végrehajtás eszköztára jelentõsen bõvül a progresszív szabadságelvonás, a normalizáció és a sikeres társadalmi visszailleszkedés elõsegítése tekintetében” - állt az újítás parlament elé benyújtott indoklásában.
A reintegrációs õrizet sok szempontból hasonlít a házi õrizetre: az ember nem ül börtönben, de nem is szabad: ideje nagy részében konkrét helyhez van kötve, és szigorú szabályokhoz kell alkalmazkodnia, miközben bármikor ellenõrizhetik, és elektronikus nyomkövetõ segítségével a távolból figyelik, nem jár-e tilosban.

A helyhez kötöttség az esetükben nem azt jelenti, hogy folyamatosan egy lakásban, négy fal között kellene lenni, inkább azt, hogy az ember minden adott idõpillanatban ott tartózkodik éppen, ahol az elõre megállapított magatartási szabályoknak megfelelõen lennie kell. Ilyen hely tipikusan a munkahely: a reintegrációs õrizet ideje alatt sokan elkezdenek már dolgozni vagy tanulni, az egyik fõ cél épp az, hogy könnyebben tudjon elkezdõdni a benti után a kinti élet annak minden kötelezettségével: a munkakereséssel, a megélhetés biztosításával, a kapcsolatok újraépítésével.

Fotó: Bõdey János

A reintegrációs õrizet legfontosabb szabályai:
Beleszámít a szabadságvesztés idejébe, pont úgy, mintha az illetõ bent ülne a börtönben.
Legfeljebb 6 hónapig tarthat, vagyis maximum ennyi börtönben töltendõ idõt lehet vele kiváltani.
Kötelezõ viselni az elektronikus nyomkövetõt, csak az mehet reintegrációs õrizetbe, aki ezt vállalja.
Teljes börtönbüntetést nem lehet kiváltani vele, még akkor sem, ha valaki összesen csak néhány hónapot kapott. 1 évnél rövidebb büntetésbõl 3 hónapot, 1 évnél hosszabból 6 hónapot mindenképp le kell elõször tölteni odabent.

A legelsõ magyar reintegrációs õrizetesnek Szegeden ítélték meg a lehetõséget, és Pest megyébe mehetett haza, 2015. május 8-án szerelték fel rá a nyomkövetõt, mondta el dr. Bogotyán Róbert bv. ezredes, a BVOP Fogvatartási Ügyek Szolgálatának vezetõje. Mostanra nagyjából 200-an vannak túl a reintegrációs õrizeten. Számuk egyelõre elenyészõ ahhoz képest, hogy körülbelül 18 ezer fogvatartott, azon belül 13500 elítélt van az országban.
Erõszakos bûnözõk kizárva

A reintegrációs õrizet eleve csak az elítéltek egy szûkebb körénél jöhet egyáltalán szóba, olyanoknál, akik
maximum 5 év letöltendõ börtön vagy fogház büntetést kaptak,
életükben elõször töltenek szabadságvesztést,
nem személy elleni erõszakos bûncselekmény miatt,
és vállalják.

Zsolt csalásért kapta a büntetését. A 23 hónap nagy részét Baracskán töltötte. A végzettsége pék-cukrász. Odabent is dolgozott végig: megfordult a baracskai sütödében, de csinált sok mindent, volt például a konyhán, osztó munkakörben és dolgozott fûrésszel is, játszótéri játékokon.

Dolgozni szeretne kint is, amint lehet, elsõ körben visszamegy pár olyan pékségbe, ahol régebben alkalmazták, felvennék-e újra. Azt mondja: rengeteget segítettek neki a testvéréék ezalatt a két év alatt, szeretné ezt nekik valahogy visszaadni, és természetes, hogy beszállna a költségekbe, amíg náluk lakik.
Ajtó, ágy, egy kis szotyi

A pesti panellakásban, ahol a reintegrációs õrizetét tölteni fogja, a húga, a sógora és három gyerekük – egy óvodás, két iskolás - él. Zsoltnak magának is vannak gyerekei, de õket 2009 óta nem sûrûn látta. Az is a céljai között van, hogy végre rendesen fizesse majd a gyerektartást, így talán rendszeresen láthatja majd õket. Ha tehetné, tenne egy próbát az apai szerepkörrel.

Fotó: Bõdey János

Péntek reggel karikás szemekkel, laza szürke melegítõben jött le a Nagy Ignác utca látogatóhelyiségébe, hogy aláírja az utolsó papírokat, és fölszereljék rá az elektronikus nyomkövetõt. Nemcsak az elõzõ éjszaka miatt volt nyúzott, azt mondta: már hétfõ óta ideges, alig alszik. “Ajtó, ágy, egy kis szotyi, megint ajtó, ágy” - nagyjából így telt az utolsó benti nap. Enni péntek reggel már egyáltalán nem tudott.

Kiválaszthatta, melyik lábára kerüljön a nyomkövetõ. A felszereléséhez kibújt az edzõcipõbõl, felhúzta a melegítõalsót a lábszárán, zoknis lábát feltette egy székre. A bv. munkatársa odamérte az eszközt a bokához, többször is ellenõrizte, levágta a fölösleget a pántból. Húzza ki a lábát! Nem megy? Akkor jó. Maga is megpróbálta, húzta, nem jött le.
A fürdést bírja, tölteni kell

A nyomkövetõ a hozzá tartozó töltõvel együtt majdnem egymillió forintot ér. Víz érheti, fürödni, zuhanyozni nyugodtan lehet benne, és bírja a port, a szennyezõdést is, nem gond, ha az ember dolgozik, bár Zsolt egy kicsit aggódik amiatt, hogy az extrém hõmérséklettel is megbirkózik-e, mert ha sikerül tényleg pékségben elhelyezkednie, a kelesztõben nyáron azért elég meleg tud lenni.

A nyomkövetõt tölteni kell, mint egy mobiltelefont, napi 3-4 órán keresztül. Az õrizetes leülhet mondjuk egy fotelbe közben tévét nézni, de egy hosszabbító segítségével akár mászkálhat is a lakásban töltés közben. Egy a lényeg: nem hagyhatja lemerülni, az szabályszegésnek számítana.

A reintegrációs õrizet pontos magatartási szabályait személyre szabottan az engedélyt megadó bv.-bíró határozza meg, az ellenõrzés a büntetés-végrehajtás feladata. A bv.-bíró végzése határozza meg például, hogyan állítsák be a nyomkövetõn a zónákat, magyarázta Kovács Klára bv. alezredes, a Fõvárosi Bv Intézet munkatársa. Aki dolgozik (és a többség dolgozik), annál a munkaidõ idejére, mondjuk reggel 8-tól délután 4-ig a munkahely területe lesz az engedélyezett zóna, a fennmaradó idõre az a lakás, amelyre az illetõ megkapta az engedélyt, és azt is pontosan számon tartják, mi a legrövidebb út munkahely és otthon között. Ha bármi eltérés van az elõre engedélyezettõl, ha valaki zónát sért, a nyomkövetõ azonnal bejelez.
Mozgó pontok a monitoron
Csak két ember került vissza

Eddig mindössze kétszer fordult elõ, hogy a reintegrációs õrizetbõl vissza kellett vinni valakit a börtönbe, mondta el dr. Bogotyán Róbert. Egyikük esetében sem a magatartásukkal volt a baj. Mindkétszer az történt, hogy korábbi ügyek miatt új büntetõeljárás indult ellenük, és ez kizáró ok a reintegrációs õrizetnék, ilyenkor automatikus a megszüntetés.

A távfelügyeleti rendszert folyamatosan, 24 órában figyelik, monitorozzák két helyen is: az adott bv.-intézet a saját helyiségébõl a saját embereit látja, az országos parancsnokság fõügyeletén pedig az ország valamennyi reintegrációs õrizetesét nyomon lehet követni, mondta el a BVOP Fogvatartási Ügyek Szolgálatának vezetõje. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az ügyeletes bv.-s térképen mozgó apró pontokat lát a monitorján. A zónasértés nemcsak a monitoron tûnik fel, a nyomkövetõt viselõ ember is azonnal megérzi, ha véletlenül tilosba téved: az eszköz ilyenkor rezegni kezd a bokáján. A feladata ilyenkor, ha rezgést érez, hogy azonnal betelefonáljon a bv. intézetbe.

Fotó: Bõdey János

Ilyesmi elõfordul. A zónák rendszerint úgy vannak beállítva, hogy a kapuig, a ház elé, a postás elé kimenni vagy a szemetet levinni még belefér, de az elsõ idõkben volt olyan például Bogotyán szerint, hogy valaki a háza elõtt takarította az árkot, és olyan szûkre volt kalibrálva a mozgási zóna, hogy amikor átment a túloldalra a szemetet összeszedni, a nyomkövetõ berezgett. (Azóta korrigálták a rendszerben ezeket a beállításokat, tették hozzá.)
Szökni még senki nem próbált

Súlyos, szándékos zónasértés, szökési kísérlet azonban még nem történt Magyarországon, mióta létezik a reintegrációs õrizet. Ennek a bv. ezredes szerint az az oka, hogy nagyon megszûrik, ki kerülhet ki ilyen feltételekkel: már a börtönben is nagyon jól kell viselkedni hozzá, és a jelentkezõkrõl alapos környezettanulmány készül. A fogolyszökéssel egyébként újabb 1 évig terjedõ szabadságvesztést kockáztatna a próbálkozó.

“Szoros a kapcsolat, sokat tudunk róluk. Meg tudjuk ítélni, hogy szándékos volt-e a zónasértés” - mondta Váradi Beatrix,  bv. pártfogó felügyelõ, akihez többek közt Zsolt is tartozik.

Az ellenõrzés nem merül ki az elektronikus nyomkövetésben, a bv. pártfogó felügyelõk heti szintû telefonos kapcsolatban vannak a reintegrációs õrizetesekkel, és rendszeresen, nagyjából havonta egyszer személyesen is megjelennek. Ezek a látogatások szúrópróbaszerûek, történhetnek akár otthon, akár a munkahelyen. Váradi szerint az utóbbi esetben tapintatosan járnak el, ha az illetõnek csak a fõnöke tudja, hogy milyen helyzetben van épp, de a kollégái nem, akkor vigyáznak, hogy ne leplezzék le. Ilyenkor a bv. pártfogók úgy viselkednek, mintha csak az ismerõsükhöz néznének be.
Áram nélkül nem megy

A bv. pártfogó felügyelõvel a kapcsolat már az intézeten belül elkezdõdik: a legelején részletes jegyzõkönyvet vesznek fel munkáról, családról, végzettségrõl. Kimennek elõre az ingatlanhoz is, ahol az elítélt lakna. Ha a lakás valamiért nem felel meg, ugrik a reintegrációs õrizet lehetõsége, de általában nem szokott azért gond lenni.

A legfontosabb, hogy legyen áram a nyomkövetõ töltéséhez, és legyen térerõ, de a lakásnak meg kell felelnie az alapvetõ higiéniás követelményeknek is, plusz lehetõség szerint legyen bent minden közmû (de ha csak kút van az udvaron, ezen nem múlik, azzal is kiegyeznek). A Fõvárosi Bv Intézethez tartozik Budapest, Pest és Komárom-Esztergom megye, a 114-bõl pénteken épp 56 ember. Itt a beadott kérelmek körülbelül 95 százalékában meg szokott felelni a lakás.

Fotó: Bõdey János

Gond inkább abból szokott idõnként lenni, ha az elítéltet mégsem látják szívesen az adott lakásban. Váradi szerint elõfordult egyszer-kétszer, hogy kiderült: más a helyzet, mint amit az elítélt állított, nincsenek is olyan jóban a lakás tulajdonosával, hogy befogadnák. Olyan is volt, hogy a reintegrációs õrizet ideje alatt romlott meg a viszony, az illetõ összeveszett az élettársával, akinél lakhatott, de emiatt végül nem kellett visszamennie a börtönbe, az anyjához tudott költözni.

A bv. pártfogók ellenõrzik még a biztos anyagi háttér meglétét is, hogy akikkel összeköltözik, el tudják-e tartani az elítéltet arra az idõre, amíg még nincs saját keresménye. Az elítélteknek, ha nem saját tulajdonú lakásban töltik az õrizetet, akkor meg kell adniuk kontaktszemélyként az ingatlan tulajdonosát.
Egy sör belefér, a lerészegedés tilos

A helyzet egyénenként változik, de az a bevett szokás, hogy aki még nem tud dolgozni, annak van heti két olyan délelõttje, amikor elhagyhatja a számára kijelölt lakást, és elmehet munkahelyet keresni, orvoshoz, boltba, ügyeket intézni vagy éppen a gyerekével a parkba. Zsolt például kedden és csütörtök reggel 8 és 12 óra között szabadon mozoghat Budapest területén. Azt mondta, az elsõ útja a régi munkahelyeire, a pékségekbe vezet majd, próbálja mielõbb elintézni, hogy felvegyék.

A rendszerben van némi rugalmasság, meg lehet próbálni elkéredzkedni az engedélyezett zónákból különleges esetekben, például esküvõre. Az ilyen kérelmekhez igazolások kellenek, a bv-bíró pedig mindig egyénileg mérlegel, és - mondta a bv. pártfogó felügyelõ - könnyen elõfordulhat, hogy esküvõnél például felhívja telefonon a kérelemben megnevezett éttermet, tényleg foglaltak-e náluk asztalt lagzihoz.

Annak sincs akadálya, hogy – például egy lakodalomban – az õrizetes megigyon valamit. A szabály annyi, hogy lerészegedni tilos, a reintegrációs õrizetes köteles mindig beszámítható állapotban lenni. Egy üveg sör például még beleférne.
A lakat meg megy majd a Dunába

Zsolt egyáltalán nem iszik alkoholt. Azt gondolja, "jobb is, mert ezek azok a dolgok, amik miatt az ember megbolondul, és elkezdi nem betartani a szabályokat". Õ elhatározta, hogy semmiképp nem akar visszakerülni.

Fotó: Bõdey János

Mielõtt lejött volna a látogatóhelyiségbe, a benti használati tárgyai egy részét a zárkában hagyta: a törülközõjét, a poharát, a tusfürdõjét. Már nincs rájuk szüksége. A nagy zsákban, amit magával hozott, a fogkeféje és a kabátja van, oda kerültek az indulás elõtt az aláírt papírok, a nyomkövetõ töltõje. Amint alkalma lesz rá, a benti kis zárható szekrényének a lakatját kulcsostul a Dunába fogja dobni, a szütyõ, a ruhák, mind mennek a kukába, "ez lezárt és kész" – fogadkozott.

A börtön kapuja elõtt a húga várta hatalmas öleléssel. A hazaúton gyorsan lépkedett a napsütésben, gondosan jegyet lyukasztott, viccelõdött, hogy másnap fél ötkor „Tábor, figyelem” ordítással ébreszti majd a családot. A bõ szürke nadrág alatt a járókelõk nem láthatták a bokáját körbefogó fekete pántot a nyomkövetõvel.
Ajtónyitás, csirkemell, csivava

A buszon bekapcsolta a régi mobilját. 2 éve és 5 napja volt utoljára adatforgalom rajta. Az ablakon át nézte a tájat a jól ismert kerületben, rácsodálkozott, mennyire nem változott semmi. Útközben elkapta egy kis ijedség, mert a nyomkövetõ rezegni kezdett a lábán. Egybõl kotorta elõ a zsák aljáról a telefont, nem bánta, hogy kapaszkodni a buszon így nem megy, csak nehogy baj legyen.

Nem lett. "Akarod nyitni az ajtót?" - kérdezte a húga, amikor megérkeztek a lakás elé. Zsolt nem akarta, elviccelte, azt mondta, hozzászokott, hogy nyitják -csukják elõtte az ajtókat.

Úgy tervezte, az elsõ három-négy napot azzal tölti, hogy nonstop beszélget a családdal, elkezdi rendbe tenni a dolgokat. És szerette volna megcsinálni a kedvencét: négysajtos csirkemellet baconnal a tetején. És enni még pörköltet nokedlivel, uborkasalátával, meg inni rendes, fõzött kávét.

Zsolt reintegrációs õrizete október 7-én fog lejárni. Akkor majd, az utolsó napon köteles lesz újra megjelenni a Nagy Ignác utcában, hogy visszaadja a nyomkövetõt, és kézbe kapja a szabaduló igazolását.

A lakásban elszánt ugatás fogadta, a vécébe zárva tombolt a család csivavája. Zsolttal nem találkoztak még. Most ismerkednek.