Elsõfokú ítéletet hirdetett szerdán a Fõvárosi Törvényszék az egykori budai kórházigazgató, B. Krisztián ügyében, akit életveszélyt okozó testi sértéssel és kifosztással vádoltak. A férfi négy év börtönt kapott, öt évre eltiltották az orvosi hivatástól, és hat évre eltiltották a közügyektõl is. Mindvégig, az utolsó szó jogán is tagadta bûnösségét.

A bíróság arra jutott: B. Krisztián volt az a maszkos támadó, aki 2013 márciusában lúggal leöntötte a volt barátnõje nemi szervét, és mivel megpróbálta rablótámadásnak álcázni a történteket, néhány dolgot elvitt a nõ budapesti lakásból.
Rongybabát csinált belõle

B. Krisztián, aki 2013-ban a Budai Irgalmasrendi Kórházat vezette, gyerekkora óta ismerte az áldozatot, osztálytársak voltak. Felnõttként újra találkoztak, házasságon kívüli viszonyt kezdtek, amely 5-6 évig tartott, és végül a nõ vetett neki véget 2012 végén. A férfi nem akarta elfogadni a szakítást, telefonálgatott, üzengetett a nõnek, felbukkant arrafelé, ahol lakott. Az üzengetésnek 2013 januárjában vége szakadt.

B. Krisztián tárgyalása

A támadás 2013. március 12-én reggel történt, miután a nõ kamasz gyerekei iskolába mentek. Az áldozat épp indult volna kutyát sétáltatni, mikor a kinyitott ajtóban megjelent egy biciklis maszkot, sisakot viselõ férfi, és betuszkolta a lakásba. A nõ a combjába kapott egy injekciót, egy két szerbõl álló koktélt, ami úgy elkábította, hogy a perben korábban meghallgatott szakértõ szerint gyakorlatilag rongybabává változott.

A támadója lemeztelenítette, és ekkor öntötte le a lúggal. Késõbb bevonszolta a fürdõszobába, ahol valamennyire lemosta, kamillával is letörölgette (ami valamilyen szinten enyhítette a következményeket), és végül egy pokrócba csavarva hagyta magára, így találtak rá.
Aljas indokból

A Fõvárosi Törvényszék bírája, Mikó Gergely végül a vádtól eltérõen nem életveszélyt okozó, hanem maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást okozó testi sértésben találta bûnösnek az orvost, és kimondta azt is, hogy tettét aljas indokból követte el.

A bíró szerint a férfinak nem állt szándékában áldozata életének veszélyeztetése, a szándéka arra irányult, hogy a nõ ne tudjon soha többé szexuális életet élni,

kvázi egy bosszú, kvázi egy büntetés volt, hogy ha velem nem, mással sem.

Ezért a bûncselekményért és a kifosztásért halmazati büntetésként 1 és 7,5 közötti büntetést lehetett volna kiszabni a Btk. szerint, ebben a mozgástérben lett 4 év börtön a vége.

Súlyosító körülmény volt, hogy a súlyos egészségromlás tényleg bekövetkezett (az áldozatnak soha nem lehet már normális szexuális élete), hogy az áldozat olyasvalaki volt, akivel B. Krisztián valaha érzelmi viszonyt ápolt, és hogy tettét orvosi tudását a hivatása céljaival éppen ellentétes módon felhasználva követte el. Enyhítõ körülménynek vette a bíróság a férfi büntetlen elõéletét, hogy négy kiskorú gyereket tart el, és hogy már három év eltelt.

Az ítélet nem lett jogerõs. Az ügyész három nap gondolkodási idõt kért, a vádlott és védõje fellebbezett. B. Krisztián korábban az utolsó szó jogán az ártatlanságát bizonygatva azt mondta: csak azért áll õ a vádlottak padján, mert "a rendõrségnek nem volt jobb ötlete".
Ejteni akarták az ügyet

A büntetõper csak majdnem 3 évvel a támadás után kezdõdött el, elõször ugyanis az ügyészség megszüntette a nyomozást B. Krisztián ellen, mert úgy ítélték meg, nincs elegendõ bizonyíték rá, hogy õ volt a tettes. A megszüntetõ határozatot bepanaszolta az áldozat, újra elrendelték a nyomozást, és 2015 nyarán aztán mégis vádat emeltek az orvos ellen.

Az ügyészség dolgát késõbb is megnehezítette, hogy
az ügyben szinte csak közvetett bizonyítékok voltak.

Az áldozat nem ismerte fel a maszkos támadóban a volt barátját, soha nem állította, hogy biztos benne, hogy õ a tettes. A védelem ebbe belekapaszkodott, mondván lehetetlen, hogy az ember ne ismerje fel a hangját, a mozgását, az illatát annak az embernek, akivel évekig párkapcsolatban volt.

A bíró azonban végül arra jutott: ez "nem ellene, inkább mellette szól" az áldozatnak, hiszen ha bosszúból akarta volna  igaztalanul megvádolni a férfit, kézenfekvõ lett volna felismerést hazudni. A támadó arca nem látszott, elváltoztatta a hangját, furcsán beszélt, az áldozat súlyos sokkhatás alatt állt, és minden nagyon gyorsan történt. Ugyanakkor ha biztos nem is volt magában, az áldozat már a lakásánál intézkedõ rendõrrel beszélve, félkómás állapotban mondott olyat, hogy a volt barátja lehetett az.

Beszélt késõbb olyan gyanús momentumokról is, hogy a kutya nem ugatta meg a támadót, mintha már ismerte volna, és az illetõ rögtön eltalálta, melyik kulcs melyik zárba való.
Nem mûködött az alibi

B. Krisztián az ítélethirdetés elõtt, az utolsó szó jogán kijelentette, hogy együtt érez az áldozattal, és aztán azt bizonygatta, hogy bár a kapcsolatuk fontos része volt az életének, nem a szakítás volt élete "legerõsebb érzelmi megrázkódtatása", volt már nehéz helyzetben egzisztenciálisan is, érzelmileg is, megtanulta ezeket a szituációkat kezelni, nem az volt máskor sem a reakciója, hogy megtámadjon embereket.

A védelem arra a büntetõeljárási alaptételre próbált építeni, hogy "kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a vádlott terhére értékelni", B. Krisztián ügyvédje, Bánáti János igyekezett minél több ilyen kétségre emlékeztetni a bíróságot. A bíró viszont végül határozottan kijelentette:

Nem merült fel a bíróságban kétség.

A védelem legfontosabb mankója B. Krisztián állítólagos alibije volt, a férfi azt állította, hogy a bûncselekmény idején a kórházban volt. Csakhogy ez az alibi nem állt meg a bíróság elõtt. A bíró szerint az derült ki, hogy B. Krisztián aznap kora reggel tényleg bement ugyan a kórházba, de 6:30 és 9 óra között senki sem látta az épületben, és az egyébként maratonokat futó, sportos vádlottnak minden módja és lehetõsége megvolt arra, hogy ezalatt elkövesse a támadást, és megjárja a mindössze 1,8 kilométeres távot a nõ lakása és a kórház között.
Zafírkék szem

B. Krisztián ellen fontos bizonyíték volt az egyes számú tanú vallomása. Az illetõ találkozott a támadóval aznap reggel a lépcsõházban, és késõbb felismerni vélte a vádlott szemét. A bíró megjegyezte, hogy B. Krisztiánnak "rendkívül különleges szeme van", nem átlagos kék, hanem zafírszerû kék.

Nagyon fontos terhelõ bizonyíték volt egy injekciós tû, amelyben a nõnek beadott szer volt, és a vádlott kocsijának kesztyûtartójából került elõ. A bíróság nem hitte el a precíz, pontos embernek leírt orvos védekezését, miszerint szokása csak úgy a köpenye zsebébe vágni injekciós tûket.

A bíróság szerint B. Krisztiánt elárulta a speciális elkövetési mód is. Egyrészt a támadó törõdött azzal, hogy ne okozzon fájdalmat, ezért elkábította az áldozatát, ami - a kamillás lemosással együtt - arra utal, hogy érzelmileg kötõdött hozzá. Egy szexuálisan aberrált elkövetõ nem törõdött volna a fájdalommal, mondta Mikó Gergely. Az elkövetési mód abból a szempontból is árulkodó volt, hogy az injekcióval beadott gyógyszerekhez csak szigorú feltételekkel lehet hozzájutni, és az adagolásukhoz is szaktudás kell.
Ha önt vagy ismerõsét, rokonát erõszak éri a kapcsolatában, akkor hívja ezeket a segélyvonalakat: 06-40-630-006 (hétfõnként 10–14, szerdánként 14–18, péntekenként 10–14 óráig), 06-80-505-101 (este 6 és 10 között szerda és hétvége kivételével)