A Pokémon Góról sokat írtunk már, itt egy részletes leírás, hogy kell játszani, itt meg a véleményünk pár nap után arról, mennyire jó szórakozás az egész. Ez a cikk inkább arról szól majd, hogy válhatott globális sikerré valami, amiben kisállatokat kell levadászni, hogy aztán csatába küldjük õket.
Április bolondja

A legérdekesebb dolog rögtön az, hogy bár a pokémonok világát korábban több rajzfilm és játék is népszerûsítette, a mostani, átütõ siker egy április elsejei poénként indult. Még 2014-ben csinált amúgy egészen jól sikerült átverõs videót a Google, amelyben új munkatársakat kerestek pokémon-edzõ munkakörbe.

Ez volt az a videó, ami szikrát vetett az akkor még Google-leánycégnek mondható Nianticot vezetõ John Hanke fejében. Hanke tárgyalni kezdett Ivata Szatoruval, a Nintendo akkori vezetõjével, aki tavaly sajnos meghalt, így nem érhette meg, mekkora siker is lett ebbõl az egészbõl.

Hanke szépen kivezette a Nianticot a Google-bõl, méghozzá a nagyrészt a Nintendo által birtokolt The Pokémon Company segítségével, és nekiláttak, hogy lefejlesszék a tréfavideó valós változatát. Maradtak egyértelmû jelek a rokonságra: a Pokémon Góhoz adott, külön megvásárolható karkötõnek ugyanolyan alakja van, mint amilyen a videóban is látható logó.

De persze ez önmagában még nem lett volna elég. A Niantic korábbi játéka, az Ingress a legjobb példa: nagyjából ugyanazt kell benne csinálni, mint a Pokémon Góban, mármint a valóságban felkeresni a játékban szerepet kapó helyszíneket, és küzdeni az ellenfél befolyása ellen, de az mégsem lett ekkora siker.
Átütni egy falat, amirõl nem tudni, hol van

Az is érdekes kérdés, hogy miben mérjük a sikert. Pénzben? A Pokémon Go megjelenése óta a Nintendo részvényei 53 százalékkal drágultak, ez 7 milliárd dollárral növelte meg a cég értékét. Népszerûségben? A játék a világ minden részén vezeti a letöltési listákat, és ez csak azért nem látszik, mert a Pokémon Go a világ legnagyobb részén hivatalosan még meg sem jelent. Olyan népszerû alkalmazásokat vertek meg vele, mint a szexpa... társkeresõs Tinder, de a Google mérései szerint még a pornónál is többen keresnek rá mostanában arra, mi a fene az a Pokémon Go. (Egyes mérések szerint a pokémonos pornó népszerûsége is megugrott a világban, de mondjuk ebben valószínûleg csak kevesen látják a sikert.)

Míg ezek is fontos mérföldkövek, van itt még valami, amivel nagyon jól meg lehet mutatni a siker mértékét. A tény, hogy a játék nemtõl, kortól, társadalmi és anyagi helyzettõl függetlenül minden csoportban komoly eredményeket ér el, ráadásul olyanoknál is átviszi a lécet, akik amúgy nem szoktak mobilos játékokkal ilyen szintû elhivatottsággal játszani. Hogy mást ne mondjunk, olyan emberek ismerkedtek meg az Apple App store kijátszásának módszereivel, vagy épp az androidos APK-telepítés fogásaival, akiket korábban az sem nagyon érdekelt, hogy mûködik a telefonban a hangátvitel.

Ez az a siker, amit a Nintendo már nem elõször ér el, legutóbb talán a Wii volt olyan, hogy bár az emberek korábban nem figyelték a trendeket, a mozgásérzékelõs kontrollerrel ellátott konzolt mindenki ki akarta próbálni, és ezzel a japán cég áttörte az átlagemberek és a játékosok között lévõ falat.
Ez is kidurran egyszer

Ehhez egy csomó minden kellett, ami például az Ingressben nem volt meg. Eleve, a Pokémon Go egy könnyen fogyasztható, vidám valami, amiben aranyos lényeket gyûjtünk, nincsenek bonyolult(nak tûnõ) részletek rezonátorokkal és kristályokkal. A másik, hogy 2012, vagyis az Ingress indulása óta eltelt idõben sokat nõtt a telefonok tudása és úgy általában a mobilok elterjedése is. A Pokémon Go nem a semmibõl indult, nagyon is jól megalapozott rajongói bázis várta gyerekkora óta, hogy megjelenjen egy ilyen játék, már csak a tudtukra kellett hozni, hogy õk pont egy ilyenre vágytak. A bejelentéskor kiadott videó tökéletesen alkalmas volt erre, még akkor is, ha az abban látott játéknak nem sok köze van ahhoz, ami végül megjelent.

Persze ez nem jelenti, hogy a játék akár csak egy hét múlva is ugyanekkora siker lesz, mint most. Azok az elõnyök, amelyek miatt ilyen hirtelen meg tudott ugrani a felhasználóbázis, hamar kifulladnak, ahogy szép lassan az az önmagát gerjesztõ folyamat is lassul majd, hogy minden internetes csatornán a játékhoz köthetõ hírek ömlenek a felhasználókra. Ez persze kereslet-kínálat alapú, ha a kutya se olvasná ezeket a cikkeket, nem is írná meg õket senki.

Ugyanakkor itt nem szimpla játéktesztekrõl és útmutatókról van szó, a Pokémon Go egy csomó, tõle független jelenségre is felhívja a figyelmet. Gondoljunk bele, miért hír az, hogy afroamerikai, fehér és ázsiai emberek egy helyre kerülnek egy játék miatt? Vagy miért van az, hogy egy fiatal fekete újságíró inkább mégsem megy ki kolbászolni az amerikai nagyváros utcáira, mert fél, hogy baja esik? Miért nem az fura, hogy valaki egy kiszuperált templomban él, és miért fura, ha az emberek hirtelen zarándokhellyé változtatják?

Akadnak sokkal aggasztóbb hírek is. A játék lehetõségeiben a rablók is meglátták a lehetõségeket, egy kódolási hiba miatt a játék bizonyos esetekben komoly hozzáférést kapott személyes adatokhoz, de a borúlátóbbak szerint önmagában az is kétségbeejtõ, hogy elég egy ilyen gyenge maszk, hogy senki ne lássa, ez a technológia embertömegek célzott mozgatására és egy bizonyos helyre vezérlésére is alkalmas, ami óriási veszélyt jelent. És igen, vannak, akik szerint egy holokausztmúzeumban vagy épp a lerombolt World Trade Center emlékmûjének tövében is simán lehet játszani.

De a hírcunami csökkenése mellett vannak más faktorok is. Az egyik, hogy a Nintendo legendásan béna minden olyan dologban, amiben szerepet kap a többjátékos mód, a közösségépítés vagy –szervezés. A Pokémon Góban is esetlegesen léphetünk csak kapcsolatba másokkal. Olyan alapok hiányoznak, mint hogy kapcsolatba léphessünk legalább azokkal, akikkel közös gymben vagyunk épp, és csak a nagyon távoli tervekben létezik az a lehetõség, hogy valós idõben megküzdjünk az utcán mellénk álló pokémon-mesterrel.

Az sem jelent sokat, hogy a játék kiterjesztett valóság (AR) lehetõségei ilyen népszerûek. Persze, vicces a nutellából kimászó kukac, vagy a rendõrök mellé fotózott, nagyon erõszakosnak tûnõ pokémon is, de maga az AR nem újdonság, csak az, hogy sikerült úgy leprogramozni, hogy ne legyen idegesítõen szar. Innentõl már csak egy lépés volt elérni a napot a tenyerükben hordozó emberektõl a kukacot a kanálba fotózókig – ez a fajta vizuális poén kiirthatatlan lesz, amíg a képszerkesztés létezik majd.
Jön még ilyen, rengeteg

Ettõl még viszont nem szabad azt várni, hogy emiatt most nagyot ugrik az AR-játékok fejlõdése. Az tuti, hogy most boldog-boldogtalan nekiáll a Pokémon Góhoz hasonló játékokat fejleszteni, óriási üzlet is van ebben, hiszen egy benzinkút-, étterem- vagy sima bolthálózat is ki tud találni megfelelõ tematikát, hogy mondjuk a harrypotteres, zombis vagy az aktuális Disney-filmes õrületet ne is említsük. Ahogy a Wii mozgásérzékelését is lenyúlták-meglovagolták-továbbfejlesztették a versenytársak, az sem lesz meglepõ, hogy megszaporodnak majd az Ingress- és Pokémon Go-klónok, de ahhoz, hogy bármelyik idõtálló legyen, több kell, mint amit most akár csak az utóbbi adni tud.

Hogy pontosan mi ez a több, igazából nehéz megtippelni. A konkrét hibák (az akku lezabálása, például) kijavítása mellett közösségi lehetõségek bõvítése nélkülözhetetlen, a játékbeli lehetõségek folyamatos fejlesztése is fontos, de közben vigyázni kell, ne billenjen ki az a mostani egyensúly, hogy nincs semmi, amit ne lehetne megszerezni a játékban anélkül, hogy valós pénzt áldoznánk a dologra. Mondjuk az sem kis dolog, hogy közben az ellustult emberiség simán többet gyalogol naponta, mint korábban egész évben, illetve ha hinni lehet a Google adatainak, az amerikaiak szép lassan megismerkednek a kilométer, és úgy általában a metrikus rendszer varázslatos világával.

Ha az említett javítások, fejlesztések, illetve a kívülállóként természetesen megjósolhatatlan bõvítések nem történnek meg, a játék legkésõbb a nyár végére biztosan kipukkad majd, mert elfogynak az emberek, akiknek van idejük sétálgatni nem is létezõ jószágok kedvéért úgy, hogy ne kapjanak cserébe ugyanilyen gyors pozitív visszacsatolást, mint most az elején. A pszichológusok szerint jól mûködõ recept azonban megmarad: a gyûjtõszenvedélyre, a gyors fejlõdésre és az egyszerû szórakoztatásra épített alkalmazások bõdületes üzletet jelentenek majd, függetlenül attól, hogy madarakat kell kilõni csúzliból, farmot kell vezetni vagy épp kis cukorkákat kell egymás mellé forgatni.