A portál rákérdezett a minisztériumnál, hogy mi történt, a közérdekû adatigénylésbõl derült ki, hogy hány állatról volt szó és ezeket az Intro Invest Kft-tõl szerezték be. A honvédség szerint minden elõírásszerûen, a kellõ engedélyekkel történt: ezt a Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósától kapták meg. Közleményük szerint

A beavatkozások során az altatásos érzéstelenítést állatorvos végzi, a beavatkozások a teljes sebészi tolerancia szakaszában történnek. A gyakorlat végén az állatorvos az állaton eutanáziát hajt végre.

Ez arra utal, hogy a disznók nem voltak eszméletüknél, amikor a több hónapos elméleti, preparátumos és modelles felkészítés után a katonák az élõszövetes sebesültellátást és az életmentést gyakorolták rajtuk. Az indoklás szerint azért disznókat használtak, mert ezek szövetei nagyon hasonlítanak az emberéhez – ami valóban így van, nem véletlen, hogy ma már embereken is elvégeznek szívbillentyû pótlást sertésdonorral.

Magyarországon ezzel együtt törvényellenes a gerinces állatok bántalmazása, tehát nem mindegy, hogy milyen körülmények között gyakorolták a harctéri sérülések ellátását. Önmagában az, hogy disznókat használtak nem jelenti azt, hogy az éber, érzéstelenítés nélküli állatokba lõttek volna, vagy aknára terelték volna a kondát. A HM állítja, hogy teljesen szabályos volt az akció.
Volt már botrány a disznókísérletekbõl

A NATO – amely elvárja, hogy a honvédek és a hivatalos állomány tagjai megkapják az egészségügyi kiképzést – egyre inkább tiltja, hogy élõállatokat használjanak az oktatáshoz. Az Egyesült Királyságban két éve hatalmas botrány lett abból, hogy õfelsége katonáit Dániába vitték azért, hogy ott kísérletezzenek a disznókon. Ugyanis a briteknél tilos ilyesmit élõ állatokon elvégezni.

A legtöbb NATO-tagállamban már évek óta sérült embereken sajátítják el ezeket az ismereteket. Oxiológiai, traumatológiai osztályokon és mentõkön folyik ez, az ún. Combat Medic tréning. Ugyanezt tanácsolja a Physicians Committee  for Responsible Medicine is, amely az Egyesült Államok hadseregének kiképzéséhez írt metodikát és ajánlásokat.

Sérült lábának amputálását gyakorolják egy halott disznón a Free Burma Rangers önkéntes katonái Mianmarban, 2011. jaunár 17-én.
Fotó: Thierry Falise / Getty Image

Ennek oka nem pusztán az, hogy a környezet- és állatvédõk elérték, hogy szigorúbbak legyenek a törvények. A harctéri sérülések olyan fájdalmasak – a legtöbbször maradandó károsodást okoznak –, hogy az valóban állatkínzásnak számít. Még akkor is szenvedhetnek, ha érzéstelenítették õket.

Ha látta a Sólyom Végveszélyben címû filmet (alább videónkon), akkor abban viszonylag hiteles képet kaphatott arról, ezek a sebesülések és beavatkozások milyen jellegûek:

A katonai szövetség is belátta mindezt, ezért a jelenleg hatályos elõírások (a NATO SOF Training Standards Directive, a 2009-es NSCC Med 75-001 és a CoTCCC irányelvek) már kifejezetten javasolják, hogy emberi sérülteken gyakoroljanak, akik ezt autóbalesetben vagy más módon szenvedték el. A harctéri körülményeket pedig az eszközökkel, pszichológiai terheléssel és a protokollok betartásával szimulálják.