Szakmai konzultáción a tanár legfontosabb hozzászólása a munkámhoz: Tyû, a combod milyen jó ebben a szoknyában.

„Egy kocsmában a tanárom a fülembe súgta: “Nem egyszer elképzeltem veled, milyen lehetsz az ágyban és hûû, azért ez izgatja nagyon a fantáziámat.” Értetlenkedett, amikor kikértem magamnak ezt a viselkedést.”

„Többen mentünk ki az egyetem kapuján, ott volt köztünk az egyik tanárunk is, aki a lépcsõn ácsorgó osztálytársnõm fenekére rácsapott: – Na indulás, csajok!”

„A tanárunk házibulit szervezett. Pár lánnyal közösen hazafelé készültünk, amikor az elõszobában a hálója felé mutatott: "Aki ide bejön velem, az három számot kap jutalmul: a bankkártya-, a privát telefonszámomat és ráadásként egy ötöst.”

„20 éves voltam, amikor a tanárom benyúlt a pólóm alá, és elkezdte a hasamat simogatni. Lefagytam, aztán amikor a mellemhez ért a keze, azonnal felpattantam és otthagytam.”
Nem oké a hatalommal visszaélni

Ez csak pár a több tucat anonim történet közül, amelyeket Varga Anna Gizella képzõmûvész gyûjtött magyar egyetemista nõktõl, amikor a Képzõmûvészeti Egyetem tervezõ grafika szakára szexuális zaklatás témakörében készítette idei diplomamunkáját. A munka egy figyelemfelkeltõ információs kiadványt és hat nagy színes plakátot foglal magába, ezeken méretes mellek, csomóra kötött péniszek, gusztusosan ívelt szeméremdombok gondoskodnak a figyelem maximális felkeltésérõl.
Ilyen típusai lehetnek a szexuális zaklatásnak
1.
szóbeli: például szexuális tartalmú vicceket mesélni valakinek; megjegyzéseket, beszólásokat tenni; nem kívánt bókokat mondani;
2.
testi: például lerántani valakirõl a ruhát, zavarba ejtõ módon megérinteni, elállni az útját a folyosón;
3.
vizuális: például szexuális gesztusokat tenni, pornográf képeket küldözgetni vagy ilyen tartalmakat közszemlére tenni;
4.
pszichológiai: például tolakodóan ”udvarolni”, szexuális tartalmú vagy vetkõzõs játékokat kezdeményezni, a másik szexuális életérõl faggatózni, illetve olyan légkört teremteni, amelyben „ciki” nem részt venni az efféle beszélgetésekben vagy játékokban;
5.
”valamit valamiért”: például jobb jegyet kínálni tanárként egy diáknak, ha az lefekszik vele; vagy fõnökként kirúgással fenyegetni egy alkalmazottat, ha az nem hajlandó „szexisen” öltözködni ” – írják szakmai kiadványukban.

Forrás: NANE.hu

Varga Anna Gizella azt mondta, vele is történt olyan eset az egyetem falain belül, amit zaklatásként élt meg: az egyik tanára megfogta a combját konzultáció közben, és szexuális szokásait firtatta. Többek között ezért is döntött úgy, hogy a diplomamunkáját errõl készíti el. Azt mondja, negyvenöt történetet gyûjtött össze különbözõ diákoktól, amikbõl néhánynak a kézírásos változatát a június 14-i nyilvános diplomavédésén is bemutatott. Mindegyik történet anonim, és a mûvész azt mondja, a diákok ezt kifejezetten kérték.

Kép: Anna Gizella

Míg a behatolással járó nemi erõszak megítélése viszonylag egyértelmû mindenkinek, a magyar társadalomban egymástól egészen távoli dolgokat szokás gondolni arról, hogy mi számít zaklatásnak, és mi nem. Vannak, akik szerint már a dekoltázsra tett öblös megjegyzés is sok, mások szerint meg belefér, ha valaki egy munkahelyi szituációban váratlanul combtõnél megsimogatja a kollégáját. Az esélyegyenlõségi törvény szerint viszont elég pontosan meghatározható, mit jelent a zaklatás.

Annak minõsül minden az emberi méltóságot sértõ, szexuális vagy egyéb természetû magatartás, ami az érintett személynek többek között a nemével, szexuális irányultságával, nemi identitásával, életkorával, családi állapotával (és egyéb tulajdonságaival) függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítõ, ellenséges, megalázó, megszégyenítõ vagy támadó környezet kialakítása, fogalmaz a 10. paragrafus. És ezek akkor is zaklatásnak számítanak, ha az a nõ vagy férfi jóízût röhög a hallatán.
Az ELTE kezdi a változtatást

Feltehetõen nincs olyan hazai egyetem és fõiskola, ahol ne fordult volna elõ ilyen jellegû esemény, de mivel ezt soha senki nem mérte fel általánosan, a zaklatások elõfordulásának mértékét jelenleg senki nem ismeri. Az ELTE ezen igyekezett változtatni, idén az egész egyetemen végzett átfogó kutatást a témában. "Az ELTE valamennyi kara hallgatóira kiterjedõ, reprezentatív kutatást folytattunk, alapvetõen két kérdésre fókuszálva:
1.
milyen a hallgatók elõítéletességgel, erõszakkal kapcsolatos attitûdje,
2.
milyenek a hallgatók elõítéletességgel, erõszakkal kapcsolatos tapasztalatai. A kutatási eredmények feldolgozása folyamatban van" – fogalmazott a Rektori Kabinet Kommunikációs Irodája, és azt is hozzátették, hogy várhatóan szeptemberre lesz kész az eredmények kiértékelése, akkor bemutatják azt is, és a tervezett intézkedéseket is.

A többi egyetem együttmûködését is várják, és szívesen megosztják tapasztalataikat, mert az ELTE-n történt 2015 óta egy pár biztató dolog: az egyetem Szenátusa elfogadta a szakértõk (kriminológusok, pszichológusok és szociológusok) és civil szervezetek közremûködésével elõkészített Erõszak-megelõzési koncepciót, aminek a három fõ célkitûzése
1.
az emberi méltóság sérelmének, az erõszak minden formájának megelõzése;
2.
a hatékony segítség az áldozatoknak és
3.
a kellõ érzékenység és tudatosság kialakítása az egyetemisták körében.

Pszichológust is biztosítanak mindenkinek, aki kéri. Továbbá,
elsõként az országban elkezdték a szexuális visszaélésekre reagáló protokollok kidolgozását.

Ez azért nagyon fontos, mert a szexuális erõszakkal, zaklatással foglalkozó szakemberek szerint a másokat zaklató ember, a szaftos dolgok megfogalmazójának magatartása rendszerint nem tudatlanságából, hanem jogosultságtudatából ered. Tehát pontosan tudja, hogy nem oké, amit mond vagy tapint, csak éppen azt gondolja, megteheti. Visszatartó ereje van viszont annak, ha le van írva, hogy mi az, amit az egyetem nem tûr el, hogy hová fordulhat az áldozat, és hogy milyen eljárást folytat le az intézmény. "Elsõsorban nem az elkövetõk, potenciális elkövetõk felvilágosításával érhetõ el a jelenség megszüntetése, korlátozása, hanem a szigorú tiltással és szankcióval, protokollokkal" – mondta az Indexnek Spronz Júlia, a nõk elleni erõszakkal a jog eszközeivel küzdõ Patent Egyesület jogásza. 
A Képzõn is beindult a rektor

Grafika: Anna Gizella

Varga Anna Gizella úgy érezte, érdemes lenne a mûvészet eszközeitõl az intézményi szintre továbblépve tovább folytatnia a témát, ezért felkereste a Patent Egyesületet, és Spronz Júliával, az egyesület jogászával együtt saját felsõoktatási intézménye, a Képzõmûvészeti Egyetem rektorához fordult. (A Patentnek jogsegély-szolgálata is van, és gyakran képviselnek nemierõszak- és zaklatás-áldozatokat.)

Csanádi Judit, az egyetem rektora nyitott volt az együttmûködésre. Az Indexnek azt mondta, szerinte minden fõiskolának és egyetemnek kötelessége a zaklatások ellen fellépni. Õsszel a Patent Egyesülettel összefogva a Képzõn programokat szerveznek majd, és az ELTE-hez hasonlóan nyitnak minden olyan felsõoktatási intézmény felé, akik hajlandóak részt venni ebben az úttörõ együttmûködésben. Hogy pontosan milyen programokat tartanak majd, azt most fogják közösen kidolgozni. „Szerintem szembesítõ, figyelemfelkeltõ, ismeretterjesztõ akciókkal kell az oktatók, egyetemi dolgozók figyelmét felhívni azzal kapcsolatban, hogy mi számít zaklatásnak, hogy adott esetben az is zaklatás lehet, amirõl õk nem tudják, hogy az: egy oda nem illõ érintés, viccelõdés is, ezért alapvetõ az errõl való beszélgetés” – fogalmazott a rektor, majd hozzátette, a protokoll kidolgozását a szembesítõ, felvilágosító beszélgetések után tartja célravezetõnek.

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza azt mondta, azt tartaná hasznosnak, ha a zaklatással kapcsolatos ismeretterjesztõ kiadványokat kapnának a hallgatók abban a pillanatban, amikor bekerülnek az egyetemre, oktatóknak tartott szembesítõ, felvilágosító beszélgetéseket is terveznek a Képzõn, illetve a jogász szerint ezen túl a valódi eredményeket az eljárásrendet részletesen meghatározó, nyilvános protokollal lehet elérni.

Az ELTE a saját protokollját az elõzõ tanévben végzett, az egyetemi zaklatásokkal és erõszakkal kapcsolatos kutatásuk eredményeinek kiértékelése után fogja bemutatni, azt viszont nem pontosították, hogy ez mikorra várható.
Ezeket írják a szabályzatok

A Budapesti Corvinus Egyetem Etikai Kódexében csupán egy pontban írnak arról, hogy a szexualitást kifejezõ érintéses viselkedésektõl “tartózkodni kell”, és az is olvasható, hogy tilos jobb jegyeket szexuális szolgáltatásra cserélni. Utóbbi a Mûegyetem szabályzatában is megvan. A legtöbb egyetemen még ennyire sem szabályozzák az ilyen helyzeteket, vagy csak annyit írnak, hogy a tanár-diák helyzetben “a függõségi viszonnyal nem lehet visszaélni”. Az is nagyon ritka, hogy az egyetemek meghatározzák, hogy mi számít zaklatásnak, de például a SOTE szerint “annak minõsül a testi érintés, kihívó, ráutaló magatartás, szóbeli megjegyzés, írásbeli közlés, melyet az elszenvedõ személy sértõnek érez, nemi integritását vagy privátszféráját sérti”, és ilyen esetekben az egyetem arra ösztönzi a diákjait, hogy tegyenek panaszt. A MOME-n viszont már vigyázni kell a panaszokkal, mert ha az a vizsgálóbizottság szerint “alaptalannak bizonyul”, akkor a bejelentõt büntetik meg.
Mi a helyzet a többi egyetemen?

Kép: Anna Gizella

A magyar egyetemek szexuális zaklatással és erõszakkal foglalkozó szabályzatai nem valami részletesek. Az egyetemeknek általában van egy Etikai Bizottsága, ehhez fordulhatnak a diákok a panaszaikkal. De ahhoz, hogy ez kiderüljön a diákoknak általában száraz, hosszú mûködési szabályzatokon kell(ene) átrágniuk magukat.

Az egyetemi honlapokon nincs jól látható, külön menüpontban sehol, hogy milyen esetben, hogyan kell panaszt tenni, ha egy egyetemi buliban valakit megfogdos a szaktársa, vagy, ha az egyik tanár azzal dobná fel a vizsgát, hogy a lányok seggét dicséri, miközben szexvicceket mesél. Pedig valószínûleg még a gólyatáborok szervezõi is leállnának a vetkõztetõs feladatokkal, ha az egyetemmel, a HÖK-kel és a többi diákkal való találkozás azzal kezdõdne, hogy a gólyák a kezükbe kapnak egy információs anyagot, hogy mi számít szexuális zaklatásnak és hol tehetnek panaszt.

Még a részben amerikai rendszerben mûködõ Közép-európai Egyetemen (CEU) a legjobb a helyzet. Náluk a tanév kezdetén minden egyetemi oktatóval, hallgatóval és dolgozóval ismertetni kell a szexuális zaklatást érintõ szabályokat, sõt, az egyetemnek szolgáltatást végzõ alvállalkozóknak is el kell fogadniuk azokat, nekik “ugyancsak biztosítani kell az irányelv és az eljárási rend egy-egy példányát”. A szexuális zaklatás miatt tett panaszok jogosságát egy olyan Fegyelmi Bizottság bírálja el, melynek az egyik tagja nõ, a másik férfi, és mindketten "részesültek a szexuális zaklatással kapcsolatos panaszok kinyomozásával kapcsolatos képzésben”.
Azért szerencsére vannak jó gyakorlatok

A magyar gólyatábori botrányokhoz hasonló helyzet volt pár éve az Egyesült Államokban, az ottani közvéleményt is megrázta több olyan szexuális erõszak, ami az addig biztonságosnak és kulturáltnak gondolt egyetemeken történt. Ezek miatt a Fehér Ház két éve adott ki egy szakértõi jelentést (.pdf) az egyetemeken történõ szexuális zaklatásról és erõszakról, és azokról a legjobb gyakorlatokról, amik hatékonyan védik az áldozatokat és csökkentik az erõszakos esetek számát. A jelentés áprilisban jelent meg, ez a hónap minden évben a Szexuális Erõszak Elleni Küzdelem hónapja Amerikában.

A Fehér Ház javaslatai röviden a következõk voltak:
1.
Az egyetem hivatalos közleményben ítélje el a szexuális zaklatást és az erõszakot.
2.
Fogalmazzák meg az etikai kódexükben, hogy mi számít szexuális zaklatásnak és erõszaknak, hogy az áldozat tudja, hogy akár egy nem kívánatos simogatás vagy egy megjegyzés esetén is panaszt tehet a tanárok vagy a többi diák ellen.
3.
A panaszokat megfelelõen vizsgálják ki, addig biztosítsák a megfelelõ testi-lelki gyógyulását az áldozatnak - legyenek olyan szakemberek az egyetemen, akiknek van gyakorlatuk hasonló esetek kezelésében.
4.
Az egyetem kutassa folyamatosan, hogy milyen súlyos problémáról van szó, hány esetet regisztrálnak. Ilyenkor érdemes figyelembe venni a látens eseteket is, azaz megbecsülni, hogy hányan olyan áldozat lehet, aki félt feljelentést tenni. A statisztikákat idõszakosan tegyék közzé úgy, hogy azokat bárki el tudja érni.
5.
Az áldozathibáztatás minden formáját ítélje el az egyetem.
6.
Legyenek felvilágosító kampányok. A diákoknak tanítsák meg, hogy minden olyan eset zaklatásnak és/vagy erõszaknak számít, ahol valamelyik félrõl kiderül, hogy nem vágyik a közeledésre. A “nem az nemet jelent”.

Grafika: Anna Gizella

Ugyan a jól mûködõ gyakorlatokat összeszedõ ajánlások bevezetését a kormány nem tette kötelezõvé a felsõoktatási intézményeknek, de több olyan kormányzati pénzalapot biztosítottak, amelyeket kifejezetten a nemi erõszak és a zaklatás megállításával kapcsolatos eseményekre és kampányokra lehet fordítani. Akár diákok is igényelhetik, ha vállalják, hogy felvilágosító tevékenységet folytatnak az egyetemükön, de érdekérvényesítõ-tevékenység finanszírozására is lehet lehívni közpénzeket, projektenként akár 750 dolláros (kb. 215 ezer forint) összegben is.

Több olyan kanadai és amerikai egyetem is van, ahol a mindkét fél által elfogadott párkapcsolatokat is tiltják, amennyiben a pár egyik tagja tanár vagy egyetemi dolgozó, a másik pedig diák. Az oktatók, egyetemi dolgozók közötti beleegyezéses párkapcsolatot pedig be kell jelenteni a vezetõségnél.

A legtöbb amerikai és kanadai egyetem a honlapján kiemelt helyen és részletesebben közzéteszi, hogy erõszak vagy zaklatás esetén hova kell fordulni és mi a teendõ. Olyan megrendítõ alapossággal is akár, hogy közvetlenül az erõszak után az áldozat húzódjon biztonságos helyre, onnan hívjon segítséget. A lehetséges bizonyítékokat próbálja érintetlenül magánál tartani (például egy leszakadt ruhadarabot), hogy késõbb nagyobb eséllyel kaphassák el a tettest. Az egyetemek arra is ösztönzik a hallgatóikat, hogy tegyenek feljelentést – hiszen ezzel megóvnak másokat attól, hogy hasonló kelljen átélniük. Ugyanez igaz a zaklatásokra is, ilyen esetekben is arról gyõzködik a tanulóikat az egyetemek, hogy tegyenek panaszt. Cserébe garantálják a bejelentõk teljes anonimitását.