Horvátország 2014-ben 30,2 millió kunát, míg 2015-ben 48,4 millió kunát költött az eljárásra. Csak a horvát államot képviselõ Squire Patton Boggs amerikai ügyvédi irodának 29,8 millió kunát fizetett a gazdasági tárca tavaly, az idén pedig további 2,5 millió dollárt. Az ellenõrzés során törvénytelenségre is fény derült. A gazdasági minisztérium a döntõbírósági eljárással kapcsolatos megbízási szerzõdésekben vállalt kifizetésekkel meghaladta a törvényben elõírt keretösszeget a lap szerint.

A Mol 2013 végén kezdeményezett nemzetközi választottbírósági eljárást a horvát kormány ellen horvátországi befektetéseinek védelmében a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál (ICSID), mert szerinte a zágrábi kormány nem teljesítette bizonyos szerzõdéses kötelezettségeit és vállalásait. Az INA 49,08 százaléka a Mol magyar olaj- és gázipari vállalaté, amely rendelkezik az olajtársaság irányítói jogaival is, 44,84 százaléka pedig a horvát államé.

A horvát kormány válaszul 2014 elején fordult döntõbírósághoz. A horvát álláspont szerint a Mol korrupció révén szerezte meg az INA irányítását, elmaradtak a részvényesi szerzõdésben vállalt Mol-befektetések a horvát olajfinomítókba, és a magyar cég megsértette a kereskedelmi társaságokra vonatkozó horvát törvényeket. Zágráb eddig több mint 16,8 millió dollárt költött a két döntõbírósági eljárásra, holott egy a témával foglalkozó tanulmány szerint a kettõnek együtt sem kellett volna 10,5 milliónál többet kitennie, és még nem lehet tudni mikor lesz vége.

A borsos költségeken felül a Mol–INA-botránynak politikai áldozatai is vannak: a közelmúltban belebukott a horvát kormány, miután kiderült, hogy a volt miniszterelnök-helyettes, Tomislav Karamako felesége üzleti kapcsolatban állt egy olyan céggel, amely a Molt látta el tanácsokkal. Az ellenzék ezek után azzal vádolta a kormányt, nemzetközi érdekeket tart szem elõtt. Karamako a támadások után lemondott, majd egy héttel késõbb a teljes kormány távozott.