A tévés jogdíjakból 25 százalékot tarthat meg a rendezõ város. „75 százalék a NOB kasszájába vándorol, a szponzori pénzek sorsa pedig egy nagyon sötét történet. Az egyedüli nettó haszonélvezõje az olimpiának a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A NOB önérdekbõl fordítja egymás ellen a rendezésre jelentkezõ városokat, hajszolja bele õket abba, hogy emeljék a tétet, erejükön felül költekezzenek. Ebben szinte mindig – London, Barcelona és Los Angeles kivételével – partnerre lelnek az olimpiai beruházásokban gigantikus korrupciós lehetõséget szimatoló helyi és országos politikusokkal és a velük összefonódó építõipari lobbikkal” – nyilatkozta Andrew Zimbalist.

A pénzben kifejezhetõ kár hosszabb távon eltörpül ahhoz a környezeti romboláshoz képest, amit a természettel végeztek, és azokhoz az egyéni tragédiákhoz képest, amelyek közvetlenül 77 ezer ember erõszakkal történt kilakoltatásához kapcsolódnak. Túlnyomó többségük ideiglenes tömegszállásokon várja a beígért új lakást. A tények a következõk Rio kapcsán: a mérleg egyik serpenyõjében ott a 15 milliárd dollár, amit az olimpiára Rióban kiadtak, a másikban pedig a 3,5-4 milliárd dollár, ami a jegyeladásokból, a szponzorálásokból, az olimpiához közvetlenül kapcsolódó kereskedelmi forgalomból és a televíziós közvetítésekbõl bejött.

Az utóbbi évtizedek leghatékonyabbnak bizonyult olimpiai helyszínein: Barcelonában és Londonban is az olimpia 17 napja alatt 5-10 százalékkal esett vissza a turizmus – ilyen idõszakokban a klasszikus turisták ugyanis kerülik a tumultust és a hirtelen magasba szökõ árakat. A múzeumi és kulturális élet az olimpiát rendezõ városokban az adott évben súlyos anyagi károkat szenved. Az olimpiát megelõzõ és az utána következõ években minden egyes olimpiai helyszín megdrágul, a spekuláció és a korrupció óhatatlanul felveri az árakat. Az olimpiai rendezéshez kapcsolódó, az ingatlanpiacról kiinduló, majd a gazdaság minden egyéb szegletébe begyûrûzõ drágulást és a vélten vagy valóságosan burjánzó korrupciót a mûködõtõke-befektetõk elõre borítékolják. Ennek nyomán nemhogy növekszik, hanem csökken az olimpiát rendezni készülõ városok tõkevonzó ereje.

„A kisebb, átláthatóbb, karcsúsított olimpiát meghirdetõ NOB vezetõinek újracsomagolt propaganda szövegeit olyannyira tartotta komolynak Krakkó, Oslo, Stockholm, München, San Moritz, hogy mindannyian inkább visszaléptek a rendezéstõl. A 2024-es nyári játékokra vonatkozó csábítás nem hatotta meg a rendezéssel kacérkodó Bostont, Hamburgot és még sorolhatnám mely városok polgárait és vezetõit, úgyhogy visszaléptek. Róma is szinte biztos, hogy vissza fog lépni. Az olimpia kapcsán elköltött pénznek átlagosan legfeljebb 20 százaléka hasznosul az adott város és ország gazdasága, társadalma javára, ugyanakkor még sehol sem bizonyosodott be, hogy az adott ország polgárai az olimpia hatására fittebbekké váltak volna”– mondta Zimbalist.