Magyarországon alighanem példátlan módon, négynapos munkahétre állította át vállalkozását a tíz embert foglalkoztató Nyakigláb Kft. ügyvezetõje, aki talán maga se gondolta, hogy az újítása a kollégái körében ekkora sikert arat. A Hajdú-bihari Napló utánajárt a különös történetnek.
Kevesebb üresjárat

A szegi székhelyû, egyedi kivitelezésû fakerítéseket és korlátokat kézzel készítõ vállalkozás ügyvezetõjét arról faggattuk, hogy lassan két éve honnan jött a rendhagyó ötlet, illetve, hogy ha náluk tényleg akkora sikert aratott a négynapos munkahét, akkor mások vajon miért nem látnak benne fantáziát. Kusinszki András azzal kezdte, hogy az embereknek rengeteg a hivatali elintéznivalójuk, amit gyakran munkaidõben kénytelenek megoldani, és ez bizony bonyolítja a munkaszervezést.

– A cég oldaláról pedig azt láttam, hogy minden áldott nap van ugye a munkakezdés, az ebédidõ és a munkavégzés, aminek súlyos percekben mérhetõ a kezdete meg a vége. Ez dolgozónként és naponta minimum fél óra. Úgy számoltam, hogy ha négynapos munkahétre állunk át, akkor ez hetente csak négyszer fél órát visz el. Egy napot megspórolunk, ami ugye tíz dolgozó esetén 300 perc, azaz öt óra. Havonta száz óráról beszélünk, ami cégszinten azzal telik, hogy a kollégák felveszik a munkaruhát, bekészítik a szerszámokat, átbeszélik a politikát, meg az elõzõ esti sörözést… Az ezekkel töltött idõ lerövidül, plusz a négynapos munkahéttel a pénteki rezsit is megspóroljuk, ami ugyancsak jelentõs költség – engedett betekintést megfontolásaiba a borsodi cégvezetõ.
Irány a gyárkapu

Kusinszki András tapasztalatai szerint idehaza a munkaidõ végét sajátosan értelmezik sok munkahelyen. „Más országokban ha este tízkor van a mûszaknak vége, akkor este tízkor állítják le a gépeket, nálunk viszont sok helyen este tízkor lépnek ki a dolgozók a gyárkapun. Mindezt végiggondolva felvetettem a kollégáknak, hogy mi lenne, ha a heti 40 órát nem ötször nyolc órában, hanem négyszer tíz órában dolgoznák le. A hét elsõ négy napján egy órával korábban kellene kezdeni, és egy órával késõbb végezni, hogy kijöjjön a matek. Kipróbáltuk, és az embereink hamar megszerették az új munkarendet. Ma már elmondhatom, hogy az új szisztéma érezhetõen erõsítette a céghez való ragaszkodásukat, és a családjuk élete is tervezhetõbb lett. Gyakorlatilag minden hétvégéjük hosszú, így mindenre jut elegendõ idõ” – mondta az ötletgazda.
Csodafegyver lenne?

– Azt kell mondjam, hogy nincs új a nap alatt – reagált a hírre Bárány László, az éves szinten 25 millió naposcsibét keltetõ és értékesítõ Master Good cégcsoport vezérigazgatója. „A mi cégünk egy korábbi fejlõdési stádiumában már bevetettük ezt a „csodafegyvert”, és terveink szerint két év múlva ismét élni fogunk vele. A négynapos munkarend azoknak a cégeknek ad egyfajta rugalmasságot, ahol egy mûszakban dolgoznak. A munkavállalónak ad egy olyan komfortérzetet, hogy a plusz egy szabadnapjával jobban tud gazdálkodni. Fõként ott van ennek jelentõsége, ahol a dolgozók zöme vidéki, és a háztájiban ezt a plusz egy napot úgymond aprópénzre tudják váltani” – mondta.

A Master Goodnál a kapacitás felfuttatása (a tevékenység jellege miatt) nem ment egyik napról a másikra, hiszen ahhoz, hogy több csirkét vágjanak, a szükséges állatmennyiséget meg kellett termelni és a piacát is meg kellett teremteni. – Ezért volt az, hogy amikor már kinõttük az ötnapos egy mûszakos munkarendet, de még nem voltunk képesek arra, hogy két mûszakra álljunk át, bevezettük a négynapos, napi tíz órás munkahetet. Innentõl kezdve a szombat is munkanap volt, de mivel mindenki csak heti 40 órát dolgozott, fel tudtunk venni húsz százalékkal több embert. És amikor már a heti 60 órás kapacitás is kevés volt, akkor álltunk át a két mûszakra. Ma napi kétszer nyolc órában megy a termelés, és majd amikor ezt a két mûszakos munkarendet is kinõjük (terveink szerint két év múlva), megint elõ fogjuk venni a négynapos munkarendet. Ami gazdasági értelemben tényleg csodafegyver, hiszen kölcsönös elõnyökön nyugszik, és ilyen módon életképes. Általa az eszközállomány kihasználtsága ugrásszerûen megnõ, baj csak akkor van, ha a heti hatszor húsz órás munkarendhez (amit megcéloztunk) nem találunk elég munkaerõt a piacon – fogalmazott.