Bár még széles körben tartja magát az a hiedelem, hogy orosz gázfüggõség van Magyarországon, és ez üzleti vagy politikai döntéseknél érvként sokszor el is hangzik, valójában számottevõen már nem függünk az orosz gáztól, állítja Mártha Imre, az MVM egykori vezére.

Magyarország földgázfogyasztása gyakorlatilag megfelezõdött az elmúlt tíz évben. 2005-ben még 15 milliárd köbméter körül volt, tavalyra 8,5 milliárd köbméterre csökkent, és a következõ években is 8 milliárd alatt lehet. Eközben bõvültek a beszerzési források is, új összekötõ vezetékek épültek, a földgázalapú erõmûvi termelés összeesett, fejlõdött az európai piac likviditása, összességében tehát az orosz gázfüggõségünk mindennek eredményeként lényegében megszûnt.



Fotó: Schumy Csaba / dfp.hu

„Jó példa Ukrajna, amely keletibb fekvése ellenére 2015 novembere óta nem vásárol érdemben földgázt a Gazpromtól, hanem olcsóbb földgázt importál nyugat-európai cégektõl. Ebben persze orosz gázmolekula is van, de az eladók nyugatiak. Számunkra az orosz cégek fontos és jó kereskedõ partnerek, de már nem függünk tõlük.”
Másra is költhettük volna
Mártha Imre

Szakmai pályafutása az infrastrukturális iparágakhoz kapcsolódik. Közgazdászdiplomáját (B.A. és M.A. Economics) a University of Cambridge-en (Downing College) ösztöndíjjal szerezte meg, elsõ energiaipari tapasztalataira is Angliában tett szert. 2001-ben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Rt. Energetikai és Infrastruktúra igazgatósága ügyvezetõjévé nevezték ki. 2002-tõl több mint nyolc éven keresztül a hazai állami energiaholdingnál, a Magyar Villamos Mûvek Zrt.-nél töltött be vezetõi pozíciókat, ennek keretében többek között az MVM-csoport vezérigazgatói posztját is ellátta. Mártha Imre jelenleg az Invitel fõigazgatója.

Ennek fényében utólag nem tûnik üzletileg jó döntésnek az sem, hogy az állam 2013-ban 280 milliárd forintért megvásárolta az E.ON-tól a gáztárolókat, azokat ugyanis alig tudjuk kihasználni, töltöttségük folyamatosan alacsony. Mindez látszik az állami cég eredményén is. A Magyar Földgáztároló Zrt. adózás utáni eredménye 2012-ben, még az E.ON tulajdonában 8,25 milliárd forint volt, tavaly, az állami MVM tulajdonában már csak tizede, 0,83 milliárd.

„Érdekes lesz a megtérülés kérdése, pláne, hogy két tároló a négybõl technikai problémákkal küzd, lassan be kell zárni, vagy horribilis összegért renoválni kell õket. Nem véletlen, hogy 2015-ben a cég áttért a jövedelemalapú értékelési módszerrõl eszközalapúra. Kisarkítva azt is mondhatnám, vettünk négy jó nagy lyukat a földben, amit most nehéz kihasználni” – mondja Mártha.

De nem csupán a gáztárolók megvétele tûnik utólag vitatható energiapolitikai döntésnek. Az MVM mellett párhuzamos infrastruktúrákat kiépítõ állami rezsiholding, az Elsõ Magyar Nemzeti Közmûszolgáltató (ENKSZ) létrehozása, a Mol-pakett megvétele 2011-ben és a paksi bõvítés idõ elõtti elkezdése is olyan intézkedések, amelyek megtérülése egyelõre erõsen kérdéses, miközben ha ugyanennyi pénzbõl – nagyjából 3 milliárd euróból – megújulókra költünk, akár egy kis magyar Energiewende is kijött volna. Mártha szerint voltak ugyanakkor jó befektetések is, mint a Fõgáz-, Elmû-, ÉMÁSZ-részesedések megvásárlása.

„Továbbra is inkább ezekre a kritikus villamosenergia- és földgázelosztó hálózatokra, azaz monopol helyzetû drót és csõ megvásárlására koncentrálnék. Számos német és francia tulajdonos ugyanis most otthon is nehéz helyzetben van, alig várja, hogy szabaduljon magyar befektetéseitõl. Emlékszem még több olyan RWE igazgatósági tagra, akik anno magánrepülõgéppel jöttek Magyarországra, és Ferihegyrõl helikopterrel Visontára meg Miskolcra. Ehhez képest az RWE nemrég eladta Németországban az esseni emblematikus RWE Tower nevû székházkomplexumát és a környezõ épületeit, majd egy részüket visszabérelte.”
Hová ment a pénz?

Az állam 1,88 milliárd euróért megvásárolt Mol-részvényeinek jelenlegi tõzsdei értéke mindössze 1,44 milliárd euró, vagyis egyelõre buktunk a dolgon, és ezzel a kis pakettel irányítási jogunk se lett. A lakosságot kiszolgáló ENKSZ létrehozása pedig lényegében egy évtizedek óta mûködõ monopol infrastruktúra duplikálása volt, olyan, mintha elkezdtünk volna kiépíteni egy második vasúthálózatot, ahelyett, hogy szabályozói vagy tulajdonosi eszközökkel kijavítottuk volna a már meglévõt. Ez szintén a létezõ legdrágább megoldás.

Fotó: Schumy Csaba / dfp.hu

És akkor még nem is beszéltünk a legsúlyosabb tételrõl: a paksi bõvítés idõ elõtti megkezdése szintén indokolatlanul sokba kerülhet. Mártha szerint három-öt évvel el kellene tolni az új erõmû építését, hogy tisztábban lássunk, merre halad a piac, mi a helyzet az Energiewendével.

Persze vannak problémák Németországban, elsõsorban az infrastruktúrával, a szállítással és a tárolással, de ezek átmeneti gondok, minden technológia rendelkezésre áll ezek orvoslására. Jelenleg nem látszik semmilyen olyan politikai, gazdasági, társadalmi folyamat, ami a világban a megújulók elõretörését lassítaná. Emellett egyértelmû a tendencia a decentralizált városi, térségi szintû energiarendszerek kialakulása irányába, a nagy centralizált struktúrák helyett.
Nem fogja megérni?

A német tõzsdei áramjegyzések 2017-re is 25-26 EUR/MWh körül vannak, 2019-re 24, 2022-ra 26-28 EUR/ MWh a jegyzett tõzsdei ár. Ehhez képest a kormány úgy számol, hogy Paks II. a 2020-as évek közepén 55 EUR/MWh áron termel majd.

„Mitõl duplázódna meg az európai villamos energia ára, amikor a megújulók közben nyomják lefelé az árakat. Az ár inkább stagnálni fog, vagy lefelé menni."

Ráadásul eközben még az sem tekinthetõ biztosnak, hogy Paks II. tényleg 55 EUR/MWh áron termel majd tíz év múlva. A paksi projekttel gyakran párhuzamba állított angol Hinkley Point kötelezõ átvételi ára is 110 EUR/MWh, ami azt jelenti, hogy ha a piaci árak ennél alacsonyabbak, ki kell pótolni a különbözetet. Mártha szerint „nem véletlen, hogy Theresa May, az új brit miniszterelnök megállította az ottani beruházási folyamatot”.

Pakssal már csak azért sem kellene sietni, mert nem sürget az idõ. Paks I. eleve a harmincas évek derekáig rendelkezik mûködési engedéllyel, lesz egy hat-tíz éves periódus, amikor párhuzamosan futnak majd a régi és új erõmû blokkjai. Ennek jelentõs többletköltségei vannak, hiszen párhuzamos kapacitást kell kiépíteni, gyakorlatilag mindent – hálózatot, infrastruktúrát, humán erõforrást, szabályozó kapacitást – meg kell duplázni azért, hogy a két erõmû egyszerre tudjon termelni. Ezek súlyos százmilliárdos tételeket jelenthetnek az MVM volt vezére szerint.

„Én régóta erõs híve vagyok az atomenergiának, csak nehogy az legyen, hogy elköltünk 12 milliárd eurót egy olyan erõmûre, amit aztán sokáig nem fogunk bekapcsolni. Bulgária mostanában fizet 680 millió euró – nemzetközi bíróság által megítélt – kártérítést az oroszoknak mert elállt a belenei atomerõmû felépítésétõl. Mindenképpen meg kellene várni Paks I. leállítását, és csak utána behozni Paks II.-t. Ráadásul Paks I. összes blokkja sem egyszerre áll le, és mûszakilag még lenne egy újabb üzemidõ-hosszabbításra esélye. Óriási pénzkidobás lenne, ha Paks I. olcsón elmehetne 2040-ig, közben a 2020-as években bejönne Paks II., miközben 25 EUR/MWH a villamos energia ára. Ideje lenne egy komoly iparági szakmai vitának.”
Jönnek a napelemek

Mártha szerint a hõszigetelési alapelvek után a megújulóknál Magyarországon leginkább még a geotermiában és a napelemekben várható érdemi fejlõdés, a biomassza erõmûvi kör már nem nagyon fog bõvülni, a szélenergiában pedig nincs jelentõs további potenciál, és aránytalanul drága az egyenetlen termelés kiszabályozása.

Fotó: Schumy Csaba / dfp.hu

„Akinek ma mezõgazdasági vagy egyéb ipari célra használhatatlan földterülete van, az majd félmegawattos napelemparkokat rak fel a következõ öt-tíz évben. Meddõhányók, szeméttelep, sziklás területek, szennyezett területek – sok ezer olyan hektár van Magyarországon, amit nem lehet bevetni, nem lehet ráépíteni semmit, ezekre mind napelemparkokat húznak majd fel. Eközben az épületfelújításnál is már napelemparkokkal operálnak, Európában és nálunk is, egy bizonyos épületméret felett gyakorlatilag kötelezõ lesz felszerelni”.
Lesz rezsicsökkentés

Mártha egyetért azzal, hogy most lehet tér a lakossági rezsicsökkentésre. Sok tényezõ a csökkentés irányába hat. Lementek a kamatok, lementek a villamosenergia-árak, alacsony a földgáz ára, a költségek csökkenése benne van a rendszerben, egy tízszázalékos újabb rezsicsökkentés elképzelhetõ.

„De ez innentõl politikai mondás lesz, nyilván idõzíteni kell, hogy 10 vagy 8, vagy kétszer 5, de minden, ami 10 fölött van, az azt jelenti, hogy valakinek már nagyon össze kell húzódni, az már fájdalmasabb” – mondta. Hozzátéve, hogy szakmailag szerencsésebb lenne a benzinár mintájára a piaci árakhoz igazítani a lakossági gáz- és áramárakat, és negyedévente, félévente korrigálni a változásoknak megfelelõen, egyszer és mindenkorra elhagyva ezzel a politikai megfontolásokat.