Magyarországon annyit hallani az utóbbi években startupokról – amiket most már nem is így kellene hívni az NGM szerint, hanem korai fázisú vállalkozásnak, de ettõl most tekintsünk el –, hogy a gyanútlan megfigyelõnek az az illúziója támadhat, Budapest máris startupközponttá nõtte ki magát.

A valóság ezzel szemben az, hogy bár ötletekkel és kreatívokkal jól állunk, menedzsment és értékesítés terén erõsen le vagyunk maradva, a széttagolt és alacsony hatékonyságú intézményrendszer pedig nem nyújt elég segítséget az induló vállalkozásoknak. Sikerként hivatkozott fiatal techcégeink – Prezi, Ustream, NNG, LogMeIn – már régen túl vannak a startup-fázison, az új vállalkozók következõ generációjának felemelkedése azonban lassabban történik a vártnál, így lemaradhatunk a régiós versenyben.

Pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy a magyar állam nem tekinti fontosnak a kérdést. Kommunikációs szinten legalábbis minden az innovációról, a startupokról, a kisvállalkozások támogatásáról szól, és százmilliárdokban mérhetõ pénzt költünk el vállalkozásfejlesztési célokra (igaz, dedikáltan startup-fejlesztésre eddig kb. tízmilliárdot, ami más országok ilyen irányú kiadásaihoz képest kevésnek számít).

A nagy mondásokhoz és összeghez képest szerény teljesítmény okai után kutatva a világ egyik legjobban pörgõ startup-fõvárosába, Tel-Avivba is ellátogattunk, hogy megnézzük, mit tudnak ott, amit itt nem.
Startupok úthengere a Közel-Keleten

Izrael egy kicsit nagyobb magabiztossággal mondhatja magáról, hogy startup-nemzet, mint Magyarország: startupjainak száma nagyjából hatezer, 2015-ben nemzetközi befektetõk 4,4 milliárd dollárt tettek induló izraeli cégekbe, és már felfuttatott, majd értékesített vállalkozások összértéke a 8 milliárd dollárt is meghaladta.

Multinacionális vállalatok Izraelben több mint 300 k+f-centrumot üzemeltetnek, és az ország a tavalyi évben a világ innovációs befektetéseinek 4 százalékát vonzotta, ezzel az USA, India, teljes Európa és Kína mögött az ötödik helyen áll, egy fõre vetítve pedig évek óta messze az elsõ. Pozícióját úgy is javítani tudta a kockázati tõkéért folytatott versenyben, hogy idén tavalyhoz képest csökkent a piacon keringõ tõkemennyiség.
Mindezt a teljesítményt egy sok szempontból hazánkhoz hasonló adottságokkal megáldott országban sikerül fenntartani:

Izrael önmagában jelentéktelen piac, kis területû, összesen 8 millió lakosa van, akik anyanyelvként egy speciális nyelvet beszélnek, természeti erõforrásokban nem különösebben gazdag, a szomszédaival történelmi okokból rossz viszonyban van.

Valamiért a légkör mégis kedvez az új vállalkozások indításának és sikerre vitelének a globális piacon, különösen a tudásintenzív iparágakban. Tel-Avivban, az ország innovációs központjában annak próbáltunk utánajárni, miért.
Vállalkozásbarát iskolarendszer

Azzal nem árulunk el nagy meglepetést, hogy az egyik fontos tényezõ a nemzetközi viszonylatban kiemelkedõ minõségû és gyakorlatias oktatási rendszer. Izraelben nagy hangsúlyt fektetnek a kiscsoportos problémamegoldásra az iskolákban már kicsi kortól, így a gyerekek megtanulnak csapatban dolgozni.

„Ahogy azt is, hogy a kudarc nem szégyen, ha valami nem sikerül, fel kell állni és újra próbálkozni” – meséli Galit Jacobovitz. Õ menedzser annál a Start-Up Nation Central nevû civil szervezetnél, amely célja, hogy összekösse az üzleti és kormányzati vezetõket potenciálisan ígéretes startupokkal. Ez a mentalitás különösen szerencsés, ha valaki vállalkozónak készül, ugyanis a legritkább esetben fordul elõ, hogy bármi elsõre összejöjjön.

Start-Up Nation Central
Fotó: Facebook

Izraelben kiemelt figyelmet fordítanak a nyelvoktatásra, a fõvárosban gyakorlatilag nem találni olyan embert, aki már helyben járt iskolába, és ne beszélne folyékonyan, felszabadultan angolul – ez pedig nem hátrány egy olyan országban, amelynek gazdasága szinte teljesen távoli, külföldi piacokra van utalva. Legalább ennyire fontos, hogy
az alaptantervnek már évtizedek óta hangsúlyos része az informatikaoktatás, ami jelentõsen hozzájárult az ország mai sikereihez a techvilágban.

Az oktatási rendszerben szintén jó pont, hogy nem gondolják azt, hogy már kész embernek kell lenni ahhoz, hogy az ember részt vegyen a felnõttek dolgaiban. Így már gimnazista korban bevonják a tanulókat céges gyakornoki programokba, amelyek nem a kávéfõzésrõl szólnak.

Ezzel elõbbre kerül egy olyan fázis, ami itthon a legtöbbeknek csak egyetem alatt vagy után jön el, ha eljön egyáltalán. Ráadásul ez az opció nem csak a nagyvállalatoknál adott, frissen indult startupok közt is nagy kultúrája van az iskolai együttmûködésnek, vagyis a 15-18 éves diákok egy cég beindításának kezdeti nehézségeit is testközelbõl láthatják. A jól teljesítõ tanulók gyakorlati tapasztalatokra, kapcsolati hálóra tesznek szert, és akár maradhatnak is iskola mellett dolgozni a kötelezõ katonai szolgálatuk megkezdésééig.

A magyar állami oktatási rendszer ezzel szemben nemhogy alsóbb szinteken nem segíti a vállalkozói szemlélet kialakítását, de még az egyetemrõl, akár gazdasági képzésekrõl is a legtöbben úgy kerülnek ki, hogy fogalmuk sincs az alapvetõ gyakorlati kérdésekrõl. Az alapítványi iskolák közül már van, ahol elindult valami, az AKG-ban pédául a Young Entrepreneurs programban a gimnazisták megtanulnak céget alapítani és mûködtetni, de ez inkább csak ritka kivételnek számít.
Kapkodnak a katonákért a techcégek

A katonasággal elérkeztünk a sikerrecept legérdekesebb részéhez. Magyar fejjel ugyanis nehéz elképzelni, hogy a kötelezõ sorkatonaság másra is jó lehet, mint hogy megtanuljuk mesteri szinten kipucolni a vécét fogkefével, vagy hogy – ahogy pártolói szeretnek fogalmazni –, a fegyelmezés révén „embert faragjon” a fiatal fiúkból.

Izreaelben állandóan készültség van, ezért fel sem merül a kötelezõ katonai szolgálat eltörlése: lányoknak két, fiúknak három évet kell eltölteni a seregben, sõt, a vállalati programokhoz hasonlóan már gimnázium alatt lehet jelentkezni önkéntesnek. A sereg azért fontos, mert a katonák itt nemcsak harctéri képzést kapnak, de az izraeli katonai hírszerzésnél
beletanulhatnak a kiberterrorizmus elleni harcba is.

Ehhez elsajátítják az alap programozási nyelveket és a területen nélkülözhetetlen gyakorlatokat, így a katonaságtól már a munkaerõpiacon értékes tudás birtokában kerülnek ki.

Fotó: Gadi Yampel / Israel Defense Forces

Nem véletlen, hogy az ország techiparának fõ profilja a kiberbiztonság, a Cybersecurity Ventures top 500-as listájába tavaly 26 izraeli cég tudott bekerülni, míg teljes Európa 73 vállalkozást adott hozzá. A kiberbiztonság egyébként azért is különösen jó választás, mert az egyik legdinamikusabban növekvõ ágazatról beszélünk a globális techpiacon: 2016-ban a biztonságtechnológiai befektetések nõttek a legjobban, 50 százalékkal. Nem is csoda, hiszen az internetes lopások elõrejelzések szerint öt év múlva már évi 6 billió dolláros kárt okoznak majd világszerte, szóval ebbe biztosan megéri fektetni.

A hadsereg a fiatalok kapcsolati hálójának szempontjából is nagyon fontos, sokan késõbb katonatársaikkal alapítanak közösen céget. Ha nehéz helyzeteket éltek át együtt, akkor kiderül, kivel tudsz jól együttmûködni, ami egy vállalkozásban is ugyanolyan fontos – mondják a Star-Up Nation Central munkatársai.

A hadsereg hatékony informatikusképzésének bizonyos szempontból a mûszaki felsõoktatás látja kárát: a tehetséges fiatalok
21 évesen kikerülve a katonai szolgálatból olyan fizetésekért mehetnek el dolgozni a techpiacra, hogy sokan nem látják értelmét az egyetemre járásnak.

Épp ezért a startupvilág és az egyetemek közti együttmûködés Izraelben kevésbé hangsúlyos, mint a világ többi részén, a hadsereg és a techcégek között viszont nagy az átjárás.

Ez a többségnek nem okoz problémát, viszont erõsen diszkriminatív, hogy az izraeli arab lakosság fel van mentve a katonai szolgálat alól, amivel nem csak a nehézségektõl, de az ottani képzési lehetõségektõl is elesnek, õk tehát a rendszer kárvallottjai. Ezt újabban külön nekik indított programokkal igyekszik ellensúlyozni az állam, az Innovációs Hatóság saját statisztikája szerint az elmúlt nyolc évben sikerült megnegyvenszerezni a techiparban dolgozó arabok számát, de még mindig messze van a helyzet az esélyegyenlõségtõl.
Az állam is odateszi magát
Magyar startupok az izraeli innovációs fesztiválon

Tel Aviv-i látogatásunk apropója a minden évben megrendezett DLD innovációs fesztivál volt, ahol az elmúlt két évben már magyar startupokkal is lehetett találkozni. A tel avivi magyar követség, az MNKH és a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány közös standjára a korábban tartott Be Smart startupverseny elsõ három helyezettjét vitte magával.

Shinrai:

Bitcoinban utazó fiatal cég, céljuk a bitcoin és a hagyományos pénzrendszer közti kapcsolat megteremtése, szerintük ez hosszabb távon ez segítségére lehetne annak a mintegy 2,5 milliárd embernek is, akik ma ki vannak rekesztve a globális pénzáramlásból. Õk üzemeltetik a Mr. Coin honlapot, és az ország elsõ bitcoinos ATM-jét, ami az Ankerben található.

Induláskor egy magyar üzleti angyal fektetett a startupba, mire elfogyott a kezdõtõke, már elkezdett bevételt termelni. Magyarországon már két bankkal is tárgyalnak az együttmûködésrõl.

Picturesque:

Profi és hobbifotósokat célzó, felhasználó szintû számítógépes ismeretekkel is könnyen használható szoftvert fejlesztõ startup. A már most is megvásárolható program megkönnyíti a képek közti válogatást, és képes bizonyos paraméterek alapján automatikusan kiszûrni a minõségileg rossz képeket.

A cég az USA-ban van bejegyezve, Magyarországról a Power Angels csoport fektetett bele pénzt.

Sybrillo:

GoPro-kamerához kamerastabilizátort fejlesztõ startup, a ritkább, hardveres startupok egyike. Az elõre programozható, okostelefonos appal irányítható kiegészítõ arra jó, hogy extrémsportolók is élvezhetõ felvételeket készíthessenek dinamikus mozgás közben. Már a tömeggyártás szélén áll.

A BME-s Demola laborból indultak saját és a Kickstarteren összegyûjtött pénzbõl.

Mindez nem mûködne ilyen olajozottan megfelelõ állami háttér nélkül, a kormánynak nagyjából két évtizeddel ezelõtt fõszerep jutott az izraeli startup-ökoszisztéma beindításában. A befektetett energia mostanra egy nagyjából önjáró startupvilágot eredményezett az országban, amire nem kell számolatlanul önteni az állami támogatást, viszont képes a piacról bevonzani befektetõket.

Ez persze nem jelenti, hogy az állam a maga eszközeivel nem járul hozzá a kedvezõ környezet fenntartásához.
Tavaly a GDP 4,2 százalékát költötték kutatás-fejlesztésre,

ezzel másodikak a világon Dél-Korea mögött (Magyarországon ez a szám 2 százalék alatt van), és kiterjedt állami intézményrendszer segíti az innovatív kezdõ vállalkozásokat: nemzeti innovációs hatóság, és a gazdasági minisztériumon belül külön 450 millió dolláros költségvetéssel gazdálkodó Vezetõ Tudósok Hivatala (Office of Chief Scientists), ami a k+f-menedzsmentért és az inkubátorprogramokért felel.

Izraelben 8 millió fõre 24 állami inkubátorház jut, de nem csak ezek segítik az induló cégeket: külön piaci mûfaj fejlõdött ki arra, hogy startupokat kössenek össze nagyvállalatokkal, ilyen például a Berlinben és Krakkóban is mûködõ Hub:raum inkubátor és akcelerátor, amely a korai fázisú cégeket segít ki pénzzel, mentorálással és az Izraelben különösen aktív Deutsche Telekom üzleti kapcsolati hálójával.

WeWork coworking-iroda Tel-Avivban
Fotó: Elõd Fruzsina / Index

Az állami oldal emellett hatékonyan mûködik együtt a magántõkével, ami szintén elképesztõ mennyiségben van jelen az ország méreteihez képest. Az izraeli kockázati tõke-iparban több mint 70 nagy hazai és nemzetközi alap képviselteti magát, az idei évre az elemzõk rekordmagasra, 5 milliárd dollárra (közel 1,4 billió, vagyis ezermilliárd forintra!) várják az ezekbõl tisztán piaci alapon kezdõ cégekbe befolyó tõkét.
A magyar rendszer még döcög

A magyar helyzet ehhez képest egy kicsit másként fest. Az állami szervek közül a Pálinkás József vezette Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal felel a startup-ökoszisztéma fejlesztéséért, õk startup-inkubációra az idei évben a bõséges uniós forrásból összesen 5 milliárdot áldoztak inkubátorházakra – ezek az uniós támogatások felhasználási szabályai miatt mind vidéken vannak. Hazai pénzbõl jövõre további hármat terveznek beindítani Budapesten és Pest megyében, az összesen 8 inkubátor a tervek szerint 60-70 induló cégnek segítene kibontakozni.

Bár az uniós forrásokat nyilván nem véletlenül a kevésbé fejlett régióknak adják, kétséges, mennyire lesz ez hatékony innovatív startupok támogatása szempontjából.

Nagyon nagy szükség van jól mûködõ inkubátorokra, de harminc egyetemi ötletverseny után úgy látom, hogy a vidéki városokban – talán Debrecen, Szeged, Gyõr, Miskolc és Pécs kivételével – nincs meg az a projektmennyiség, amely megtudná tölteni az inkubátorokat.

– mondta el megkeresésünkre Turcsán Tamás Péter, startup-szakértõ, a Connect East Incubator alapítója. "Az oktatás és az innovációs utánpótlás képzés nem termel elég használható tudással rendelkezõ ötletgazdát, projektet, illetve mivel nem térképezte fel eddig senki a hazai és határon túli tehetségeinket, így nehéz lesz megszólítani õket. Izraelnek naprakész adatai, információi vannak az innovációs ökoszisztéma szereplõirõl, pontosan tudják, hogy ki, milyen témában dolgozik, így könnyû segíteni õket, célba érnek az állami és üzleti szféra támogató lépései" – tette hozzá.

A Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökségnek is van egy Input nevû, 2,4 milliárdos keretösszegû programja az ország fejletlenebb régióira célozva, ennek célja három éven belül kétszáz infokommunikációs startup külföldre segítése. Itt is felmerül ugyanaz a probléma, mint a vidéki inkubátorprogramnál: erõsen kétséges, hogy van-e, és területileg megfelelõ helyen van-e ennyi IKT-startupunk.

Balogh Péter, Bacosült
Fotó: Facebook

Szõrmentén kapcsolódik a témához az elmúlt években több mint 100 milliárdból futó, innovatív kisvállalkozásokra célzott Jeremie-program, ami azonban egyrészt mérsékelt hatékonysággal osztotta a pénzt, másrészt korai stádiumú startupok közül kevesen tudtak mit kezdeni vele. Balogh Péter, a Baconsült startupokkal foglalkozó konzultációs központ egyik alapítója szerint a Jeremie a startupvilágnak leginkább abban segített, hogy behozta a köztudatba a témát, de egyébként nem volt hatékony.

Annyi pénzt öntöttek egyszerre a piacra, amennyi életképes ötlet még nem volt akkor, és pláne nem állt rendelkezésre elég szakember, aki már épített fel startupot.

Így a pénz jelentõs része szükségszerûen kárba veszett, olyan cégekbe ment, amelyekbõl nem lett semmi, miközben számos elõremutató projekt van, amelyet semmilyen módon nem támogat az állam. Ilyen például a BME-s Bacsa László és csapata által vezetett Demola innovációs labor, ahonnan már több ígéretes projekt – többek közt az egyik DLD-re kijutott startup – is elindult.

A Jeremie utáni világ egyik új szereplõje egy 50 milliárdos állami alap lesz, amelybe 30 milliárd GINOP-os forrással száll be az EU és 20 milliárddal a Magyar Fejlesztési Bank. Ez már október végével felállhat Pálinkás József szerint, célja pedig az inkubátorokban kinevelt vállalkozások tõkéhez juttatása lesz. Mindezt összevéve jövõre valahol 50 és 60 milliárd között lesz az állami támogatás, amit ilyen-olyan fázisban levõ startupokra szán a magyar állam.
De nem csak az államtól kell várni a megváltást

A magyar kormányzati támogatás önmagában eltörpül az Izraelben rendelkezésre álló tõkemennyiség mellett, de ez még nem feltétlen baj: jó esetben a pénz nagy része amúgy is a piaci befektetõktõl jön.

Pályázatból még egyetlen startup sem ért el hosszú távú sikereket

- véli Turcsán Tamás Péter, aki szerint a megszokott pályázati rendszerek helyett új formákat kellene kipróbálni, jó esetben ilyen lehet az új inkubátorok hálózata. "Az elmúlt években voltak olyan pillanatok, amikor volt erõs párbeszéd, egyeztetés és valamelyest eredmény is, de sajnos nem jutottunk a folyamat végéig az illetékes, startupok mûködését értõ államtitkár, Cséfalvay Zoltán távozott a rendszerbõl", tette hozzá.

A pénz amúgy nem minden, sok induló vállalkozás már profi mentorálással is elõre tudna jutni. A DLD magyar standjára kivitt egyik magyar startup, a Sybrillo képviselõje, Nagy Ildikó is leginkább ezt hiányolta a magyar környezetbõl:

A mostani szakaszban üzleti mentorálásra és új kapcsolatokra lenne a legnagyobb szükségünk. Magyarországon nincs egy egységes rendszer, sok kis párhuzamos kezdeményezés fut egymás mellett, amelyek sehol nem találkoznak, így hamar elakad a kapcsolatépítés lehetõsége.

Oké, de hol vannak Magyarországról a kockázati tõkealapok, a startup-hubok, az üzleti angyalok és a mentorok, akik nélkül nem jöhet létre életképes startup-ökoszisztéma? Itt már nagyobb az éhség, hazánk kifejezetten tõkehiányos, és még a profi befektetõi kör is nagyon kicsi.

Magyar pavilon a DLD fesztiválon
Fotó: Elõd Fruzsina / Index
Nem csak pénzzel él a startup

Balogh Péter szerint itthon csak most kezd el kialakulni a startupoknak kedvezõ üzleti kultúra, a potenciális befektetõk pedig még a tanulási folyamat elején vannak. A Basonsült, amelyet Balogh és társa, Mázi Mária egy évvel ezelõtt alapítottak, illetve a Power Angels nevû üzleti angyal-csapat, amelyben nyolc befektetõtársukkal vesznek részt, ennek az ûrnek a betöltésére törekszik. A Baconsült és a Power Angels célja, hogy tíz éven belül legalább tíz, nagyjából ezer fõt foglalkoztató cég nõjön fel befektetéseik segítségével a magyar piacon.

Balogh Péter az NNG, a sikeres magyar techstartupok egyikének alapítója, a cégbõl tavaly szállt ki – vagy ahogy a startupvilágban mondják, exitelt –, mivel már nem szeretett volna az idõközben középvállalattá fejlõdött cég napi ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. Az exit után Mázival elõször hobbiszinten adtak tanácsokat kezdõ startuposoknak, de hamar nyilvánvalóvá vált: akkora a hiány Magyarországon ebbõl a mûfajból, hogy még az is kitesz egy fõfoglalkozást, ha nagyon megszûrik, milyen ötleteket karolnak fel.

Így jött létre a Baconsült, amely egyszámjegyû részesedésért cserébe ad tanácsokat kiválasztott startupoknak. Jelenleg 12 induló céggel foglalkoznak, ezzel az idei évre be is telt a naptár, pedig jelentkezõk lennének bõven – innen is látszik, mekkora szükség van olyan befektetõkre, akik szakmai tanácsokkal is segítik a fiatal vállalkozókat.

Baloghék szerint a magyar piacon most összesen 5-10 sikeresen exitelt cégalapító van, közülük is kevesen foglalkoznak a következõ generáció kinevelésével. Balogh és Mázi abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nem szorulnak rá gyorsan megtérülõ befektetésekre, úgy tervezik, hogy nagyjából egy évtized múlva fognak pénzt látni a most támogatott startupokból.

Többek között ezért sem a befektetõi oldal dominál a Baconsültben, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a mentorálásra, szakmai tanácsokra, amelyet a startup-kultúrában smart money-nak, okospénznek neveznek. Mert

egy startup az elején majdnem mindent rosszul csinál.

Ezért különbözõ területekrõl érkezõ szakértõkre van szüksége, akik megmondják, mikben és milyen sorrendben kell fejlõdni.”