A kvótanépszavazás elõtt néhány nappal Orbán Viktor nagy interjút adott a Katolikus Rádiónak. A beszélgetésen szóba került Brüsszel, a népszavazáson való részvétel jelentéktelensége, a férfiak és csecsemõk bonyolult kapcsolata és a fokozódó nemzetközi helyzet is.

A térség többi országához hasonlóan mi is erõsítjük a hadseregünket? – tette fel a kérdést az egyik riporter, mire a miniszterelnök szokatlanul lesújtó képet festett a magyar hadseregrõl. „A szomszédaink komoly fegyverkezést folytatnak, újrafelfegyverkezést, ezt is mondhatnám. Magyarország a végén kullog a sornak.

Nem jó, hogy a sor végén kullogunk. Egy komoly országnak van saját hadserege, ami nem egy kipipálandó kötelezõ feladat, hanem egy komolyan vehetõ tényleges erõ.

Orbán ezután egy futballhasonlattal kifejtette, hogy „okosan kell beosztani az erõnket”, mert véges az állami költségvetés, de sor kerül a honvédség megerõsítésére, „már a következõ évben nõ a hadseregre fordított kiadás a határõrizettõl függetlenül”. Arra is kitért, hogy a sorkatonaság ötletét nem fogják felvetni, mert arról „nagyon rosszak az emlékeink”.

Nem a kényszer felõl kell közelíteni, mert a magyarnak ez nem megy, hanem az értelmét kell a dolgoknak megvilágítani. Ezért területvédelmi egységeket, amelyek önkénteseken alapulnak, fel fogunk állítani. Ezt a koncepciót tárgyaljuk, és hamarosan döntések is lesznek – zárta a miniszterelnök a témát.

Orbán szeptember végi szavai több szempontból is különlegesek voltak. Sosem beszélt még ilyen negatív hangnemben a magyar hadsereg állapotáról, gyakorlatilag azt mondta, hogy az ország hadereje komolyan vehetetlen. Két éve még – Hende Csaba honvédelmi miniszterrel az oldalán – arról beszélt, hogy lépésrõl lépésre haladunk elõre, és „néhány éven belül megérkezhetünk a modern hadsereggel rendelkezõ országok klubjába”. A mostani nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy felzárkózás helyett még messzebb kerültünk a világtól.

A Katolikus Rádiónak adott interjú másik különlegessége, hogy a miniszterelnök most beszélt elõször nyilvánosan a honvédség továbbfejlesztésének konkrét irányáról, egy gyakorlatilag a hadsereget kiegészítõ második, önkéntes hadtest tervérõl.

A hadsereg ellenkultúrát tanítana a fiataloknak

Bár Orbán nem ment bele részletekbe, a területvédelmi egységek ötletét egy ideje már adagolja a honvédelmi miniszter. Simicskó István idén szeptemberben, júniusban és áprilisban beszélt különbözõ fórumokon a tervrõl, a nyilatkozatai alapján néhány dolog biztosnak tûnik.
Az új tartalékos rendszer januártól indulna.
A cél, hogy mind a 197 járásban legyen egy önkéntes század. Vagyis a következõ években húszezer tartalékost akarnak kiképezni.
A meglévõ tíz helyõrségre épülve kiképzõ bázisokat hoznak létre. Az errõl szóló kormánydöntés megszületett, már csak a részletes ütemterv vár jóváhagyásra

A koncepció mögötti filozófia, hogy erõsíteni szeretnék a lakosság „hazafias elkötelezettségét és áldozatkészségét”. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy „a nemzeti ügy hangsúlyozása keretében egyre több fiatalnak kínálják fel az önkéntes tartalékos katonai szolgálat lehetõségét", és egy új honvédelmi sportszövetséget is létrehoznak, hogy a sportokon keresztül már hétéves koruktól megszólítsák a fiatalokat.

A honvédelmi miniszter szeretné kiszélesíteni a „katonasuli programot” is, hogy minél többen tanuljanak katonai alapismereteket az iskolában. Simicskó szerint nem militáns képzést akarnak bevezetni, csak amolyan ellenkultúraként a hazaszeretetre épülõ értékrendet, gondolkodásmódot akarják átadni a gyerekeknek.

Nagy fába vágtuk ezzel a fejszénket, hiszen bizonyos értelemben ellenkultúrát kell képviselnünk – mondta idén januárban a miniszter, aki szerint ma már nem trend a sportos, hazaszeretetre épülõ életmód és gondolkodás, mert „a fiatalok a számítógép elõtt ülnek, a közösségi élet, a társadalmi felelõsségvállalás nagyon minimális” .

A magyar koncepció körül is még sok a kérdõjel, ezzel kapcsolatban tíz nappal ezelõtt, október 10-én több kérdést küldtünk a Honvédelmi Minisztériumnak, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Rabok és közmunkások nélkül nem állították volna meg a menekülteket

A koncepció elsõ hallásra meglehetõsen tömény a húszezer frissen kiképzett önkéntessel és a fiataloknak ellenkultúrát hirdetõ hadsereggel.

Orbánék arra készülnek, hogy folytatódik az oroszok inváziója Európában, és Putyin hamarosan megpróbálja elcsatolni a Tiszántúlt? Vagy azért várnak tízezreket a hadseregbe, mert migránsok milliói közelítenek déli határaink felé, és jelenlegi haderõnkkel nem tudnánk megakadályozni, hogy elvegyék a magyarok munkáját? Vagy a helyzet sokkal rosszabb, mert a magyar honvédség haderejét 110 százalékosan kimeríti, hogy napi néhány tucat menekültet megállítson a határnál, és közben a laktanyák felsöprésére sem marad emberi erõforrás?

Orbán ugye arról beszélt a Katolikus Rádiónak, hogy komolyan vehetetlen a hadseregünk, Simicskó pedig azt mondta januárban, hogy „a mostani válsághelyzet rávilágított arra, hogy igenis szükség van a tartalékos rendszerre”.

A honvédelmi miniszter ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy a tavalyi kerítésépítés, határõrzés és határ menti járõrözés maximális fordulatszámot igényelt a katonaságtól, ennél többre nem futja az erõnkbõl. Pedig még segítséget is kapott a sereg, a kerítésépítésbõl rabok és közmunkások is kivették a részüket, a déli határ megvédésébe pedig a rendõrség is beszállt.
A menekültválságkor éles helyzetben derült ki, hogy a magyar hadsereg állapota siralmas, de talán még annál is rosszabb.

Amikor már a miniszterelnök is nyilvánosan beszél errõl, akkor tényleg nagy lehet a baj. Az elmúlt években egy-egy leszerelt tisztek által adott interjú vagy elemzõ cikk hívta fel a figyelmet a problémára, a hivatalos beismerés azonban elmaradt.

Persze, gondolhatnánk, hogy Orbán részérõl a haderõ szapulása csak amolyan ügyes kampánytrükk, hogy a veszélyben lévõ haza képének riogatásával több fiatalt csalogasson a seregbe. Épp úgy, ahogy a kvótanépszavazás elõtt az emberek nélkül Brüsszelben harmatgyenge kormányról szóló mantrával próbáltak a 3,3 milliónál is több szavazót az urnákhoz hívni. A különbség, hogy míg a magyar kormány ereje az Európai Unióban nem igazán meghatározható egzakt módszerekkel, a magyar honvédség tényszerûen is komolyan vehetetlen.

Árvíz idején derült ki, hogy nincs legény a gáton

Fontos leszögezni, hogy amikor a honvédség siralmas állapotáról beszélünk, akkor véletlenül sem a szolgálatot teljesítõ katonákat minõsítjük, hanem a szervezetet és fenntartóját. A magyar hadseregnek hivatalosan közel 30 ezer tagja van, az aktív állomány körülbelül 23 ezer fõ, amibõl minden szakértõi becslés szerint 4-5 ezer ember vethetõ be fegyveres szolgálatra.

Hogy ez mekkora emberhiányt jelenet békeidõben, arról két éve azt írtuk, hogy az egyes alakulatok önállóan is próbálnak toborozni, és nem egyszer irodai munkát végzõ katonákat papíron harcoló alakulatokhoz adminisztrálnak, hogy legalább a számok stimmeljenek, ha már a valóságban nem megy.

Ezek után nem nehéz elképzelni, hogy mennyire volt felkészült a hadsereg a déli határhoz pár hónap alatt érkezõ több százezer menekült fogadására. (És akkor a katonák által használt technológiák és fegyverek minõségérõl, valamint mennyiségérõl nem beszéltünk, korábbi cikkünkben errõl is részletesen írtunk.)

De hadseregre távolról sem csak külsõ fenyegetés vagy háborús helyzetben van szükség, hanem például természeti katasztrófák idején. A második Orbán-kormánynak a 2010-es árvízkor pillanatok alatt kiderült, hogy a seregnek nincs hadra fogható tartalékos állománya. A Honvédelem.hu szerint 2010-ben mindössze tizennyolc tartalékos „elvi mozgósításának lehetõsége” állt fenn.

Orbán akkor arról beszélt, hogy néhány hónap alatt megoldják a problémát, Hende óvatosabban fogalmazott, õ hat-nyolcezer tartalékost ígért 2014 közepéig. A korábbi honvédelmi miniszter vállalása nem teljesült, jó, ha kétezer tartalékossal bõvült a honvédség, de árulkodó, hogy a katonaság portálján pár éve az is hírnek számított, ha tizennégy tartalékos egyszerre letette az esküjét.

Orbánék 2022-re érnék utol Gyurcsányékat

Pedig ha a kormány ideális körülményeket tudna teremteni a katonaságnál, valószínûleg háromszor-négyszer annyi ember is szívesen szolgálna a honvédségnél, mint most. A rendszerváltás óta (akkor 120 ezer tagja volt a seregnek) folyamatosan csökkent a létszám, és a honvédségre jutó állami keret is bezuhant. De nem kell összemosni a jobb- és baloldali kormányokat, a honvédelemre fordított összegekbõl látszik, hogy mire törekedett egy-egy kabinet.

2006-ban Gyurcsányék 283 milliárd forintot költöttek honvédelemre, ami a KSH adatai szerint az akkori GDP 1,24 százalékának felelt meg. Az MSZP–SZDSZ-kormány ha kevéssel is, de minden évben növelte a ráfordítást, így 2009-ben a GDP 1,31 százalékát (320 milliárd Ft) szánták a területre. Ettõl függetlenül a kormányváltáskor a szocialisták bõven nem ideális állapotú honvédséget hagytak a Fideszre, mint azt az árvíz idején bevethetõ tartalékosok száma is mutatta.

De Orbánék hiába tapasztalták meg a bõrükön, hogy milyen honvédséget örököltek az elõzõ kormánytól, 2010 és 2016 között évrõl évre csökkentették a honvédelmi kiadásokat. Bár a miniszterelnök a Katolikus Rádióban is azzal érvelt, hogy azért költenek keveset a honvédségre, mert egy gazdasági válság közepén egy összeomló országot kellett elkezdeniük kormányozni, nehezen tûnik megindokolhatónak, hogy a tavalyi költségvetésbõl miért csak a GDP 0,79 százalékát fordították honvédelemre: 250 milliárd forintot, ami reálértékben majdnem pontosan annyi, mint a 2011-es ráfordítás.

Nehéz és sok torzító tényezõ miatt csalóka összehasonlítani, hogy egy-egy ország mennyit költ a hadseregére, de az biztos, hogy a magyar honvédség alulfinanszírozott nemzetközi összevetésben. A NATO azt várja a tagországaitól, hogy évente stabilan a GDP-jük 2 százalékát költség honvédelemre, hogy jól mûködjön a katonai szövetség, mi 2010 óta stabilan 1 százalék alatt költünk. Igaz, ezt pár évvel ezelõttig a szomszédaink sem teljesítették a NATO célját, azóta viszont a többiek – ahogy Orbán is mondja – elkezdtek újrafelfegyverkezni, mi pedig beragadtunk.

Jövõre viszont megindulnánk felfelé, a kormány apró lépésekkel próbálja tartani a lépést a világgal. A jogszabályban rögzített cél, hogy
2022-ig évente GDP-arányosan 0,1 százalékponttal kell növelni a honvédségre fordított költségvetési forrásokat.

Ha Orbánék tartják az ütemet, hat év múlva elérik, hogy a GDP 1,39 százalékát költsük honvédelemre. Ez arányaiban közel annyi, mint 2004-ben volt, amikor megszüntették Magyarországon a sorkatonaságot, és még jóval többen szolgáltak a honvédségnél, mint most.

A rendõrség határvadászai nehezítik a terepet

Orbánék most már minden évben egyre többet terveznek költeni a hadseregre, de vajon mibõl fogják fedezni a következõ években kiképzett húszezer tartalékos kiképzését, idõszakos ellátását, egyenruháját, fegyvereit, tréningezését, a kiképzõközpontok fenntartását, és még lehetne sorolni a kérdéseket.

Simicskó István azt mondta, hogy majd az évente bevont plusz 0,1 százalék GDP teszi lehetõvé a tartalékos állomány bõvítését. Ha a pluszforrás jelentõs részét valóban a területvédelmi egységekre fogják költeni, akkor nemhogy nem javítanak a helyzeten, hanem még talán rontanak is rajta. Ugyanis hiába a számszerileg jól mutató önkéntes hadtestek, a hivatásos állomány felszereltsége és munkakörülményei változatlanul borzalmasak maradnak.

De még nagyobb kérdés, hogy vajon lesz-e húszezer alkalmas ember, aki csatlakozni akar a sereghez. Vagy akár csak a fele, vagy a negyede, mert már utóbbi is nagy sikernek számítana. A második Orbán-kormány egyszer már megpróbálkozott az önkéntes tartalékosok rendszerének megváltoztatásával, de lényegében teljes kudarcot vallottak.

A grandiózus önkéntes haderõrõl szõtt álmok megvalósulási esélyeit az is rontja, hogy a rendõrség hónapok óta toboroz határvadászokat. A Belügyminisztérium kötelékébe eddig 1500-an jelentkeztek. A rendvédelmi bizottság szeptemberi ülésén Simicskó is elismerte, hogy a határvadászok toborzása nehezíti a munkájukat, de már a Honvédelmi Minisztérium is nagyon készül a toborzásra. Elsõ körben egyetemekrõl és közmunkások közül várják majd a jelentkezõket.

Európában háborúra készülnek

A területvédelmi önkéntes hadtestek ötletét egyébként nem ez a kormány találta ki, és még csak nem is most merül fel elõször itthon. Már 1998-ban az elsõ Orbán-kabinet is hasonló tervvel állt elõ, majd 2000-ben Simicskó István és Vidoven Árpád akkor nemzetõrség munkacímmel szorgalmazta a „territoriális elven szervezõdõ haderõ” felállítását – idézte fel egy korabeli Honvédségi Szemle alapján az Átlátszó.

A 2000-es években úgy tûnt, hogy trendfordulás zajlik Európában, mert a nyugati országok a területvédelem helyett más irányokba fejlesztik a hadseregeiket. Napjainkban viszont ismét a területvédelem lett a honvédelem alappillére. Fõleg Oroszország vonzáskörzetében számos nemzetállam erre fókuszál, Lengyelországban éppen önkéntesekbõl álló területvédelmi egységekkel próbálják megduplázni a hadsereg létszámát, hogy egy esetleges orosz invázió esetén legyen esélyük megvédeni az országot, és ne járjanak úgy, mint két éve Ukrajna.

Lengyelországban áprilisban döntöttek egy 35 ezer fõs területvédelmi hadtest felállításáról, mert

Oroszország nem rejti véka alá agresszív szándékait, és legalább 2008-tól kezdve következetesen arra törekszik, hogy az európai békerendszert destabilizálja, közvetlenül fenyegetve Lengyelországot és közvetlen szomszédait is – mondta Antoni Macierewicz védelmi miniszter, akinek szavai szerint a magyar állam sem dõlhet hátra kényelmesen a képzeletbeli karosszékében. 

A terrorfenyegetettség miatt Franciaországban és Németországban is téma a tartalékos állomány bõvítése és nemzeti gárdák felállítása, de még egyelõre nem dõlt el, hogy területvédelmi alapon vagy máshogy vonnak be önkénteseket a honvédelembe.