- Mennyi ideig végezte ezt a feladatot Jóska bácsi?

- Húsz éven át én vittem ki a halottakat a ravatalozóba. Régebben más fuvarosok is vállalták, de legalább tizenöt éve már csak engem kerestek meg, ha meghalt valaki.

- Hogyan kezdõdött?

- Megkeresett egy család, hogy kivinném-e az elhunyt hozzátartozójukat. Elvállaltam, és aztán jöttek mások is. Eleinte nem szerettem, de nem tudtam nemet mondani. Aztán így lassan már mindenki hozzám fordult.

- Vannak-e rossz emlékei?

- Akadnak. Fõleg a tragikus halálesetekkel kapcsolatban.

- Minden kiszállított halottat megnézett?

- Mindenképpen megláttam minden halottat, mivel segítenem kellett a kocsiba való ki és betevésben is. De olyan is volt, hogy az öltöztetésben is segítettem.

- Elõfordult, hogy rosszat álmodott?

- Inkább olyan volt, hogy nem tudtam aludni. Fõleg, amikor fiatal halottat vittem ki. Arra gondoltam, hogy miért kellett még meghalnia.

- Összeszámolta valaha, hogy hány embert szállított ki?

- Nem számoltam össze sose, de sok jó emberemet kivittem.

- Sokszor az idõjárás sem kedvezett�

- Bizony, az idõjárás viszontagságainak is ki voltam téve, meg a lovak is. Sok rossz idõt ki kellett bírnunk. Nagy esõket, havazásokat, fagyokat, nyáron a forróságot. Olyan is volt, hogy a búcsúztatás alatt jött fel a vihar. Akkor is végig kellett csinálni.

- Most miért hagyta abba?

- Már elegem lett belõle. Volt, hogy éjszaka kerestek meg, akkor kellett befognom. Máskor a jószágok etetését kellett félbeszakítanom. Hetven éves vagyok, nem hiányzik már ez nekem. A halottas kocsi is meghibásodott. Legutóbb például csüngött a féder, úgy drótoztam össze.

- A halottak szállítását ugyanazokkal a lovakkal csinálta az évek során, vagy cserélõdtek idõközben?

- Az egyik ló ugyanaz, akivel elkezdtem. A másikat vagy hat éve cseréltem. Összesen három lóval végeztem ezt a munkát. Hozzá kellett õket szokatni a feladathoz. De szerencsére ezek jó, csendes lovak.

- Mit szólt Ági néni, a felesége, amikor elkezdte a halott szállítást?

- Haragudott. Õ is, meg a gyerekek is. Fõleg, mikor már a halottas szekér is ott volt az udvarunkon. Aztán megszokták, beletörõdtek. Most is õk örülnek legjobban, hogy végre abba hagytam.

- De úgy veszem észre, hogy Jóska bácsi sem sajnálja.

- Egyáltalán nem sajnálom. Sokkal nyugodtabb vagyok. Így már nem izgat az esti, vagy éjszakai telefon sem, meg a kapunk elõtti dudaszó. Van nekem így is elég munkám. Ott a sok jószág. De mit csináljak vele? Ebben nõttem fel, hozzá tartozik az életemhez, hogy fogom be a lovakat és megyek.

- Ki az utódja Jóska bácsinak?

- Ifjabbik Kiss István vállalta el. Közben lecserélték a halottas kocsit is. Igaz, használt, de jobb, mint a régi volt. Pityu most már azzal végzi ezt a feladatot.

Ma már ritkaság számba megy a halottas fogat országszerte, de a megyében is. Csökmõn még a mai napig él ez a régi szép hagyomány.