A nyelv elsajátítása rendkívül összetett folyamat, amire egyaránt hatással vannak a fejlődő neurológiai struktúrák és funkciók, valamint a környezeti tényezők is. A gyerekek többsége már csak az ingereknek való kitettség révén (a beszéd hallgatásával) képes megtanulni beszélni, bármilyen speciális tanítás vagy segítség nélkül. Azonban egy fokkal még összetettebb a dolog, ha a gyereknek egyszerre két nyelvet kell megtanulnia.

A nyelvközeg számít

A kutatók azt találták, hogy nem valamilyen belső dologtól függ a szókincs és nyelvtudás fejlődése, és nem is szükséges egy bizonyos szókincs a grammatika tanulásához, hanem külső hatás, elsősorban a nyelvközeg játszik döntő szerepet (de nem mennyiségi, hanem minőségi szempontból).

A spanyolul és angolul beszélni tanuló gyerekek a két nyelvet egyszerre sajátítják el, de külön-külön tanmenettel. Ha például erős spanyol nyelvközegben vannak, miközben kevesebb angolt hallanak, akkor előbbit hatékonyabban elsajátítják, jobban nő a spanyol szókincsük és nyelvtudásuk. Ám ezzel egy időben az angoltudásuk is fejlődik, csak épp a külső hatásoknak megfelelően kisebb mértékben.

Ezzel kapcsolatban érdekes felfedezés, hogy a spanyol nyelvkészség sokkal sérülékenyebb, mint az angol. Utóbbi erőteljesebb spanyol nyelvközegben is tud fejlődni, egyáltalán nincs rá negatív hatással a spanyol. Ellenben utóbbi nagyon megszenvedheti, ha a gyerek hirtelen rááll az angolra.