„Szakadék van az iskolai anyag és az élethez szükséges tudás között” – indokolta a HVG kérdésére Horányi Gábor, a Lauder Javne világi zsidó iskola igazgatója, miért kezdtek ötletelni azon, hogyan lehetne a diákokat olyan ismeretekhez juttatni, hogy az iskolapadból kikerülve már ismerős legyen számukra a vállalati kultúra. „A jelenlegi közoktatási tantárgyfelosztásba ezek az ismeretek nem férnek bele, de úgy gondoljuk, óriási előnyhöz juttathatjuk a diákjainkat, ha már a középiskolában találkozhatnak a valódi piac résztvevőivel” – fogalmazta meg céljukat Horányi. Ezért idén ősztől két új programot indítanának: az egyik helyszíne az iskola, a másik, a „startup hétfőnek” nevezett stúdium külső helyszíneken, vállalkozásoknál valósulna meg. Az iskolai program heti hat órában futna – ebből kettő angol nyelven –, és ami jelzi a program súlyát: nem különóraként, hanem a normál tanmenetbe illesztve.

Arra nem vállalkoztak a tanárok, hogy az ötletet ők töltsék meg tartalommal. A tananyagot az érintettek – a diákok, a szülők és a vállalkozások – bevonásával dolgozták, dolgozzák ki. A sportpszichológiától a gasztronómiáig, a pénzügyi tervezéstől az elméleti agykutatásig eddig mindenféle ötlet befutott, ezekből válogatva alakítják majd ki a  szeptembertől kezdődő programokat úgy, hogy az induló évben alapvetően az információtechnológiára, a dizájnra és a társadalomtudományokra fókuszálnak. A témák felelősei a lauderes tanárok, ők választanak külsős előadókat vagy cégeket is, első körben a szülők, valamint szakmai önkéntesek által felkínált lehetőségekből.

A startup hétfő úgy működne, hogy a diákok páran összeállnának, s elővezetnék az iskolának, milyen programon szeretnének dolgozni a külsős cégnél. A megvalósításban lauderes koordinátor segíti őket. „A cégektől azt várjuk el, hogy ne konkrétan valamire tanítsák meg a gyerekeket, ne egy tananyagot adjanak le, hanem bizonyos cél megvalósításához nyújtsanak segítséget, a diákok így indirekt módon sajátítsák el a tudást, az ismereteket” – vázolta célkitűzésüket Horányi.

A végzősök közül sem vehet részt minden diák ebben. Bárki jelentkezhet, de meg kell felelnie a feltételeknek. Elvárás ugyanis, hogy támogassa a jelentkezést a diák iskolai mentora, szaktanárai, valamint a szülei. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen az érettségi évében sok szülő szerint nem biztos, hogy a továbbtanulásra való felkészítéstől kellene elvonni a diákokat. Az iskola ezért is vonja be a szülőket már a kezdetektől a programba, így is csökkentve ellenérzésüket, s növelve elkötelezettségüket az új módszer mellett.

A Lauderben egyébként úgy látják, hogy máshol is hasznosítani lehetne a kezdeményezésüket. A Lauder alapítványi intézmény, ezért nyílik lehetősége arra, hogy „bátran kísérletezzen olyan új oktatási és technológiai módszerekkel, amelyek előrevetíthetik a közoktatás jövőjét” – véli az igazgató. Így látja ezt a programot figyelemmel kísérő Kutsera Róbert is, aki az állami fenntartású pécsi Janus Pannonius Gimnázium tanára: „Az alapítványi iskolák innovációs inkubátorok lehetnek az egész oktatási rendszerben.” Elmondása szerint jó volna, ha a Lauder új kezdeményezése pilot projekt (mintaprogram) lenne, amelyet széles körben be lehetne vezetni. Hiányzik ugyanis szerinte a tehetséges diákok személyre szabott oktatása, amit állami iskolában sokkal nehezebb megvalósítani. Horányi Gábor is azt reméli, hogy programjuk adaptálható lesz az állami iskolákban is.

Általánosabb célja is van a Lauder kísérletező kedvének. „Azt szeretnénk, ha diákjaink a hazai vagy külföldi továbbtanulást követően Magyarországon képzelnék el a jövőjüket, itthon építenének karriert, családot, közösséget” – mondta kérdésünkre az igazgató. Az utóbbi négy évben a diákok egyharmada külföldi egyetemre ment tovább, s az oktatók remélik, hogy minél többen visszatérnek közülük.

RIBA ISTVÁN