A mogyoróallergiában az érintettek szerint nem is az a legbosszantóbb, hogy le kell mondaniuk a mogyoróról, és ez komoly odafigyelést, tervezést és körültekintést igényel, hanem az, hogy bármennyire is igyekeznek, előfordulhat, hogy mégis bekerül a szervezetükbe. Ha bekerül, és ez épp felkészületlenül éri őket – vagyis például nincs náluk az ilyen esetekben életmentő adrenalininjekció, amelyet sokan előretöltött fecskendőkben hordanak magukkal, akár bele is halhatnak. A mogyoró ugyanis egészen kis mennyiségben is képes súlyos allergiás reakciót, anafilaxiás sokkot kiváltani. Egyes nagyon érzékeny betegek a mogyoró kis morzsányi mennyiségtől is meghalhatnak, sőt nem is kell elfogyasztani, akár belélegezve is halálos lehet – vázolja fel a mogyoróban rejlő pusztító erőt Hidvégi Edit, a Budai Allergiaközpont gasztroenterológusa. Vagyis az egyes élelmiszerek címkéjén olvasható felirat, hogy nyomokban mogyorót tartalmazhat, akár életet is menthet.

Allergia akkor alakul ki, amikor az immunrendszer úgy reagál egy ártalmatlan anyagra (a mogyoró esetében a mogyorófehérjére), mintha az kártékony betolakodó lenne. A mogyoróallergia alapvetően egy felnőttkori allergia – ellentétben a gyerekkori táplálékallergiákkal, amelyeket a tej, a tojás, a szója vagy a búza válthat ki. Magyarországon pontos adat nincs a betegek számáról, de az összes felnőttkori ételallergiás számát a lakosság egy-két százalékára becsülik, a számuk pedig nőtt az utóbbi években – mondja Hidvégi Edit.

Amilyen sötétben tapogatózik egyelőre a tudomány a mogyoróallergia kezelésében, a diagnosztizálás menete viszonylag egyszerű. Van néhány tünet, amely mogyoróallergiára utalhat (mogyoró fogyasztása után jelentkező csalánkiütés, szem- és szájdagadás, fulladás, hasmenés, hányás). Ha ilyen panaszokkal jelentkezik egy beteg, vagy bőrpróbát végeznek, vagy a vérből meghatározott ellenanyagokkal állapítják meg a diagnózist.

Jelenleg a mogyoróallergiát egyetlen módszerrel lehet kordában tartani: kerülni kell a mogyorót – és persze mindent, amiben mogyoró lehet. Hidvégi Edit megerősítette, hogy a magyar gyakorlatban is ez az elsődleges terápia, az allergiás reakciókat pedig a megszokott szerekkel – antihisztaminnal, szteroiddal, adrenalininjekcióval – kezelik. A gond az, hogy a mogyoróallergiások egy része igen heves, súlyos, életveszélyes reakcióval válaszol a találkozásra a mogyoróval. Ilyenkor az antihisztamin és a szteroid sem elegendő, nem is beszélve a gyakorlatilag hatástalannak tekinthető kalciumról – figyelmeztet a szakember. Ekkor már csak speciális életmentő injekció beadása segíthet a betegen. Az immunterápia ugyanakkor lehetne a megelőzés eszköze, de ez az anafilaxia veszélye miatt nem igazán alkalmazható, mutat rá a mogyoróallergia elleni harc nehézségeire Hidvégi Edit.

Miért vannak egyre többen?

Az Egyesült Államokban, ahol hárommillió ember, a gyerekeknek pedig nagyjából a két százaléka allergiás a mogyoróra, sok iskola próbálkozott azzal, hogy kiiktatja kínálatából ezt a félelmetessé vált magot – ami egy olyan országban, ahol a gyerekek jó része mogyoróvajon nő fel, nem olyan egyszerű. De a szakemberek szerint a mogyoró széleskörű száműzése valójában csak ront a helyzeten.

Az allergológusok most már azt mondják, nem volt jó ötlet, hogy az egészségügy jó ideig azt sugallta a szülőknek, ne adjanak mogyorót a három év alatti gyerekeiknek.

Az ajánlást arra az elméletre alapozták, hogy ha már a kezdetektől elkerülnek egy allergént, azzal megvédhetik a gyerekeket az allergiától. Ezt a vélt összefüggést végül Gideon Lack, a londoni King’s College professzora semmisítette meg egy nagyon okos megfigyelésre alapozva. Feltűnt neki ugyanis, hogy Izraelben nagyon alacsony a mogyoróallergiások száma, pedig szinte minden gyereknek adnak egy mogyorótartalmú rágcsálnivalót. Lack egy 2015-ös kísérletben végül megállapította, hogy azok a csecsemők, akiknek mogyoróvajat adtak, kisebb eséllyel lettek allergiásak.

Az, hogy amerikai szülők óvatosságból semmilyen mogyorótartalmú ételt nem adtak a három év alatti gyerekeiknek, nagyon sokat rontott a helyzeten. Hogy mennyit, azt jól jelzi, hogy az allergológusok szerint ezzel tulajdonképpen hozzájárultak a mogyoróallergia megjelenéséhez gyermekeiknél. 2000 és 2008 között ijesztően megnőtt a mogyoróallergiások száma, a szakemberek szerint nem teljesen függetlenül ettől az elhibázott óvatosságtól. Az amerikai gyerekgyógyászok végül 2008-ban vetették el a korábbi ajánlásukat, és azt mondták, hogy a legtöbb gyereket lehet mogyoróval etetni már az első születésnapjuk előtt. (Azért rágcsálni való mogyorót változatlanul nem kapjon három év alatti gyerek, mert félrenyelheti, és ebből nagy baj származhat.)

A tudósok nem adják fel

A mogyoróallergiás emberek esetében még a más allergiáknál alkalmazott hiposzenzibilizálás - vagyis, hogy a beteget fokozatosan szoktatják hozzá egy allergénhez - is kockázatos lehet. Ezért is haladnak olyan nehezen a kutatások. Most azonban két olyan termék fejlesztése is a célegyenesben van, amely – ha nem is egyszerűen –, de valamiféle megoldást nyújthat a mogyoróallergiában szenvedőknek.

Az egyik egy bőrtapasz, amelyet a francia bőrgyógyászok fejlesztettek ki, és az év második felére várhatóan lezárják a klinikai vizsgálatokat is, így a megfelelő engedélyek beszerzése után bevethető lesz az allergiás rohamok ellen. A Viascom névre keresztelt tapasz tulajdonképpen megtanítja a szervezetet arra, hogy nem kell túlreagálnia a mogyoróból származó fehérjék, vagyis allergének jelenlétét. Úgy működik, hogy a bőrön keresztül felszívódó allergén kialakíthatja az immuntoleranciát a betegben.

Egy márciusban közzétett tanulmány szerint a páciensek 76 százaléka három év múltán jól reagált a kezelésre: vagyis tízszer több mogyoróból származó fehérjét volt képes tolerálni, mint amikor elkezdték a kezelését. Ez nagyjából egy grammnyi fehérjét jelentett, vagyis nagyjából négy darab mogyorót.

A másik termék kiindulópontja a mogyoróallergiánál különösen veszélyes hiposzenzibilizálás. Bár több ígéretes kísérletet is végeztek, amelyek során egészen kis, majd egyre nagyobb adagokban vitték be az allergént gyerekek szervezetébe, hogy aztán egy bizonyos – általában hosszú – idő után az allergiás gyerekek már nyugodtan megehettek több szem mogyorót is, a gyógyszeripart nem igazán lelkesítették fel a kutatások, mert meglehetősen lehetetlennek tűnt egy olyan gyógyszer engedélyeztetése, amely lényegében őrölt mogyoró volt.

A befektetők és az allergiások érdekképviselői viszont meglátták a fantáziát a módszerben, így született meg az Aimmune nevű cég, amelynek a fejlesztői végre megpróbálják kapszulába zárni a mogyorófehérjét. A több mint négy éve zajló klinikai kísérletek után már az utolsó szakaszába ért az AR101 kódnévvel ellátott szer, amely tulajdonképpen kapszulázott növekvő dózisú mogyoróallergén-kivonat, és már idén vagy 2018 első felében kiderülhet, hogy mennyire használható. Néhány kísérletben a páciensek képesek voltak két-három mogyorószemet is tolerálni kilenc hónap kezelés után. Két-három mogyoró nem sok, de épp elég lenne ahhoz, hogy megvédjen valakit abban az esetben, ha véletlenül kerül a szervezetébe mogyoró. Hidvégi Edit hangsúlyozza, hogy az ilyen kezelés kizárólag orvosi ellenőrzés mellett, intenzív osztályos háttérrel végezhető, és előre meg kell határozni azt is, hogy kinél érdemes elvégezni.

Elképzelhető persze, hogy bármennyire is ígéretesnek tűnnek az új szerek, mégis kudarcot vallanak majd, ráadásul már most látszik, hogy hosszú időbe telik és elég macerás a használatuk. Viszont értelmetlen haláleseteket előzhetnének meg velük.