A megtakarítás fontosságával tisztában vannak a magyarok, és előrelépésnek tekintik, ha növelni tudják a félretett pénzük mennyiségét - derül ki az NRC piackutató cég reprezentatív felméréséből, amelyet a CIB Bank megbízásából végzett. A kutatás adatai szerint a megkérdezettek 24 százalékának sikerült növelnie megtakarítását az elmúlt 2-3 évben, és ezt a többségük (56%) nagyon jelentős előrelépésnek tartja. Ez alapján egyáltalán nem meglepő, hogy fontosnak tartják gyermekeiket is bevonni a család pénzügyi életébe.

Minden gyermek beleszületik egy családi pénzügyi rendszerbe. Ha nem is mondunk neki semmit, látja, hogy például hogyan vásárolunk. Azért fontos beszélni a pénzről, hogy a gyermek fejében helyére kerüljenek a történések, tudja a döntéseink okát, ne legyen előtte tabu ez a téma. Válaszoljuk meg a kérdéseit, természetesen életkorának megfelelően.
A pénzügyi nevelés kapcsán a lakosság kétharmada úgy látja, ez főként a szülők felelőssége, és tisztában vannak a korai pénzügyi nevelés jelentőségével is.

Elsősorban azt tartják fontosnak, hogy megtanulják a gyerekek a pénz értékét, a beosztást és megtakarítás fogalmát. Szakértők szerint, ha ezeket a dolgokat megtanulják, akkor már nagyon sokat tettek a szülők azért, hogy gyermekeik tudatosan gazdálkodó felnőttekké váljanak.


A kutatás szerint a 10-14 éves gyereket nevelő szülők 86 százaléka jellemzően heti rendszerességgel ad zsebpénzt, melyek átlagos értéke a felmérés szerint heti 1 100 forint. A zsebpénzt egyértelműen a napi apróbb kiadások fedezésére adják a szülők. 52 százalékuk az iskolai büfében való vásárlásra, 48 százalékuk szórakozásra, mozira, míg 43 százalékuk a hobbihoz és sportoláshoz szükséges kisebb dolgok megvásárlására adnak egy bizonyos összeget. Ötből négy szülő jellemzően 11-12 éves kortól tipikusan heti rendszerességgel ad zsebpénzt a gyerekének és 77 százalékuk úgy gondolja, hogy ezzel könnyebben megtanulható a pénz kezelése.
A zsebpénznél fontos, hogy rendszeres legyen, összegben és időtávban is. A kicsiknél még a heti rendszeresség az ajánlott, mert ezt az időtávot jobban átlátja, kezelhetőbb számára. Felső tagozat elején, már áttérhetünk a havi zsebpénzre" - mondta korábban a Pénzcentrumnak Himmer Csilla, pénzpedagógus.

Néhány hete megkérdeztük az olvasóinkat, adnak-e rendszeresen zsebpénzt a gyermekeiknek. A válaszok szerint a legtöbben (32%) rendszeresen ad zsebpénzt a gyereknek, és átbeszélik vele, hogyan gazdálkodjon belőle. 19 százalékuk rendszeresen ad pénzt a gyereknek, és arra költheti, amire akarja. 15 százalék azt válaszolta, hogy rendszeres zsebpénzt nem kap a gyerek, csak perselybe gyűlik a pénze, 13 százalék időnként ad zsebpénzt, és ennek összege attól függ, hogy mire kell. Közös kasszán van az egész család, a gyereknek sincs külön pénze - ezt 12 százalék válaszolta, 9 százalék pedig azt mondta, ha valamire szüksége van a gyereknek, azt megkapja, ami pénzt kap a rokonoktól, azt fagyira költheti.

Az is megkérdeztük, mennyi zsebpénzt adnak a gyermekeiknek. Legtöbben (41%) azt mondta, akkor kap zsebpénzt a gyerek, ha kell valamire, vagy kér. A válaszadók 18 százaléka nem ad rendszeresen zsebpénzt, 17 százaléka hetente egy ezrest ad a gyermekének, 14 százalék havonta egy ötezrest, 7 százalékuk akkor ad pénzt, ha kiürül a gyerek kasszája, 3 százalékuk pedig kétnaponta ad egy ötszázast.

A költőpénz valójában csak átcsoportosítás. A szülőis megvehetné a gyereknek a kakaós csigát tízóraira, vagy odatehetné a kisdobozos alma levet, tehát lényegében ugyanarra megy, de ha a kezébe kapja a gyermek a pénzt, azzal tanul is. Természetesen előfordulhat, hogy például a menzára szánt pénzt elszórja "butaságokra". És nyilván nem hagyja a szülő, hogy éhezzen a gyerek, kifizetheti helyette az ebédet, de jó nevelési módszer, ha részletekben vissza kell törlesztenie. Van következménye a költekezésének. Például hat havi részletekben, meghatározott összegekben törlesszen.

Ebben az időszakban még biztonságban hibázhat a gyerekek a szülők által kitalált szabályrendszerben. Okozhat ugyan plusz bosszúságot, de még mindig sokkal jobb egy védett környezetben elbukni a szülőkkel szemben, mint felnőttként egy pénzintézettel szemben. Tehát bízzunk a gyermek döntéseiben, segítsük, hogy ezeket a döntéseket jól hozhassa meg, és minden kérdésére - fejlettségéhez mérten - érdemi válaszokat kapjon. Így egy tudatosan gazdálkodó, a pénzügyeit jól kezelő felnőtt válhat belőle.