Ez tulajdonképp nem más, mint Piketty könyvének továbbfejlesztett változata. A tőke a huszonegyedik században, mely magyarul is megjelent, annak idején hetekig vezette a könyvek sikerlistáját az Egyesült Államokban. Ahol egy olyan elnököt választottak meg, aki azzal dicsekedett, hogy 16 éve nem fizet adót. Donald Trump, aki nagyszabású adóreformjával épp a gazdagoknak kedvez, azoknak a szavazatával került a Fehér Házba, akik az elmúlt 30 évben rosszul jártak és a globalizáció áldozataivá váltak.

Ennek több oka is van, de a francia szerzőpáros az adózásra koncentrál. Azt mutatják ki, hogy míg a bérből és fizetésből élők reáljövedelme alig emelkedett a legtöbb országban, addig ők voltak a legszorgalmasabb adózók. Az ő jövedelmüket ugyanis az állam el tudta érni és meg tudta adóztatni! Miközben a gazdagok vígan kivitték offshore számlákra a jövedelmüket. Egyáltalán mekkora a differencia a szegények és a gazdagok között a XXI-ik század elején?- kérdezte a Le Monde munkatársa a két francia közgazdászt, akik az adóhivatalok adatai alapján állították össze statisztikákat.

A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap azt állítja, hogy csak egy a háromhoz az arány az átlagbér és a magas jövedelem között, de ez egy vicc. Az adóhivatalok kimutatásai egészen mást mutatnak. A nagy nemzetközi intézmények csak a szegényekkel foglalkoznak intézményesen, de figyelmen kívül hagyják a gazdagokat, pedig az egyenlőtlenség szempontjából ez az igazán érdekes. A menedzser kaszt jövedelme a világon sokkal gyorsabban nőtt, mint az átlagbér. A menedzsereket ugyanis a tulajdonosok nemcsak bérekkel ösztönzik, hanem részvény opciókkal is. Az ezekből származó hatalmas jövedelmek pedig többnyire adóparadicsomokban landolnak. Vagyis eltűnnek az adóhivatalok szeme elől. Aztán persze megjelennek a luxusfogyasztásban, amely az átlagos adófizető szemét ugyancsak csípi, hiszen az ő fogyasztása stagnál, vagy olykor még csökken is.

Ezért a két francia közgazdász úgy véli: a bérből és fizetésből élők, akik becsületesen befizetik az adót, előbb vagy utóbb fellázadnak a rendszer ellen, amely minden tekintetben a gazdagoknak kedvez. Különösen jól látszik ez az Egyesült Államokban, ahol a három leggazdagabb ember vagyona egyenlő a lakosság szegényebb felének, vagyis 160 millió embernek a vagyonával. A lakosság szegényebb része gyakran negatív vagyonnal rendelkezik, vagyis nyakig el van adósodva, miközben a gazdagok majdnem mindenütt előnyös feltételekkel jutnak hitelekhez.

Piketty korábbi, nagy sikert aratott könyve csak a nyugati világról szólt, de most kiterjesztették a vizsgálatot az egész világra, vagyis figyelembe vették a globalizációt. Amelynek például olyan következménye van, hogy miközben Afrikában a GDP évente 5-6%-kal növekszik, a lakosság nyomora nem enyhül. Ez pedig tömeges migrációra ösztönözhet azon a kontinensen, ahol a leggyorsabb a GDP növekedése. Miután az emberek azt látják, hogy a GDP nő, de az ő életszínvonalukon ez nem látszik, a gazdagokén viszont igen, elveszítik a bizalmukat a hivatalos gazdasági információkban. A két francia közgazdász szerint ez a bizalomvesztés is hozzájárulhat ahhoz, hogy a populizmus előretör a világ legkülönbözőbb részein, ahol egyre csak növekszik a szakadék a kis számú gazdag és a viszonylag sok szegény között.