A gazdaságpolitika sosem várhat kizárólag arra, hogy a termelékenység majd valamilyen csoda folytán növekszik, ami a bérek emelkedéséhez vezet. A bérarány, azaz a magyar dolgozók részesedése a nemzeti jövedelemből sokkal alacsonyabb, mint nyugaton.

Ez azt jelenti, hogy a magasabb fizetésért küzdeni is kell, mert hiába dolgozunk többet, nem garantált, hogy ettől a fizetésünk is nő.

A magyar fizetések sokkal jobban lemaradtak a nyugatiakhoz képest, mint amit a magyar termelékenység indokolna.

A minimálbér emelése a bérarány emelésének egyik legjobb módja, egy olyan stratégia, amely a kormányzati erő piacra lépésével teremt egyensúlyt a kevésbé mobil munkaerő és a továbbra is mobilabb globális tőke túlereje között. A bérarány emelése a termelékenységet is javíthatja, az alábbi okok miatt.

Elsősorban a fizetések növekedése teszi lehetővé a legszegényebbeknek, hogy fogyasszanak. Másrészt,
a dolgozói fizetések emelkedése az adóbevételeket is gyarapítja, amelyből tovább erősíthető a munkaerő helyzete.
A jobb oktatási és egészségügyi rendszer tudatosabb és a vállalatok számára értékesebb munkaerőt biztosít, amellett, hogy szintén növeli a dolgozók humán tőkéjét és termelékenységét.

Harmadrészt, ha a nagyvállalatoknak nagy bért is kell fizetniük, akkor az itthon előállított termékeket magasabb áron tudják csak exportálni anyavállalataik számára, ami azt jelenti, hogy miközben a termelésere jutó munkaóra mennyisége állandó marad, de a megtermelt érték nagyobb lesz. Összességében tehát kevesebb többletprofitot tudnak belső elszámolási trükkökkel eltüntetni külföldre.
Végül, ha a cégekre nagyobb bérteher nehezedik, akkor rá lesznek kényszerülve a termelékenységük javítására is, hogy kigazdálkodják a nagyobb fizetéseket.
A béremelések ezért több okból is javítják a gazdaság hatékonyságát és termelékenységét, szemben a hagyományos logikával, amely szerint csak a termelékenység javulása emelheti a béreket.

A magyar gazdaságpolitika épp azért hozott tető alá egy középtávú bérfelzárkózási programot, hogy kiaknázza a – piaci körülmények által lehetővé tett legnagyobb mértékű – béremelkedésben rejlő növekedési lehetőséget.

Ugyanakkor a minimálbér átgondolatlan és drasztikus emelése kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja a kisebb vállalkozásokat, márpedig ők adják a magyar foglalkoztatás és gazdasági teljesítmény gerincét.
Ezért minden drasztikus bérfelzárkózási kísérletet – jelen körülmények között – felelőtlen ígéretnek tekinthetünk.

Ezzel megkezdődhet a dolgozók és a munkaadók közötti korábbi egyensúly helyreállítása, hiszen az évtizedeken át állandónak hitt 65:35 százalékos bér- és tőkehányad (vagyis a bérek és a tőkejövedelmek részesedése a megtermelt GDP-ből), a fejlett világban 55:45 százalékra, a visegrádi országokban 45:55 százalékra módosult.

Ez a hat éven át tartó minimálbér-emelési stratégia, az első évben tizenöt, a másodikban nyolc és végül négy éven keresztül évi hat százalékos minimálbér-emeléseket valósít meg
a magyar gazdaság hatékonyságának és a dolgozók életszínvonalának emelése érdekében.
(György László, Oláh Dániel és Bódis László közgazdászok, a Neumann János Egyetem munkatársainak elemzése alapján)