Ész nélkül, csak a kritikátlan nyalás mehetett

Ennek kapcsán számos igen erős állítást tett, főleg a szakképzés átalakításának körülményeiről és a MKIK elnökének, Parragh Lászlónak szavairól. Azt a nyílt állami törekvést, hogy minél inkább butítsuk le a szakképzéseinket, és minél kevesebb gyerek szerezzen érettségit, evidenciaként utasította el eddig egyébként a teljes magyar oktatási szakma, eddig hiába.

Mivel az MKIK és különösen a szervezet elnöke, Parragh László a kormány oktatási terveinek vitán felül leghangosabb támogatója, ezért különösen érdekesek a volt oktatási és képzési igazgató megállapításai.  Szilágyi szerint:
■
2010-ben nagy fordulat állt be az iparkamara életében: a munkaalapú társadalom, illetve az egymillió új munkahely megteremtése érdekében politikai elhatározásra vezették be a szakképzés lebutított modelljét. Ebben jelentős szerepe volt a kamarának, amely több tízmilliárd forintot kapott szakképzési feladatokra.
■
Parragh László rendre azt állítja, hogy ő csak a munkaadók véleményét képviseli, de ez nem igaz. A döntésekben legtöbbször kizárólag a kormányzat elképzelései érvényesültek.
■
Parragh egyébként nem ért a szakképzéshez. És nincs is olyan szellemi, intellektuális szakmai háttér, amely demokratikus kontrollt gyakorolna felette.
■
Az MKIK-n belül is voltak más kezdeményezések a szakképzés átalakítását illetően, de ezeket rendszerint politikai döntés söpörte le.
■
Vitatkozni, érvelni általában sem érdemes, a szakképzés állami irányításában „a hatalmi erő kultusza” érvényesül, érdemi társadalmi, szakmai egyeztetések, viták nincsenek.
Egyszer használatos szakmunkások

Szilágyi szerint rendszerváltásra van szükség a szakképzésben, meg kellene szabadulni a politikai ideológiával átitatott modellektől. Emellett olyan pártok feletti konszenzust szeretne a szakképzés ügyében, ami pont a mostani irány ellenkezője. Például pont azon kellene dolgozni, hogy a gyerekek legalább 80-90 százaléka érettségihez jusson. Ez most nálunk 60 százalék körüli.


A szakértő szerint a 2010-től elindított, munkaalapú, fizikai, „kékgalléros” szakmunkára épülő szakképzési modellt szakmai körökben „egyszer használatos szakmunkás modellnek” is nevezik, mert a betanított munkára épülő, összeszerelő típusú feladatokra készíti fel a diákokat.