A világhálón több fórumon is olvashatunk arról, hogy a szülők tanulási zavarnak fogják fel azt, ha a gyermek nem akar tanulni, ha nehezére esik számára az, hogy otthon is bővítse a tudását. Azonban ez egy tévhit, amire Lindák Linda pszichológus is felhívta a figyelmet.

Tanulási zavarnak azt tekintjük, ha valaki normális oktatási körülmények mellett az intelligenciaszintje alapján elvárható mérték alatt teljesít a tanulásban.”

Tehát nem a gyerek eszével vagy a szorgalmával van baj. Általában diszlexiáról, diszgráfiáról vagy diszkalkuliáról beszélünk, azaz az olvasás, az írás vagy a számolás területén jelentkeznek a problémák. Mivel a diákot kudarcok érik amiatt, hogy gyengébben teljesít, ezért ezekre a gondokra másodlagosan rárakódhatnak viselkedési, magatartási zavarok is. Agresszívvé válhat vagy éppen visszahúzódó, szorongó lehet. A lustaság és a motiválatlanság tehát nem tanulási zavar – hívta fel a figyelmet Lindák Linda, aki a továbbiakban kifejti egyebek mellett azt is, hogy a mai felgyorsult világban milyen akadályokkal kell megküzdeniük az ifjoncoknak.

Figyelemzavar, lassú tempó

– A tanulási zavarokat általában már az általános iskola első osztályában vagy az alsó tagozatban észreveszik a tanítók. Azt tapasztalják, hogy jó értelmi képességek mellett nem tud a kisdiák rendesen megtanulni olvasni, írni, számolni. – Ritkán azonban előfordul, hogy csak középiskolásként lesz gyanús, hogy a gyenge teljesítmény hátterében talán tanulási zavar állhat. Ekkor küldik a diákot vizsgálatra a nevelési tanácsadóba, hogy kiderüljön, megalapozott-e a tanárok sejtése. A tanulási zavar tünete lehet a figyelemzavar, a lassú munkatempó, olvasásnál a betűk felcserélése, lassú, szaggatott tempó, szótagok betoldása vagy kihagyása, rossz helyesírás, írásban is betűcsere, a sorrend felcserélése, a betűk szabálytalan formálása. Mivel a gyerek az olvasás kivitelezésével van elfoglalva, kevésbé tud odafigyelni a szöveg tartalmára, ezért a szövegértéssel is gondjai vannak. A szöveg megértése viszont szükséges ahhoz, hogy bármelyik tantárgyból el tudja sajátítani a tankönyvi leckéket. Tehát egy diszlexiás diák nemcsak magyarból, hanem a többi tárgyból is gyengén fog teljesíteni. Diszkalkuliánál a gyermek nem érti a szám és a mennyiség összefüggését, keveri a matematikai műveleteket, számjegyeket cserél fel, hagy ki. A tanulási zavarok hátterében álló okok jelentős része nem igazán befolyásolható. Például a terhesség és a szülés alatt történő eseményekre, a betegségekre, genetikai, örökletes tényezőkre nincs ráhatásunk. Amire a szülőnek hatása lehet, az az ingergazdag környezet biztosítása, amelyben a gyerek észlelési és mozgásos képességei fejlődhetnek. Jó, ha sok verset, mesét mondunk a kicsinek, énekelgetünk, mondókázunk vele. Biztosítani kell a szabad mozgás, játék lehetőségét. Futkározzon, labdázzon a szabadban, vonjuk be az egyszerűbb házimunkákba, hagyjuk barkácsolni – fűzte hozzá a pszichológus.

Az erőfeszítések hiábavalók

A fiataloknál inkább az akarat, a kortársak hatása jelenti a problémát, mint a képességek hiánya, ebben a helyzetben nem tanulási zavarról beszélhetünk. – Sajnos a szülő nem sok mindent tehet, egy középiskolás mellett már nem lehet ott ülni tanulás közben. Attól, hogy ellenőrizzük, hogy a gyerek a könyv mellett ül, még nem jelenti azt, hogy tanulni is fog. Tökéletesen lehet ábrándozni vagy mással foglalkozni a tankönyvek felett is. Ha nem sikerült kialakítanunk az igényt, a motivációt a tanulásra, ha nincsenek a fiatalnak céljai, akkor legtöbbször az erőfeszítések hiábavalók. A szülők hajlamosak arra, hogy saját kudarcuknak tekintsék gyermekük rossz iskolai eredményeit. Pedig a diáknak kell felelősséget vállalnia saját teljesítményéért. Nem lehet általánosítani, mindig voltak, vannak, lesznek szorgalmas és lusta diákok.

Fotó: Pixabay

Az ókori író, Szophoklész pont azokkal a vádakkal illette saját korának fiatalságát, mint amiket manapság is mondunk. A kamaszok életkori sajátossága ugyanis az ábrándozás, lustálkodás, szemtelenség. Ezt bizonyos mértékig el kell fogadni. Ami viszont biztosan megváltozott, az a környezet, a felgyorsult világ, amihez az oktatási rendszerünk még nem igazodott. Olyan mennyiségű információt akarunk elsajátíttatni a gyerekekkel, amire nem képesek és igazán nincs is szükségük, hiszen bármikor hozzáférhetnek az interneten, könyvtárakban – mondta a szakember.

Ne a saját elvárásainkat

Korunk fiatalságát nehéz motiválni, ma azt látják a kamaszok, hogy a tanulás nem kizárólagos feltétele az előre jutásnak. Nyolc általános iskolai végzettséggel is lehet valaki milliárdos és diplomával munkanélküli.

Természetesen, ha célt talál magának a diák, ha érdekli valami, akkor sokkal szívesebben és eredményesebben fog tanulni. Ezért nagyon fontos, hogy a szülő biztosítsa annak lehetőségét, hogy gyermeke minél több területen kipróbálhassa magát és rátaláljon arra a területre, ami igazán érdekli. Ne a saját elvárásait erőltesse rá a fiatalra, hanem ismerje meg őt igazán.”

Másrészt azt is fontosnak tartom, hogy ne minél nagyobb anyagmennyiséggel nyomjuk el a gyermeket. Inkább az ismeretek megszerzésének, elsajátításának módját tanítsuk meg neki. Sokak szemében nem lesz népszerű, amit mondok, de a pszichológusok körében régen ismert tény, hogy a gyerekek iskolában elért eredményeinek csekély köze van ahhoz, hogy mennyire lesznek sikeresek az életben. Az iskolában elsajátítottak mintegy 9 százalékát használjuk később életünkben, a tananyag nagy részét 5 éven belül elfelejtjük. Tudom, nehéz ezt akkor szem előtt tartani, amikor továbbtanulási pontokat számolgatunk, különórára, nyelvvizsgára küldjük a gyereket. De sokkal fontosabb lenne, hogy lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott, magabiztos legyen gyermekünk, mint hogy milyen jegyet kapott bizonyos tantárgyból – hangsúlyozta.