A tények azt mutatják, hogy 2013-2016 szeptembere között a lakáshitelesek között 8 százalék volt átlagosan azok aránya, akik egy éven belül fogyasztási hitelt is felvettek. Az ábrán jól látható, hogy

a vizsgált időszakban az arány 6,5 százalékról 10,5 százalékra nőtt,
és sejthető, hogy a 2016 szeptembere óta eltelt időszakban valószínűleg nem lett jobb a helyzet (vagyis nem lett kisebb az arányszám).

Az biztos, hogy elég népes volt azok tábora, akik nem jól mérték fel a pénzügyi lehetőségeiket. Különben miért is kellett volna a lakáshitel felvétele után például egy személyi kölcsönt felvenni. A jegybank szerint a fő ok az ingatlanárak emelkedése volt, ami sebezhetővé tette a hitelfelvevő háztartások költségvetését.

Valószínűleg arról van szó, hogy
az emberek egy jelentős része (közel 10 százalék) a lakáscél érdekében a lakáshitelt bevállalta, azonban a lakásvásárlással összefüggő többletköltségekre már nem volt meg az elegendő fedezet.
Megjegyeznénk, hogy ha a lakáson van már egy bank jelzálogja, akkor emellé nem nagyon engednek be senkit, így marad a fedezet nélküli hitel.

A jegybank azt is elárulta, hogy akik később fogyasztási hitelt vettek fel, azoknál a lakáshitel hosszabb futamideje mellett is magasabb volt a törlesztőrészlet aránya a hitelhez képest, sőt a hitelfedezeti arány is magasabb volt az átlagnál. Magyarul, azok a családok, akiknek később például személyi kölcsönre ,vagy valamilyen áruvásárlási hitelre volt szükségük,
azok eredetileg is eléggé eladósodottak voltak.

A hírek szerint annyira nem volt azért rossz a helyzetük, hogy ne tudjanak a lakáshitel után újabb hitelért folyamodni (a hitelező ugyanis megadta számukra a kért hitelt), azonban a két hitellel együtt már nagy valószínűséggel komolyan eladósították magukat.

A központi bank az elemzésében azt emelte ki, hogy olyan kiadásokat kellett ez utóbbi hitelből megoldani, mint például a megvásárolt lakás felújítása vagy éppen annak a berendezése. Átlagos hitelösszegről nem esett szó, de a hitelcélok ismeretében nem elrugaszkodott a valóságtól, ha alsó hangon milliós összegekről beszélünk a fogyasztási hitelnél.

Egyelőre sötétben tapogatózunk, ha azt akarjuk tudni, hogy most éppen hogy állhat a két hitelre szoruló háztartások száma.
Egy jó tanácsunk van, mégpedig az, hogy nagyon fontoljuk meg, hogy mennyire adósítjuk el magunkat és azt pontosan miként tesszük.

Persze, nagy öröm, ha a céljainkat meg tudjuk valósítani, de könnyen elképzelhető, hogy később sírás lesz a vége.

A legfőbb kockázat most az, hogy a kamatok emelkedése a törlesztőnket is megemeli.
A fogyasztási hiteleknél alapvetően fix kamatú konstrukciók vannak, de a lakáshitelek között nagyon sok olyan van, aminek a törlesztője a kamatok módosulásával együtt változhat.

Gondoljunk csak bele, hogy mi történhet egy olyan családdal, akiket a bank elengedett a falig és a két hitellel akár a fizetésük 40 százaléka, vagy annál is több elmegy havi szinten.
Ha egy nagyobb kamatemelkedés jön, akkor előfordulhat, hogy a kereset felére emelkedik a banknak fizetett kiadás.
Ez idővel problémákat okozhat a visszafizetésben.

Ezért is legyünk nagyon óvatosak, és semmiképpen sem nyújtózkodjunk addig, amíg a takarónk ér. Mindig legyen a havi költségvetésben egy kis puffer, amit a rendkívüli helyzetekben felhasználhatunk.
És igen, a kulcs most is az, hogy mennyire tudunk kompromisszumképesek lenni az ingatlancélt illetően. Ezt mi tudjuk befolyásolni, nem úgy jövedelmünket vagy a lakáshitel kondícióit, amire nagyon kevés ráhatásunk van. Remélhetőleg a nagy ingatlanhajszában erre is figyelemmel leszünk, különben kellemetlen meglepetések érhetnek a jövőben.