– Az asszony is munkanélküli, két kicsi gyerekünk van, ráadásul a lovasfogat se termel annyit, amennyit a jószág megeszik. Ebben a helyzetben csoda, ha nem hiszünk már egyik pártnak sem?!

Ezért nem szavazok senkire. Rajtunk senki nem segít, magunkon igyekszünk segíteni, de rendszeres jövedelem híján bizony keserûek a hétköznapjaink – vallott színt a bakon ülve a középkorú férfi.

A mezõsasi Szabó Józsefné éppen a férje sírját szépítgette a falu temetõjében, amikor találkoztunk. „Évek óta közhasznú foglalkoztatásból és idénymunkákból élek, és kilátás sincs állandó munkahelyre. Ahhoz, hogy eljárjunk Újfaluba, bérletet kellene venni, meg egyébként is, ebben a korban az ember már nem kell sehol" – kesergett az asszony.