"Mi kellene ahhoz, hogy a világ szebb, jobb, élhetőbb, biztonságosabb és emberibb legyen? – kérdezte sok évvel ezelőtt Kalkuttai Teréz anyát egy riporter. Hívek és nem hívek között minek és kinek kell ehhez megváltoznia?

Önnek és nekem – hangzott a tömör válasz.

Önnek és nekem. Teréz anya – aki nap nap után rengeteg fájdalommal, szenvedéssel találkozott – a jobb élet reményét nem elvont, távoli célok teljesülésében látta, hanem a személyes tettekben. Minden embert cselekvésre hívott. Azt üzente, hogy mindannyiunknak van tennivalónk. Váratlan helyzetekben különösen.

Tisztelt Honfitársaim!

Az esztendő kezdetén – amikor boldog új évet kívántunk egymásnak – egyikünk sem gondolta, hogy tavaszra feje tetejére áll a világ, hogy rendhagyó húsvétra kell készülnünk. Márpedig 2020 tavaszán új időszámítás kezdődött a világban.

Újévi lehetőségek helyett félelem és bizonytalanság. Fejlődés helyett visszaesés. Szabadság helyett korlátok.

Napról napra számoljuk veszteségeinket. Mindent, amitől ez a járvány megfoszt minket. Már most sokan vannak közöttünk, akik gyászolnak, még többen, akik a betegséggel küzdő szeretteikért aggódnak.

Elvesztettük biztonságérzetünket, a szabad mozgás lehetőségét. Sokaknak került veszélybe munkája, megélhetése. Természetes, hogy az egyre csak gyarapodó veszteségeink szomorúvá, elkeseredetté tesznek minket.

Most Nagyhét van, ünnep közeleg. Húsvét ünnepén évek, évtizedek, nemzedékek óta éljük át ugyanazt a misztériumot. Kegyelem és áldás, szépség és öröm, ismétlődő szokások, ismerős ételek a terített asztalon, rokonok az asztal körül.

Ezen a húsvéton azonban nem tehetjük azt, mint máskor, nem lehetünk együtt úgy, mint eddig. Sem közösségként, sem családként. Ez a húsvét nem a közös ünneplésről szól, hanem a segítségnyújtásról, a köszönetnyilvánításról, a türelemről.

Köszönettel tartozunk azoknak, akik védőmaszkokat készítenek színházi varrodákban, szeretetszolgálatok közösségeiben, falusi összefogás keretében, divatmárkák műhelyeiben. Akik bevásárolnak idős szomszédjaiknak, támogatják a magányosokat. Akik megtalálják és megszervezik a tenni akarókat, összekötik a segítőt a rászorulóval.

Köszönettel tartozunk azoknak, akik ételeket készítenek a kórházakban rendelőkben robotoló orvosoknak, ápolóknak, és akik szállást adnak nekik. Akik felajánlásból néhány nap leforgása alatt új mentőkiállót vagy konténervizsgálót építenek a kórházhoz.

Köszönettel tartozunk azoknak, akik lehetővé teszik, hogy az iskolák a virtuális térben, de nagyon is valóságosan tovább működhessenek. Akik szívükön viselik az otthon maradók szellemi egészségét, és kulturális kincseket, irodalmat, képzőművészetet, zenét osztanak meg a világhálón, akik gondoskodnak a lélekről, és biztató szavakkal, a közösségek összetartásával, online istentiszteletekkel, közös imádsággal növelik a reményt.

Köszönettel tartozunk azoknak, akik átállítják vállalkozásaikat és üzemeiket közcélú termelésre.

És legfőképp köszönettel tartozunk az orvosoknak, ápolóknak, mentősöknek, az egészségügyben dolgozóknak, akik a húsvéti ünnepnapokon is félelmetesen közel kerülnek a veszélyhez, miközben irgalmasan közel hajolnak a szenvedőkhöz. A gyógyszerészeknek, a boltokban, áruházakban dolgozóknak, akik sokat kockáztatva is kinyitnak minden áldott nap, hogy mindaz, amire szükségünk van, hozzáférhető legyen. A szállítóknak, sofőröknek, akik miatt e bénult állapotban sem áll le az élet, mert a nap 24 órájában juttatnak célba árut, eszközt, ételt és embert.

Köszönet a tanároknak, oktatóknak, akik lenyűgöző leleményességgel, felelősséggel, alkotó fantáziával és irdatlan mennyiségű plusz munkával alkalmazkodnak a távoktatás nehézségeihez. A katonáknak, rendőröknek, akik esküjükhöz hűen védik határainkat, óvják biztonságunkat.

Mindenkinek köszönet, aki felelősséggel végzi munkáját ebben az embert próbáló időben.

Tisztelt Honfitársaim!

Van valami, amivel mindenki kiveheti részét a közösből. Sőt, sokat tehet a sikeres védekezésért, a járvány leküzdéséért. Ez pedig nem más, mint a türelem. Ha most, bezártságunk idején, tudunk várakozni, önként lemondunk a nagyobb térről, a nagyobb szabadságról, azzal teret adunk a legfontosabbnak: a gyógyulásnak. Ha elfogadjuk a ránk vigyázók figyelmeztetését, az új, és olykor nehéz szabályokat, mindannyian részesei leszünk a járványt leküzdő erőfeszítésnek.

Minden honfitársamat arra kérem, gondoljanak most azokra, akik a legközelebb állnak Önökhöz. Akikkel egy otthonban élnek. És azokra is, akikkel már jó ideje nem tudnak találkozni.

Most ne az legyen a kérdés, hogy mi mindenünk nincs! Hanem az, hogy kik vannak nekünk. Hogy kikért kell türelmesnek lennünk.

Húsvét közeleg. Korlátok közé szorított húsvét. De gondoljunk arra, hogy életet mentünk, ha húsvétkor is betartjuk a korlátozásokat. Életet mentünk, ha biztonságos távolságot tartunk egymástól – még azoktól is, akiktől ünnep idején ez különösen nehéz. Életet mentünk, ha türelmesek vagyunk. Ezt kell tennünk."

Ahogy Teréz anya mondta. Önnek és nekem. Mindenkinek. Hogy hamarosan mindannyian újra, együtt lehessünk egészségesen.

Áldott húsvétot kívánok mindannyiuknak!