Mint megtudtam, a csökmõi vadásztársaság nagy múltra tekinthet vissza,ugyanis az elsõ szerzõdést MHSZ vadásztársaságként már ötvenegy évvel ezelõtt, 1957-ben írták alá. Sárréti Vadásztársaságként 1967 óta mûködnek. Ombodi József visszaemlékezései szerint, eleinte kis csoportokban, úgynevezett brigádokban vadásztak. Tisztelettel említik meg Frank Lászlót is, aki kezdetektõl haláláig nagyon sokat tevékenykedett a társaság életében.

Jelenleg harminchat tagjuk van, s mindegyik aktív. Tiszteletbeli tagként és elnökként van közöttük Ombodi József is, aki huszonnyolc évig állt a társaság élén. Nagy Ferenc 2000-tõl tölti be ezt a pozíciót. Elõtte néhány évig néhai Harmati Lajos volt a vadásztársaság vezetõje. Van egy nõi tagjuk is, aki egyben a gazdasági vezetõi feladatokat is ellátja. Ezen kívül van egy nagy segítségük is, a kórósszigeti Balogh Sándorné, aki immár harminc éve vezeti a társaság könyvelését.

A társaság vadászterülete 9170 hektár, amit az újrafelosztás nem módosított. Ám, mint azt Nagy Ferenc megjegyezte, még tíz évvel ezelõtt 20.300 hektárt tudhattak a magukénak. Vadállományuk fõként õzbõl, mezei nyúlból és fácánból tevõdik össze, de úgy tizenöt év óta már a nagyvad is megjelent a területükön. Elõfordul gím- és dámszarvas, valamint vaddisznó is. Ez utóbbit igyekeznek visszaszorítani, mivel a területük fõként apróvadas, így a vaddisznó túlzott jelenléte nem túl szerencsés. Büszkén számoltak be arról, hogy az országban, de még az Alföldön is oly ritkaságnak számító túzok ezen a területen honos. Örömmel tapasztalják, hogy évrõl évre szaporodnak, jelenleg 60-80 óriás madarat tartanak számon.

A társaság fõ bevétele leginkább az õzbakból és a mezei nyúlból származik. Éves költségvetésük 9,5 millió forint, ebbõl gazdálkodnak.  A fõbb kiadásokat a földbérletek és munkabérek kifizetése, a vadászház fenntartása, a traktor használata és a takarmány vásárlása jelentik. Nagy Ferenc kihangsúlyozta, hogy legfõbb céljuk a vadállomány megtartása. Ennek érdekében vadélõhelyeket és búvóhelyeket alakítanak ki, növelik a magaslesek és az etetõk számát. Úgy véli, hogy ha sikerül megtartani, illetve javítani az állományt, akkor a vadásztársak kulturált vadászatokon vehetnek részt. A társaság vadászkutya ellátottsága jónak mondható. Jelenleg tizenöt négylábú segít a vadászatokon.

A vadállományt leginkább a dúvadtól kell félteniük. Orvvadászat mostanában nem jellemzõ. Azt mondják, hogy a vadállomány a 80-as években volt a csúcson, mivel akkor intenzíven foglalkoztak fácánneveléssel, s ez az orvvadászat elterjedését is magával vonta. De mióta az állomány lecsökkent, azóta nem volt még kirívó eset. Megjegyezték azonban, hogy a 47-es fõút közelsége miatt rengeteg a kóbor kutya és macska, amiket többnyire autókból tesznek ki. Ezek a gazdátlan állatok károkat okoznak a vadállományban.

Terveik vannak, de tudják, hogy az mind pénzfüggõ. Ha módjukban áll majd, szeretnék a vadászház környékét rendbetenni, valamint kialakítani egy legalább ezer madár életét biztosító kenelt, ami a kisfácánok védelmét szolgálná. A régi nagy fácán nevelõ telepük most is megvan, csupán a terület változás miatt rossz helyre került. Az ezer fácán visszavadásztatása nagyon nehéz. Nagy Ferenc abban látja a problémát, hogy az utóbbi évtizedekben megváltoztak a földmûvelési szokások. Októberre letakarodik a határ, ezzel szûkül a vadászható terület. Ezért tartja fontosnak, hogy a vadföldek erdõk környezetében legyenek. A Sárréti Vadásztársaság egyébként 22 hektárnyi vadfölddel rendelkezik.

A társaság fegyelmét, hozzáállását a jelenlegi elnök elfogadhatónak tartja. Azt mondja, hogy a többségnek fontos az összetartás, és közös céljuk, hogy a társaságot minél tovább fenn tudják tartani. Évente rendeznek évzáró vadászvacsorát, és minden vadászat után közös fõzést tartanak a vadászházban. Évente van koronglövészet, amit amíg nem volt elõírás a lõtér, addig a közeli kórósi erdõben szerveztek meg.

Tagfelvételnél elsõsorban a helyi jelentkezõket és a tagok közeli hozzátartozóit részesítik elõnyben, de nem zárkóznak el idegenektõl sem. Persze mindez létszámtól függ, mert bár nem szabtak létszámhatárt, azért nem szeretnék negyven fölé emelni azt. A belépési díj félmillió forint, közeli hozzátartozóknak ennek fele.

Nagy Ferenc és Ombodi József egyaránt úgy véli, hogy a Sárréti Vadásztársaság fennállása óta az 1970-es és 80-as években volt a csúcson. Akkor egész Hajdú-Bihar megyében az elsõk között emlegették õket.