Az ünnepélyes aktusnak szép momentuma volt egy zeneiskolás fiatalember hangszeres szólójátéka, valamint Babits Mihály: „Áldás a magyarra” címû versének szavalata. Muraközi István polgármester ünnepi beszéde elején bejelentette: mindig különleges alkalom az, amikor a határon túliak állampolgársági esküt tesznek, ám a mai attól rendkívüli, hogy a margittai testvérváros népes csoportja, élén Pocsaly Zoltán a lpolgármesterrel, egyszerre tesz fogadalmat arról, hogy hazánkhoz mindig hûek lesznek. – Jó magyarnak lenni, ezt megtapasztalhattuk, amikor két napja magyar iskolát avattak Margittán, ma magyar állampolgárok lesznek, a jövõ héten pedig városuk napját ünneplik odahaza. Magyarnak lenni jó, s minden körülmények között megéri annak lenni. Örömteli érzés, hogy ezentúl Önök papíron is a Magyar Nemzethez tartozónak vallhatják magukat – szólt az eskütétel után az új magyar állampolgárokhoz. Az adminisztratív teendõk és az emléklapok átvétele alatt Erkel Ferenc Bánk bánjából a „Hazám, hazám, te mindenem!” címû dalbetét szólt felvételrõl, ami könnyeket csalt a szemekbe, csakúgy, mint a Himnusz.

A nemzeti imánk eléneklése után a pezsgõs koccintás elõtt Vitányi István országgyûlési képviselõ, a helyi önkormányzat tagja gratulált a margittaiaknak. A Magyar Országgyûlés tagjaként most már honfitársainak szólította a jelenlévõket, s kívánta, hogy hosszú évekig élvezzék a magyar állampolgárságot, melynek megadása azt jelzi a polgári kormány részérõl, hogy valóban törõdik a külhoni magyarokkal.

Pocsaly Zoltán alpolgármestertõl azt megkérdeztük, mi volt az elsõ gondolata az után, hogy letette az esküt. – Bár sose történt volna meg a mai nap! – bukott ki belõle õszintén, nyilvánvalóan a trianoni ország csonkításra utalva ezzel. A megható ünnepségnek viszont nagyon örült, mert mint fogalmazott, a berettyóújfaluiakban sosem csalódik, mindig örömmel jönnek ide, s valóban aktív, termékeny kapcsolat van a két város között.