- Mindenekelõtt arra kérem, értékelje a 2011-es évet, milyen esztendõt tudhat maga mögött a város?
- Ha röviden kellene válaszolni, azt mondanám, pokoli évet hagytunk magunk mögött. 2010-ben a választások után õszinte képet tártam mind a képviselõtestület, mind Berettyóújfalu lakossága elé. Ezt követõen már decemberben intézkedési tervet kellett kidolgoznunk, mert nem volt biztos, hogy a 2011-es évet végig tudjuk vinni. Mivel a pénzintézetek világossá tették számunkra, hogy további hiteleket nem tudunk felvenni – amit egyébként mi sem szerettük volna – nem maradt más hátra, mint megvizsgálni, hol tudunk takarékoskodni, esetleg honnan tudunk több bevételt elõteremteni. Ennek az intézkedési tervnek az egyenlege 360 millió Ft volt. Ez azt jelenti, hogy 2011-ben ennyivel kevesebbõl gazdálkodtunk, mint a megelõzõ évben. Tovább nehezítette helyzetünket az, hogy az önkormányzat banki kötelezettségvállalása évi 200 millió Ft-ra nõtt. Ez egyébként 2012-ben az árfolyamváltozás miatt 340 millió Ft. Nézze, ha az ember a választók bizalmából vezetõje lesz egy településnek – ami az én esetemben mégiscsak a szülõvárosom, családom otthona, szüleim nyughelye – szörnyû azzal szembesülni, hogy ha csak olyan döntéseket hoz, amelyek mindenki támogatását élvezik, pillanatok alatt csõdbe megyünk. Esztergom példája megmutatta, hogy bizony le lehet kapcsolni egy településen a közvilágítást, el lehet zárni iskolákban a fûtéscsapot. Szükség van tehát olyan intézkedésekre, amelyek bizony kellemetlenséget okoznak egyeseknek. De azt is tudtuk, hogy nincs más lehetõségünk. Közel 1600 dolgozó kapja munkabérét közvetve vagy közvetlenül az önkormányzattól. Ez a szám ennyi családot jelent, ami a településen élõk közel negyede. Ez iszonyú felelõsség. Nekünk az egész város mûködõképességét biztosítanunk kell.

- A fájó lépések közül melyek voltak a legnehezebb döntések?

- Tulajdonképpen mind az volt. De ha részleteiben vizsgáljuk, akkor nagyban különböztek egymástól. Bizonyos esetekben kiadást kellett csökkenteni. Itt meg kell említeni a nyugdíjasokat érintõ kedvezmények megvonását, illetve a szociális kiadások csökkentését. De ide sorolható a képviselõtestület, a vezetõk, a hivatali és intézményi dolgozók juttatásainak csökkentése is. Intézményeket kellett összevonnunk, iskolatársulást mondtunk fel, másokat pedig létrehoztunk a takarékosabb gazdálkodás érdekében. A sportra illetve kultúrára fordítható összegeket is csökkentenünk kellett. Más esetben a bevételeket kellett növelnünk. Itt az önkormányzat tulajdonában lévõ ingatlanjainak, földterületeinek használatából befolyó összegekre gondolok. Látható, hogy sok helyrõl kellett összeszedni a szükséges forrást, amely mögött emberi sorsok, érdekek vannak. Nagyon sok konfliktust kellett felvállalnunk a város mûködõképességének megtartása érdekében. Itt kell egyébként megköszönni mind a képviselõtestület, mind az intézményeink dolgozóinak, mind az érintetteknek a hozzáállását, hiszen megértették a meghozott intézkedések szükségességét

- Nem mehetünk el szó nélkül a legtöbb bírálatot kiváltó, illetve konfliktust elõidézõ parkolási rendelet mellett!

- Természetesen nem kívánom megkerülni a témát. A parkolási rendelet tulajdonképpen már a 2010 decemberében elfogadott intézkedési tervnek része volt, ám az elõkészítés illetve a kidolgozás elhúzódása miatt került sor csak a december 1-vel történõ bevezetésére. Nézze, az önkormányzati rendszer teljesen átalakul ebben az évben. Rengeteg feladat visszakerül az államhoz - az oktatás, a hatósági, igazgatási feladatok - amelyek finanszírozása már nem a mi költségvetésünket terheli, de a megmaradó kötelezõ feladatokra már nem normatívát ad az állam – amely nem fedezi teljesen a költségeket, de nem annyira kötött a felhasználása - hanem konkrétan egy bizonyos feladat elvégzésére nyújt forrást, amit másra nem lehet elkölteni. Az önként vállalt feladataink elvégzésére – gondolok itt a sportra, kultúrára, mûvészeti oktatásra - saját forrással kell rendelkeznünk. Ez a saját forrás nekünk az iparûzési adó, melybõl évente 300 millió Ft folyik be, ami valljuk be, nem kevés összeg,- de bizonyára emlékeznek még arra, hogy jövõre a tõke és kamatterhünk 340 millió Ft lesz. Ebbõl látható, hogy további bevételekre van szükségünk. Itt kell megemlítenem a munkahelyteremtõ beruházásokat – jelesül a kínai napelemgyárat, a Mezei-Vill LED-lámpagyárát - amelyek azon túl, hogy sok száz embernek munkát biztosítanak, jelentõs adóbevételhez is juttatják a várost,- s megvalósulásukban mindannyian bízunk. Ez viszont még legalább egy év, és nekünk a pénz mellett idõbõl van a legkevesebb. Szükségünk van tehát további bevételekre is. Erre is több megoldás körvonalazódott. Az elsõ az ingatlanadó. Ebben az esetben mindenkinek fizetni kellett volna, aki ingatlannal bír, függetlenül jövedelmi viszonyaitól. Jelentõs bevétel lenne az önkormányzat részére, de beláthatatlan társadalmi károkat okozna. A következõ az ebadó. A helyzet itt is hasonló. Mindenki köteles fizetni, akinek eb van a tulajdonában. Ezt szintén elvetettük, hisz mind a két esetben a fizetési kötelezettség fennáll a tulajdonosi létbõl fakadóan. Mi ezzel szemben úgy gondoltuk, hogy parkolási díjat vezetünk be, hiszen így a fizetési kötelezettség csupán a parkolók használatából adódik, így mindenki eldöntheti, használja-e azokat, vagy sem. Megvan az a lehetõség, hogy gyalog, esetleg kerékpárral közlekedjen. Nem beszélve arról, hogy a városban lévõ parkolók közel 40%-át nem a városunk lakói használják, így a más településrõl érkezõk is hozzájárulnak bevételeinkhez. A helyben élõknek pedig segítenek a kedvezmények, illetve az ingyenesen használható parkolók. Tudom, mindezek ellenére nehéz elfogadni a rendelet bevezetését, hogy olyan valamiért kell fizetni, amiért korábban nem kellett. Megértem az emberek felháborodását, ellenérzését, de kérem Önöket, városunkért, Berettyóújfaluért, tegyünk meg ennyit. A bevételek az utolsó forintig a város kasszáját gyarapítják, melybõl a kultúrát, esetleg valamelyik - a városban mûködõ - mûvészeti csoportunkat segítik.

- A gondok, nehézségek mellett voltak azért eredmények is!

- Természetesen. A 2011-es év bõvelkedett eredményekben is. Elég körbemenni a városon, szembeötlõ a változás. Tavaly adtuk át a teljesen megújult Szent István teret, a megújult mozit, a rendezvényházat. Kívül-belül megszépült az egykori vármegyeháza. Megújult az autóbusz-pályaudvar környéke, teljesen átépült az Orbán Balázs tér illetve a Tardy utca. Teljessé vált a városon átívelõ kerékpárút, amivel szinte egyedüliek vagyunk az országban a hasonló nagyságú települések között. Nemrég kezdõdött meg a Gróf Tisza István Kórház rekonstrukciója. Van tehát mire emlékeznünk és büszkének lennünk. Ezekkel a fejlesztésekkel valóban felkészültünk az elkövetkezõ évek új feladataira, hiszen a parlament döntése értelmében továbbra is választókerületi központ leszünk, ettõl az évtõl pedig – vélhetõen - járási székhely is. Ez nemcsak lehetõség, de nagy felelõsség is egyben. És mi szeretnénk élni ezzel a lehetõséggel. Mindezek mellett fontos volt, hogy minden kötelezõ és önként vállalt feladatunkat maradéktalanul el tudtuk látni. Biztos megélhetést nyújtottunk közel 1600 embernek, ezen felül a Start közfoglalkoztatási program keretén belül – a kormány támogatása mellett - a kistérségben közel 1000 embernek tudtunk munkát biztosítani. A kormány további segítséget nyújtott az év közben folyósított 262 millió forintos ÖNHIKI támogatással, mellyel sikerült stabillá tenni mûködésünket. Elmondhatjuk, soha ennyi pénzt nem kapott még az önkormányzat!

- Hogyan tekinthetünk a 2012-es év elé?

- Reményeink szerint ebben az évben már nem kell további kiigazítást végrehajtani. Ugyanolyan feszesen kell gazdálkodnunk. Szeretnénk az önkormányzatok háborgó tengeren hánykolódó hajóját biztonságos kikötõbe kormányozni. Talán idén már érdeklõdés mutatkozik néhány értékesítésre kijelölt ingatlan iránt. További munkahelyteremtõ beruházásról tárgyalunk kínai befektetõkkel. Ebben az évben reményeink szerint befejezõdik a kórház-rekonstrukció, hozzákezdünk a Nagyvárad- Berettyóújfalu kerékpárút kiépítéséhez. Elõkészítjük HU-RO pályázat keretében 8 utca aszfaltozását célzó fejlesztést. Már beadás elõtt van a Népliget út, illetve a Millennium út fejlesztését szolgáló pályázat. Szintén az elõkészítés szakaszában van egy nagy álmunk, a geotermikus energia pályázat, mellyel az alattunk meglevõ termálvíz kincs energiáját kívánjuk felhasználni intézményeink, valamint a távfûtött lakások fûtésére. Ezzel több ezer embernek tudnánk segíteni a fûtési költségek csökkentésében. Összességében elmondható, hogy nagyon nehéz évet zártunk, nem lesz sokkal könnyebb az idei sem, ám hiszem, hogy bármit meg tudunk oldani, ha összekapaszkodunk, ha mindenki érzi, hogy fontos a segítsége, akkor nincs olyan elõttünk tornyosuló – hátrahagyott - akadály, amit el ne tudnánk közösen hordani. A végén pedig mindenki eldöntheti szabadon, hogy az a munka megérte-e a fáradtságot. Én vállaltam egy feladatot erre a négy évre, amelynek még messze van a vége. Ez a munka döntések sorozatából áll, amelyek egy része jó, más része pedig kevésbé tetszõ. Mostani „zûrös” világunkban talán több az olyan döntés, amely sért bizonyos érdekeket. Mindazok a döntések, amelyeket hoztunk, bekerülnek annak a bizonyos mérlegnek valamelyik serpenyõjébe. A mérleg pedig valamerre billen. A döntést pedig Önök hozzák meg. Én és képviselõtársaim ezt felvállaltuk annak érdekében, hogy az egész, a lényeg megmaradjon, hogy Berettyóújfalu gyõztesen kerüljön ki ebbõl a csatározásból és szeretett városunk egyre szebb, élhetõbb, legyen, biztonságot adva mindnyájunknak. Ehhez a munkához kérem az olvasóktól a kitartást, a hitet, az összefogást. Mindehhez kívánok Önöknek sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendõt!

Kép és szöveg: Nyírõ Gizella