2024. április 29. Hétfő, Péter.
Beszélgetés Hegedûs Zoltánnal, a Bihari Természetbarát Egyesület elnökével. Kérlek, mutasd be néhány mondatban az egyesületet.
2005-ben alapítottuk, Berettyóújfaluban. A kezdetek kezdetén, 2003 körül sok túrán, csoportos rendezvényen vettem részt, akkor még jóformán egyedül. Szerettem volna magam is csatlakozni egy jó kis turistacsapathoz, viszont a környéken legközelebb csak Debrecenben találtam ilyet. Az MTSZ (Magyar Természetbarát Szövetség) helyi szervezete – az országos szervezethez hasonlóan – a megújulás gondjával küzd, amit magam is tapasztaltam. Szerettem volna valahová tartozni, szerettem volna tenni a turistaságért, viszont számos közeledést visszautasítottak. Elkedvetlenedve a csatlakozástól, új gondolat kezdett foglalkoztatni. Akkor már a testvéremmel és az osztálytársaival magunk mögött tudhattunk néhány bringatúrát, ami felvetette bennem az ötletet, mi lenne, ha saját egyesületet alapítanánk. Addig a legkomolyabb, egyben legtávolabbra kalandozó „rendezvényünk” a Nagykerekibe szervezett bringatúra volt. Emlékszem, vittünk magunkkal távcsövet, felmásztunk egy jó magas nyárfára a határ mellett, s onnan kémleltük a lélegzetelállító partiumi hegyeket, egymásnak adogatva a távcsövet. Elindult ezzel párhuzamosan egy másik szál is, a fõiskolai csoporttársaimmal gyalogtúrákat szerveztünk Békéscsaba környékén. Megszerveztük az ingyenes utazást, ajándékként csokit, gyümölcsöt, üdítõt osztottunk, és elértük, hogy még a testnevelés órába is beszámítson a túra. Az egyesület megalapításakor még magunk sem tudtuk, mire vállalkoztunk; valahol viszont sejtettük, együtt, közös név alatt, szervezetten elindíthatunk valami újat. Ekkor még egyetlen cél volt: kirándulótársat találni. Kik voltak az alapító tagok?
Az egyesületet 12 lelkes fiatal alapította, akkor többségében még gimnazisták, fõiskolások. Ma már sokan dolgoznak közülünk, 7 év hosszú idõ… A tizenkét fõ viszont csak néhány hétig volt állandó. Az akkor már szervezett, közös kirándulásokhoz szívesen csatlakozott az alapítók barátja, barátnõje,
testvére, rokona, ismerõse; lassan elértük a 20, 30 fõt is. Idõvel arra lettünk figyelmesek, hogy már nemcsak az ismerõsünk, hanem az ismerõs ismerõse is csatlakozik, akit eredetileg nem ismertünk. A túrák, a közös élmények révén azonban barátságok, párkapcsolatok szövõdtek, egy nagy, közös baráti kört alkotva. Én is elmondhatom, hogy legjobb barátaim egy részét az egyesületnek köszönhetem. Ma már 132 tagnál járunk - barátunk barátjának a barátjának a barátja is csatlakozott hozzánk, s van olyan házaspár, aki anno egy egyesületi rendezvényen ismerkedett össze.
Milyen formában mûködik az egyesület? Hogyan lehet valaki tag?
Nonprofit közhasznú civil szervezet vagyunk. Tagjainkat sosem toboroztuk, ellenben adott a lehetõség mindenki elõtt a csatlakozásra. Kötelezettségek nincsenek, ellenben örülünk, ha még több fõ van köztünk, aki hozzánk hasonlóan gondolkozik. Csatlakozni egy belépési nyilatkozattal, illetve az éves tagdíj (ezer forint) befizetésével lehet, cserébe az egyesület logójával ellátott különféle használati tárgyakat adunk; ezekkel gyakran találkozni az utcán, különféle programokon. A tagsághoz engem, vagy Nagy Sándort, a titkárunkat kell keresni a honlapunkon (www.biharite.hu) feltüntetett elérhetõségek bármelyikén.
Mennyire érzitek a város támogatását?
Jó kérdés. Korábban sajnos a legnagyobb sikereink, kistérségi programsorozatunk, illetve a helyi programokban való aktív szervezõi munka ellenére sem kaptunk elismerést a városi pályázatokban ott, ahol ennek helye lett volna. A város szakmai szervezõ csapata mindig elismert, számított ránk, s mi is számíthattunk rájuk; a támogatás fölött viszont más csapat döntött, aki nem látott bele, mennyi munkát végeztünk. Hét év alatt - saját magunknak köszönhetõen - beindult és szépen muzsikál az egyesület motorja, így már nem is bánjuk, ha nincs forrás a civil életre. Meg kell, hogy jegyezzem ugyanakkor, az utóbbi másfél évben jelentõsen nõtt a város szakmai elismerése. Ez a legfontosabb. Hogy érezzük, érdemes ehhez a városhoz kötõdni - éppen ezért is vagyok hálás ennek a beszélgetésnek a kapcsán is! Ha egy picit tágabb jelentésében értelmezzük a várost, abszolút hálásak vagyunk. Az itt élõk, a helyben mûködõ szervezetek, cégek fogékonyak a jóra, az új ötletekre. Helyes szemlélet hiányában mi sem tudtunk volna ilyen szép eredményeket elérni.
Melyek a fõ tevékenységeitek?
Három alappillérünk van: a sport, kultúra, s a környezetvédelem. Kezdetben a kirándulások révén a szabadidõs sportokkal indítottunk; gyalogtúráztunk, bringáztunk, futottunk, úsztunk. Késõbb felmerült az igénye annak, hogy a felkeressük az épített és természeti örökségek történetét, jellemzõit is megismerjük, kezdett kibontakozni a kulturális vonal, a helyi értékek tudatos felkeresése, kutatása. Azóta az összegyûjtött információt a weboldalunk wikipédia adatbázisában rendszerezzük. („Látnivalók” menüpont) Valamikor 2007 táján, egy kósza ötlettõl vezérelve valaki felvett egy szemetet a Kék-kálló partján. Az ötlet robbanásszerû aktivitást indított el, ma már önálló elõadást tartunk a szelektív hulladékgyûjtésrõl, saját kiadású tájékozató prospektusunk van, rendszeresen fát ültetünk, tanulmányi kirándulást szervezünk a hulladéklerakóhoz, s még hosszasan sorolhatnám. Idõközben többen is lefutottuk a maratonit, önálló futókört szervezünk Berettyó-parti Baráti Futás néven, saját kajak-kenu flottánk van, barátkozunk a Szirt SE által tanított falmászással, s amatõr szinten barlangászunk is.
Mennyire sikerült elérnetek az alakulásnál megfogalmazott célokat?
A megalakulásunkkor egy célunk volt, egy hangulatos közösséget létrehozni, ellensúlyozva a világ szétaprózó, egymás ellen hangoló tendenciáját, alternatívát nyújtani a helyes értékrenddel rendelkezõ idõsebbeknek, lehetõséget adni a fiataloknak. A célt túl is teljesítettük. A remek csapat mellett a közösség ereje korábban elképzelhetetlen eredményeket hozott, beindult egy önfenntartó és öngerjesztõ folyamat. Ma már egy kerékpárral kiránduló család, egy keletin evezõ kajakos, vagy egy mûemléket lencsevégre kapó fotós nem számít ritkaságnak, és ez a lényeg.
Ha jól tudom, a Bihari Múzeummal szoros az együttmûködésetek. Miben nyilvánul ez meg?
Egyesületünk székhelye már az indulás óta a múzeum épületében található. Az együttmûködés, kölcsönös segítség a mai napig töretlen, melyet a múzeumi és helyi kulturális dolgozók támogató részvétele, a Bihari Múzeum Baráti Körével kialakuló kölcsönös tagság is példáz. Persze az együttmûködés nemcsak formális. A Luca-napon különleges fényjelmezbe öltöztettük mind az épületet, mind a múzeumi kiállítást, évrõl évre itt zsûrizzük, értékeljük, mutatjuk be a Biharite Fotópályázat pályamunkáit, s számos jeles napon (Föld Napja, Múzeumok Éjszakája) egészítjük ki saját programokkal a múzeumi rendezvényeket.
Mire vagytok a legbüszkébbek az egyesületetek történetébõl?
Talán arra az útra, amit eddig végigjártunk, s arra az útra, amit másnak is mutatunk. Az elismerésekre, egy családi rendezvényen megcsónakáztatott aprócska lány örömtõl csillogó szemére; a békéscsabai nemzetközi Szupermarathon kerékpáros második helyezésére, a helyes szabadidõs alternatívát találó fiatalokra, a szeméttõl megtisztuló Csonkatoronyra, a Gyimesi Csángó tagjainkra, a rengeteg Critical Mass kerékpáros felvonulóra, vagy talán arra, hogy az egykori Soproni Egyetemen, vagy egy fõvárosi konferencián bennünket említenek meg követendõ példaként.
Ha jól tudom, évente több túrát is terveztek – ha kérhetem, errõl szóljunk néhány szót.
Igen, földön, vízen, s újabban motoros siklóernyõseink révén levegõben is járjuk a környéket, távoli messzeséget. Gyalogos- és bringatúrákat az év minden szakában szervezünk. Elõszeretettel keressük fel Erdélyt, nemrég tértünk haza egy háromnapos, sátrazós, „mínusztizenhetes”, 1800 méteres csúcsot meghódító hótaposó extrém túráról. Nyári terveink között szerepel a Tisza vízitúra folytatása, és idén is szervezünk egy kéthetes, csomagos, önellátó, 1000-1200 km hosszú kerékpáros expedíciót valamelyik európai országba.
A programkiírások megtalálhatók a weboldalunk rendezvénynaptár menüjében; a készülõdés, szervezõdés a fórumon történik.
Miért érzed fontosnak, hogy valaki megismerje a természetet? Úgy látom, ma már sajnos nem „divat” a tudás. Fontosabb, hogy valaki fenn legyen „fészen”, és meg legyen kapálva a virtuális kertje. Szûk környezetébõl vajmi keveset tapasztal, és egy egyszerû nyári záport is emberfeletti túlélésként posztol az „ájfónról”, miután ágynak esett. Virtuális életet él, ahelyett, hogy kimenne a természetbe tapasztalni. Tapasztalni a természet közelségét és rendjét, az esõ illatát, tanulni a fülemüle hangját, felismerni az iható vizet. Tapasztalni saját tûrõképességét, az elfáradás szépségét, az önuralom mûvészetét.
Jobban ismernénk a körülöttünk lévõ világot, megértve, miért is fontos rá vigyázni.
Hogy látod, az emberek többsége óvja környezetét?
Azt látom, hogy szemléletet váltani, feladni azt, amit réges-régen tanítottak, vagy éppen nem tanítottak, nehéz, sõt, lehetetlen. Ha nincs meg a természet tiszteletének magja valakiben, nehéz megértetni, miért káros, ha mûanyaggal tüzel, vagy a Kiserdõbe kihordott szemete kipusztítja a gõtét a Szillér-csatornában. A mai aktív generációk többsége szerencsére jó szemléletet hordoz, fogékony, érdeklõdõ a természettel, környezetünkkel harmóniában élés felõl. Mindez Magyarországon igaz. A világ más táját, így egészét látva viszont lesújtó a véleményem a Föld jövõjét illetõen.
Mik a céljaitok a jövõben?
Aktívan közremûködni a felcseperedõ ifjúság helyes szemléletének kialakításában, kutatni és megõrizni a helyi épített és természeti értékeket, valamint vigyázni saját és mások fizikai, szellemi egészségére. Ha pedig egy kicsit tárgyias választ kell adnom, akkor régóta álmodunk egy egyesületi „zöld” házikóról, ami bázisa volna outdoor szabadidõs programoknak, és mintája lenne egy környezettudatos életmódnak. Erre gyûjtögetünk most, többek között az 1% segítségével is.
Van valamilyen mottója az egyesületeteknek? Ha nincs, hogyan tudnád megfogalmazni 2-3 mondatban a mûködésetek legfontosabb alapelveit, egyesületek filozófiáját?
Egy régi mottó jut eszembe. Tarts velünk, hogy ne légy egyedül!A legfontosabb alapelvünk pedig a motiváció, a jó gondolatok felkarolása. Ezek nélkül nagyon messze járnánk még az úton. Galéria
|
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
