- Honnan ez a magabiztosság?

- Egyrészt otthonról hoztam, ugyanis szüleim jól látták, hogy - egyedüli gyermekként - , engem önállóságra kell nevelni. Ezért aztán hamar – úgymond – elengedték a kezemet, s valóban, kellõ határozottságra tettem szert.

- Mindig is szociális területen szerettél volna dolgozni?

- Nem. A véletlen hozta így. Érettségi után – az Arany János Gimnáziumban végeztem 1997-ben – kerestem a helyemet. A szegedi József Attila Tudományegyetemre felvételiztem, sportmenedzser szakra, mivel sokáig kézilabdáztam a BMSE csapatában, s úgy gondoltam, a sport lesz az életem. A felvételi nem sikerült, s akkor a fõvárosban próbálkoztam, ahol marketinget tanultam. 2000-ben végeztem marketing és reklámmenedzserként. A végzés után hazajöttem, mert a szívem hazahúzott. 2000. december végén teljesen véletlenül összefutottam és megismerkedtem a munkaügyi központban Pattyánné Ica nénivel, aki éppen munkaerõt keresett. Elvárása az volt, hogy a számítógépet felhasználói szinten használja a leendõ munkatárs. Ez az alkalmi ismeretség szülte aztán a tízéves közös munkánkat.

- Hol kezdtél el, s milyen munkakörben dolgozni?

- Itt, a Mátyás utcai BERÉPO Kht-nál, szociális ügyintézõként. Feladatom volt az ellátottak vásárlásainak intézése, kolléganõmmel, Csarkóné Nagy Juliannával. Rövidesen azonban bõvült a munkaköröm, mert távozott tõlünk a gazdaságvezetõ, s az õ feladatkörét is átvettem. Ez azzal járt, hogy hozzám tartozott az anyagbeszerzés és a könyvelés elõkészítése. 2001 szeptemberében pedig megkezdtem tanulmányaimat a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának általános szociális munkás szakán, Ica néni inspirálására. Ezt el is végeztem, 2005-ben szereztem meg a diplomámat. Két évvel késõbb pedig megszületett kislányunk, akivel húsz hónapos koráig voltam otthon. 2009. szeptember 1-én álltam újból munkába, s rögtön intézményvezetéssel bízott meg Ica néni. Ez azt jelentette, hogy az ápolási, gondozási feladatokat kellett irányítanom, koordinálnom.

- Szépen haladtál a ranglétrán. Minek köszönhetõ ez a szakmai siker?

- Röviden: nagyon jó mentorom volt Ica néni személyében! Tudatosan egyengette szakmai utamat, én pedig igyekeztem megfelelni az elvárásainak. Úgy érzem, teljes összhangban dolgoztunk együtt ahhoz, hogy zökkenõmentes legyen az intézmény mûködése, sõt, még fejlesztésekben is gondolkodhattunk az elmúlt évtizedben.

- Tíz év nem nagy idõ, de bizonyára van összehasonlítási alapod arra vonatkozóan, mennyit változott ez idõ alatt a szociális ellátás?

- Elsõdleges a finanszírozás területén bekövetkezett változás. 2001 óta folyamatosan csökkenõ tendenciát mutat az állami normatíva támogatása. A jogszabályok gyakori megváltozása pedig rengeteg adminisztrációt jelent a kollégáinknak, ami sok idõt elvesz az ellátottak mentális gondozásától.

- Tudom, hogy a szomszédos ingatlanon élsz családoddal együtt. Ez elõny vagy hátrány?

- Elõny az, hogy hamar ideérek a munkahelyemre, de szinte ugyanez a hátránya is. Azt viszont elmondhatom, hogy mind a munkatársaim, mind az ellátottak tiszteletben tartják a magánéletemet, feleslegesen nem zaklatnak, nem élnek vissza azzal, hogy itt lakom.

Kép és szöveg: Nyírõ Gizella