2024. április 26. Péntek, Ervin.
Berettyóújfalu városának polgármestere exkluzív nagyinterjút adott Berettyohir,hu honlapnak A beszélgetést terjedelmi okok miatt két részletben közöljük. A második etapban a magánemberrõl, a férjrõl, az apáról, a fociszurkolóról, a Tankcsapda-rajongóról, Erdély csodálójáról olvashatnak. Ott hagytuk abba, hogy lassan két éve Berettyóújfalu polgármestere. Mennyiben változott meg a családi élete? Kevesebb idõt tud tölteni a szeretteivel, mint korábban? Hogyan néz ki a polgármesterünk egy átlagos hete?
Elég nagy változás volt ez nekünk – az ember törekszik arra, hogy ugyanolyan egyszerû, hétköznapi családi életet éljen, de a munka sok idõt vesz el. A hivatali idõm nekem is fél 8-kor kezdõdik, s körülbelül 18 óráig tart. Emellett vannak a protokolláris elfoglaltságok; a hétvégét próbáljuk úgy ütemezni, hogy szombaton még vállalok például rendezvényeket, de a vasárnap többnyire szabad. A délután a családé, a vasárnapi ebédet együtt szeretjük elfogyasztani. Ha tehetjük, egy-egy hosszú hétvégén megpróbálunk elmenekülni a város zajától. A nyári 1-2 hét szabadságon kívül nem nagyon van arra lehetõség, hogy túl sok idõt együtt töltsünk. Én mindig azt szoktam mondani, ha egyszer ezt vállaltam és a berettyóújfalui közösségek igénylik a polgármester jelenlétét egy-egy rendezvényen, akkor a polgármesternek kötelessége elmenni. Ez igazából jólesõ kötelesség is egyben.
Nõs, a felesége kozmetikusként dolgozik.
Ildikóval ’90-ben ismerkedtem meg,’92-ben kötöttünk házasságot, melynek idén augusztus 29-én lesz a huszadik évfordulója. Ez idõ alatt kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban, azt gondolom, erre büszkének kell lennünk. Hûséges típus vagyok – a családomhoz, a munkámhoz, a feladataimhoz is.
Két lányuk van.
Dorottya, a nagyobbik lányom idén októberben lesz 19 éves, a debreceni Csokonai Vitéz Mihály gimnázium olasz-magyar szakára jár. Nyelvekkel szeretne foglalkozni, angolból már van középfokú nyelvvizsgája, az olaszt most tanulja. Ugyanakkor a mai fiatalokra jellemzõ, hogy ennyi idõsen még nincs konkrét jövõképük.
A 18 éves Muraközi Istvánnak volt?
Akkor már csak az volt biztos, hogy orvos nem leszek, mert nem bírtam a vért. Így lettem aztán közgazdász.
A másik lányánál tartottunk.
Kamilla, a kisebbik lányom most kilencedikes, a Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium biológia-kémia szakán kezdte középiskolai tanulmányait. Nagy fájdalmunkra Debrecenben tanulnak mindketten, „elértük” azt, hogy ketten maradtunk itthon, de az élet ilyen. Hétvégén népesül be a ház, akkor jönnek haza – aztán vagy látjuk õket, vagy nem.
Presbiterként is dolgozik, s rendszeresen jár templomba. S úgy tudom, ragaszkodik a szokásaihoz – ha például szombat, akkor elsétál az újságért.
A vasárnapot próbálom úgy megoldani, hogy reggel 10 órakor ott tudjak lenni a templomban. Hétvégén az újságvásárlást és a bevásárlást gyalog szeretem elvégezni, könnyebb így megismerkedni a város hangulatával, kötetlenebbül lehet beszélgetni az emberekkel például a piacon, meghallgathatom a jó és a rossz véleményeket is. Ha hétvége, akkor a Bihar Termálliget szaunáját is meglátogatom.
Mely újságokat vásárolja, olvassa rendszeresen?
Magyar Nemzet, Heti Válasz, vagy bármilyen autós-motoros magazin – a napilapokat a számítógépen is szoktam böngészgetni, általában a politikai érdeklõdésemnek megfelelõ lapokat, oldalakat keresem. S természetesen a sporteredményeket is követem!
Hogyan tud még kikapcsolódni? Belõlem ezen a ponton bújik elõ a sportújságíró, mert tudom, rendszeresen jár az ötszörös bajnok Loki meccseire – s szurkolóként viseli Kerekes Zsombor 8-as számú mezét!
(nevet) Bizony. Én azt mondom, nem is játéktudása miatt, de Zsombor a Loki legjobb igazolása volt, mert…
…mert sikerült néhányszor eladni, aztán mindig visszajött ingyen!
Így van, Hollandiába és Kínába is eladtuk, aztán visszajött ingyen. A legjobb kikapcsolódás számomra a testmozgás valamilyen formája. A sportot nézni, mûvelni is szeretem. Mivel az igazán aktív sportolást már befejeztem – korábban igazolt tenisz- és lábtenisz játékos voltam, szerepeltem a városi kispályás labdarúgó-bajnokságban -, ezért inkább nézem mostanában. A Berettyó-parti nagy kört azért még le tudom futni, az 5.1 kilométer jó penzum. Nagyon sok ágát szeretem a sportnak, a Loki-meccsekre bérletünk van, az egy nagyon jó kikapcsolódás. Aztán rendszeresen nézem a helyi BMSE csapatát, a kéziseknél társadalmi elnök is vagyok. Összecsiszolódott a csapat, jönnek az eredmények, 300-400 nézõ van rendszeresen.
MVFC? BUSE?
A méltán népszerû MVFC-nek külön örülök, elmondhatom, bármerre járok az országban, Berettyóújfalu nevéhez már egyre többen a futsalt társítják. Ha idõnk engedi, ott is megjelenünk. Hozzáteszem – függetlenül attól, hogy ezt városvezetõként vagy magánemberként mondom -, a legolcsóbb és legjobb városmarketing a sport. Ha egy városban jó a sport, akkor az öregbíti a város hírnevét. A foci most egy picit gyengélkedik, ott az a lényeg, hogy a helyi fiatalok beépítésével legyen egy stabil megyei csapatunk.
Ha futsal, akkor Pálfi István Rendezvénycsarnok. Milyen érzés kimenni oda? Pálfi István sajnos már nincs közöttünk, de a mai napig is többször emlegeti, nem titok, nagyon jó barátok voltak.
Felemelõ érzés, bár nagyon sajnálatos, hogy mindössze 39 éves korában elveszítettük. Egy végtelenül szimpatikus, jószándékú ember volt, akit akármerre vetett a jósors, soha nem felejtette el, hogy Biharból, Berettyóújfaluból származik; minden szinten megpróbált tenni a szülõvárosáért. Neki köszönhetem az egész eddigi pályafutásomat – mindketten itthon érettségiztünk, aztán sokat vonatoztunk együtt Budapestre, mert késõbb mindketten ott tanultunk. Sokat beszélgettünk, õ abban a miliõben nõtt fel, ahol az egész Fidesz megalakult; õ vezetett be a politikába. Egyben biztosak voltunk mindig is: mindketten itthon képzeltük el a jövõnket. Viccesen mondtuk is, kalandvágyból itthon maradtunk. Az ember azért van a világon, hogy valahol otthon legyen benne. Én kimondottan kisvárosi ember vagyok – egy nagyon kis településen sem tudnám magam elképzelni, de Debrecen már nagy.
Jöjjön néhány villámkérdés. Kedvenc focicsapat a Lokin kívül?
Angol, a Manchester United.
Kedvenc focista? Akár külföldi, akár magyar.
Sajnos most sérült, a kis Ferenczi Janika a Lokiból, de kedvelem Dzsudzsák Balázst is. Külföldi? Jobban szeretem Cristiano Ronaldót, mint Messit – Messivel sokszor már nem tudok mit kezdeni, annyira jó, annyira tökéletes, hogy már-már idegesít. Ha a fiatalságomból kellene választani, akkor Détári és Maradona.
Kedvenc teniszezõ?
Egyértelmûen Roger Federer, az az elegancia….
Kedvenc zenekar?
Tankcsapda! Nem túlzás, majdnem minden koncerten ott vagyok. Ha külföldit is lehet, akkor AC/DC, õket is láttam már élõben.
Kedvenc tévémûsor? Kedvenc film?
Inkább film – a Keresztapa trilógia abszolút kedvenc, aztán a Száll a kakukk fészkére. Ha televízió, akkor sport- és hírmûsor.
Kedvenc könyv?
A szépirodalom. Jókaitól szinte mindent elolvastam már.
Miért Töhi a beceneve? Nagyon sokan így szólítják.
 (ismét nevet) Fiatal teniszezõként kaptam, csak úgy kialakult, nincs története. Mai napig szeretem, ha így szólítanak, mert ez valamilyen szinten régi ismeretséget takar, tényleg sokan így ismernek. Nekem egy bátyám van, régebben én voltam a kis Mura, Zoli volt a nagy Mura, apu az öreg Mura. Zoli egyszer jött haza, azt mondta, ez az öregedés legbiztosabb jele – egy idõ után megfordult a dolog, engem többen ismertek, akkor már nem én voltam a Zolinak az öccse, hanem õ volt a Töhinek a bátyja.
Különleges kapcsolat fûzi Erdélyhez.
Egyrészt rokoni szálak is fûznek Erdélybe, másrészt a szüleimmel rengetegszer – tavasszal, nyáron, õsszel, télen - jártunk oda kirándulni. Hamar magamba szívtam az erdélyi táj szeretetét, ráadásul egyébként is – mint a magyarság, a hazafiság történetével foglalkozó ember – mindig jól éreztem magam ott. Szeretem az ott élõ embereket a nyitottságuk, az élethez való viszonyuk miatt. Ha tehetjük, akár fél napra is, de még most is megyünk. Az igazi a Székelyföld, de a Partiumot is szeretjük.
Hogyan képzeli el most magát 20 év múlva? Mind magánemberként, mind esetleg politikusként. Látja már a leendõ unokákat a családi kertben?
Ha ennyi viccet megengedhetek magamnak, akkor elmondanám, Berettyóújfalut sokkal jobban szeretem annál, az itt élõ embereket sokkal jobban tisztelem annál, hogy még akkor is városvezetõként képzeljem el magam. Komolyra fordítva: tõsgyökeres berettyóújfalui vagyok, egyértelmûen itt képzelem el a jövõt. Valóban szeretném tologatni az unokáimat, szeretnék kvaterkázni, fröccsözgetni a városunkat szeretõ emberekkel. Békés, hosszú életet kívánok magamnak. |
Hasonló hírek
 Kedvenc hírekÖn még nem rakott semmit a kedvencek közé! |
