A nap- és holdfogyatkozások viszonylagos gyakoriságuk miatt közismertek, a Hold általi bolygófedések azonban igazi csemegének számítanak. Ennek oka, hogy ilyen jelenségek sokkalta ritkábbak még a Hold általi csillagfedéseknél is: legutóbb például négy évvel ezelõtt, 2008 decemberében fedte a Hold a Vénuszt - olvasható a Magyar Csillagászati Egyesület (www.mcse.hu) honlapján.

A jelenség hajnali idõpontban, helyi idõ szerint 3 óra 25 perckor kezdõdik, amikor a négy legnagyobb, úgynevezett Galilei-hold közül elõször az Europa kerül égi kísérõnk mögé. Ezt követõen nem sokkal eltûnik az Io, majd maga az óriásbolygó, amelyet a másik két nagy hold, a Callisto és a Ganymedes követ majd.

Bár a takarás idején a Nap alig 12 fokkal tartózkodik a horizont alatt, tehát a csillagászati szürkületnek is már vége van, a jelenség a fényes bolygó és a hasonlóan fényes holdak miatt megfigyelhetõ lesz. Az esemény külön érdekessége, hogy igen szép égterületen következik be, a közelben pedig megfigyelhetõ a Bika fejét alkotó, nagy kiterjedésû, Hyadok nevû látványos csillaghalmaz is. A megfigyelések, fotók készítése során észrevehetõ lesz azt is, hogy - kiterjedt égitestek lévén - az óriásbolygó holdjai sem egy pillanat alatt tûnnek el a Hold pereme mögött, hanem 1-2 másodperces idõszak alatt halványodnak el, illetve kilépéskor ennyi idõ alatt fényesednek vissza.

Míg a belépés akár kisebb binokulárokkal is kényelmesen megfigyelhetõ, a jelenség végére a Nap már alig néhány fokkal tartózkodik majd a horizont alatt, így a kilépés megfigyeléséhez nagyobb, 15-20 centiméteres távcsövet ajánlatos - emeli ki az MCSE honlapja. Ami a többi bolygót illeti, a Merkúr még megfigyelhetõ a hónap elsõ harmadában napnyugta után a nyugati látóhatár felett. Július 10-e után láthatósága gyorsan romlik, 28-án már alsó együttállásba kerül a Nappal.

A fényes Vénusz a hajnali keleti égen kereshetõ, és láthatósága fokozatosan javul: a hónap elején még másfél, a végén már több mint három órával kel a Nap elõtt. Fényessége elõbb nõ, 10-én éri el a -4,5 magnitúdót, ekkor a nappali égen is kereshetõ. A hónap végén már kissé halványabb, -4,4 magnitúdó. (A magnitúdó a fényesség meghatározására használt, a fény intenzitásának logaritmusával arányos skála mértékegysége. A magnitúdóskála fordított, azaz minél kisebb a magnitúdó értéke, annál fényesebb az objektum. A Nap látszó fényessége -26,8 magnitúdó, a teleholdé -12,6 magnitúdó, a szabad szemmel látható leghalványabb csillagé +6,5 magnitúdó körüli.)

"Kezdõdik a hullócsillag-szezon is. Bár a nevezetes augusztusi csillaghullástól, amely a Perseida-meteorraj jelentkezését jelenti, még messze vagyunk, egyáltalán nincs kizárva, hogy egy fényes Perseida-meteort figyelhetünk meg. Ezek a Földünk légkörében felizzó és így életüket itt befejezõ porszemek számos, ebben az idõszakban jelentkezõ áramlathoz tartozhatnak (Déli Delta Aquaridák, Alfa Capricornidák, Piscis Austrinidák, Epszilon Eridanidák), mind-mind látszólag más irányból érkeznek, és szintén eltérõ jellegzetességeket (sebesség, szín, idõtartam) mutathatnak" - emeli ki az MCSE honlapja.