Nemrég értek véget a XXX. Nyári Olimpiai Játékok, mégis a hónap végén folytatódik a versengés, ugyanis augusztus 29. és szeptember 9. között a paralimpiai játékok zajlanak majd. Ezen a megmérettetésen vesz részt Berecki Dezsõ, megyénk paralimpikonja.

Kezdjük az elején! Hogyan és mikor került kapcsolatba az asztalitenisszel?

Berecki Dezsõ: Volt a garázsunkban egy pingpong asztal és azon nagyon sokat játszottam, majd a sátoraljaújhelyi Petõfi Sándor Általános Iskolában Szerdahelyi István tanár úr által még jobban megszerettem az asztaliteniszt. 14 éves koromban egy debreceni edzõtáborban Papp Dezsõ szárnyai alá vett és a családdal meghoztuk a döntést, hogy itt folytatomDebrecenben.

Azóta már paralimpikon lett. Pontosan hány olimpián is vett részt eddig és milyen eredményekkel?

Berecki Dezsõ: Zsinórban a negyedik paralimpiára készülök most. A 2000-es sydnei volt az elsõ és egyben ott voltam legközelebb az éremhez, 2 ponton múlott a döntõbejutás csapatban és egyben a biztos érem is. Sajnos a 3.helyért is kikaptunk és így a negyedik helyen végeztünk. Athénban hatodikok lettünk a csapatversenyek során, 2008-ban Pekingben pedig csapatban és egyéniben egyaránt az 5. helyen végeztem.

Melyik eredményére a legbüszkébb ezek közül?

Berecki Dezsõ: Csapatban természetesen a 4. helyre nagyon büszke vagyok, bár óriási hiányérzetem is van. Egyéniben pedig a pekingi 5. helyezés óriási eredmény volt számomra, mivel a világranglista második helyezettjét kellett legyõznöm a továbbjutáshoz.

Milyen edzésmunkát végeznek most?

Berecki Dezsõ: Augusztus elejéig napi két edzés volt a programban, plusz a súlyzós és kardió tréningek, ezek nagy része Debrecenben zajlott. Két hétig egy központi edzõtáborban vettem részt Balatonfüreden és volt egy hét ausztriai felkészülés is, rám fért már egy kis levegõváltozás. Augusztusban, ahogy haladunk a paralimpia felé, egyre kevesebb edzésszámmal dolgozunk, nehogy befásuljak.

Talán nem mindenki ismeri a szabályokat, mesélne róla?

Berecki Dezsõ: A mozgássérült asztaliteniszben tíz kategóriát különböztetünk meg. 1-5-ig a kerekesszékes kategóriát, 6-tól 10-ig pedig az álló kategóriát. Az elsõ kategóriában a legsérültebb versenyzõk vannak, a 10-es kategóriában pedig a legkevésbé sérültek versenyeznek, a kategóriás besorolást egy nemzetközi orvosi bizottság végzi. Én a 10-es kategóriába vagyok besorolva. A versenyszabályok megegyeznek a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség szabályaival, kis eltéréssel a kerekesszékes versenyzõk esetében.

Rózsa Tamás edzõ segíti a felkészülésben. Mióta dolgoznak együtt és milyen a kapcsolatuk?

Berecki Dezsõ: 2008-tól Tomi az edzõm, a pekingi paralimpiára már együtt készültünk fel. A közös munkának meglett a gyümölcse, mivel egyéniben és csapatban is ötödik lettem Pekingben. Azóta nagyon sokat fejlõdtem fizikálisan, ahogyan fejben és játéktudásban is. Jól szerepeltem a világkupákon és rengeteg olyan játékost legyõztem, akiket addig soha. Úgy érzem, jó munkát végzünk együtt, bár sokan megkérdõjelezik a módszereket, de az eredmények Tomit igazolják. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk, baráti a viszonyunk. Mivel sok idõt töltünk együtt az edzéseken, ezért néha vannak súrlódások, de ezeket mindig megbeszéljük. Tomi sajnos nem tud ott ülni mögöttem, mint edzõ Londonban, de a lelátóról fogja végigdrukkolni a játékokat. Úgy néz ki, elég népes lesz a szurkolótáborom, a feleségem is ott lesz, akinek nagyon sokat köszönhetek és sok barátom is a helyszínen lesz. Sajnos a testvérem és az anyukám nem tud ott lenni és még nagyon sokan, de õk itthonról szorítanak nekem és izgulják végig a küzdelmeket.

Milyen eredménnyel lenne elégedett Londonban?

Berecki Dezsõ: Csapatban és egyéniben is egyaránt az elsõdleges cél a legjobb nyolcba kerülés, ez lebeg elõttem folyamatosan és hiszek benne, hogy ha már a nyolcban vagyok, képes leszek egy bravúrra, ami érmet jelenthet. A tavalyi és a mostani évem nagyon jól sikerült, sokat fejlõdtem, jól szerepeltem a világkupákon, most szeretném megkoronázni ezt a két évemet.

Ónadi Imre