Évek óta van fesztiválja, a fogyasztók fejében szorosan összekapcsolódott a minõséggel, sõt, a kitûnõ minõségû magyar áruval is. Pedig a hungarikum megjelölés egyáltalán nem garancia semmire - pontosabban, egészen tavaly áprilisig nem volt garancia semmire. A hungarikum címet tavaly április 3.-a óta nem használhatja bárki. "Korábban nagyon sokan a terméküket hungarikummá nyilvánították. Ez hamarosan le fog tisztulni, bár a cél nem az, hogy most furkósbottal üldözzük a jogszabálynak nem megfelelõ névhasználatot, hiszen nagyon sok olyan van közöttük, amely méltó a hungarikum címre. Jelenleg tehát a köznyelv sokkal több mindent tart hungarikumnak, mint ami jogi oldalról annak minõsül." - Mondta Gyaraky Zoltán, a Vidékfejlesztési minisztérium fõosztályvezetõje.

De mi az a hungarikum?

A hivatalos honlap szerint a hungarikum "Csak Magyarországra jellemzõ, különleges, egyedi, kimagasló minõségû  magyar termékek, nemzeti értékeink. A hétköznapi értelembe vett hungarikumok általában olyan magyar elõállítású  élelmiszeripari  és egyéb termékek, mely különlegesek, kiváló minõségûek, híresek, mely kifejezetten Magyarországhoz kapcsolódnak." Noha az átlagfogyasztó fejében a hungarikum gyakran kizárólag élelmiszerre vagy italra vonatkozik, ez koránt sincs így. Hungarikum bármi lehet - épület, mûalkotás, természeti képzõdmény, valamilyen szellemi termék.

Az új szabályozás szerint ahhoz, hogy valami hungarikummá válhasson, elõször is be kell kerülnie a magyar értéktárba. Ez egy többlépcsõs folyamat, és a következõképpen zajlik: "A piramishoz hasonló struktúrában legalul helyezkednek el a települési értéktárak. Minden településen az önkormányzat alapíthat ún. Települési Értéktár Bizottságot. Ezeknél a bizottságoknál lehet kezdeményezni olyan érték fölvételét, amit valaki megõrzendõnek gondol. Praktikusan egy adatlap kitöltésérõl van szó, amelyhez csatolni lehet  fényképet hangfelvételt hogy az utókor számára megmaradjon az az érték. Abból indultunk ki, hogy a helyben lakók tudják a legjobban, hogy számukra mik a megõrzendõ értékek." - mondta Gyaraky Zoltán.

Ha tehát valahol valaki úgy gondolja, hogy egy adott termék, vagy árucikk, vagy alkotás, természeti képzõdménynek be kellene kerülnie a magyar értéktárba, akkor "kitölti ezt az adatlapot, és benyújtja a települési értéktár bizottságnak. A minimum háromfõs bizottság pedig eldönti, hogy az a dolog méltó-e arra, hogy nyilvántartásba vegyék. Ha a bizottság úgy gondolja, hogy az adott értéknek helye van a Települési Értéktárban, akkor azt oda felveszik. Ha úgy dönt a Bizottság, hogy a helyi listára került nemzeti érték jelentõsége meghaladja a települési szintet, akkor a Települési Értéktár Bizottság kezdeményezi a települési érték megyei értéktárba történõ felvételét. A Megyei Értéktár Bizottság a településihez hasonlóan szervezõdik, csak megyei szinten. Ott elbírálják a javaslatot, azt vagy elutasítják, vagy elfogadják.Ha a megyei szinten úgy döntenek, hogy a felterjesztett javaslat jelentõsége nem éri el a megyei értéktárba kerülés feltételeit, akkor a nemzeti értéket továbbra is csak a Települési Értéktárban tartják nyilván.  Ha elfogadják, ez a nemzeti érték bekerül a Megyei Értéktár nyilvántartásába is. Ha úgy döntenek, hogy a nemzeti érték jelentõsége eléri az országos, össz-nemzeti szintetakkor megvan a lehetõség, hogy még egy szinttel följebb terjesszék, a Magyar Értéktárba.

Ezt már a Hungarikum Bizottság fogja elbírálni." A bizottság azonban nemcsak ezek közül válogat majd, a magyar értéktár másik feladata ugyanis, hogy a világ minden pontjáról, ahol magyarok élnek, hasonló gyûjtést végezzen, mint amilyet az imént vázoltunk. "A rendszer másik lába a külhoni értéktárak létrehozása és mûködtetése. A gyûjtõmunka nem zárul le az ország határainál, hanem bárhol, ahol magyarok élnek, folytatódik. Ahol úgy gondolják, hogy van ilyen magyar nemzeti érték, onnan szívesen veszünk minden javaslatot, megkeresést. Földrajzi megkötés nincs, bár nyilvánvaló okokból a Kárpát-medencébõl több javaslatot  várunk, mint pl. Ausztráliából.." - folytatta Gyaraky. Ebbõl a két nagy gyûjtésbõl létrejön egy nagy nemzeti értéktár, és a Hungarikum Bizottság majd ebbõl válogatja ki a hungarikumokat: "Hungarikum az a nemzeti értékünk lehet, amelyik minõsége, csúcsteljesítménye, a világban ismertsége miatt érdemes arra, hogy a Magyar Értéktárnál jóval "kisebb kosárba" belekerüljön." 

Ezen kívül vannak olyan dolgok és termékek, amelyek automatikusan bekerülnek a hungarikumok közé: az UNESCO által a világörökség részeként, vagy szellemi kulturális örökség részeként nyilvántartottak ilyenek. Elõbbibõl nyolc, utóbbiból négy van. Ezen felül az eredetvédett termékek is automatikusan bekerülnek a Hungarikumok közé. A múlt hét óta tizenöt hungarikum van, a már említett tizenkettõ mellé került a törkölypálinka, a pálinka és a herendi porcelánmanufaktúra.

Mire jó, ha valami hungarikum?

A hungarikum megnevezés a tervek szerint presztízst fog adni egy terméknek, éppen ezért egyáltalán nem fogják olyan ütemben növelni a számukat, mint a Magyar értéktárban szereplõ tételekét: "A Hungarikum Bizottság - éppen azért, hogy a cím ne értéktelenedjen el -,  a  hungarikum listát óvatosan bõvíti majd, szigorúan figyelembe véve, hogy csak azok az értékek kerüljenek a listára, amelyek világszerte ismertek. Nem szabad érzelmi alapon dönteni, mert akkor egy idõ után a lista el fogja veszíteni azt az exkluzivitását, amit a terveink szerint képviselnie kell" - mondja Gyaraky, majd hozzáteszi: "A Hungarikum Bizottság feladata kettõs, az egyik a hungarikumok gyûjtése, a másik a regisztrált értékek láthatóvá tétele. Utóbbit szolgálja majd a védjegy, amit nem használhat bárki, csak azokra a termékekre tehetõ, amelyekreire a bizottság odaítéli."

Ezt a védjegyet már nem használhatja akárki: ha olyan termékre teszik rá, amit a bizottság nem hagyott jóvá, az jogosulatlan védjegyhasználat, és a fogyasztóvédelmi törvény alapján fogják szankcionálni, mivel az a fogyasztó félrevezetésének minõsül.

A francia példa: Label rouge

Az ennyibõl már látható, hogy a hungarikum nem egy olyan minõségbiztosítási rendszer lesz, ami minden kétséget kizáróan garantálja az adott termék kiemelkedõ minõségét - de nem is ez a célja.

Ha azt akarjuk megtudni, hogyan mûködik egy jól mûködõ, világszerte elismert minõségbiztosítási rendszer, nézzük meg a francia Label Rouge-t. Franciaországban a hatvanas években alkották meg azt a minõségbiztosítási rendszert, ami a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek kiemelkedõ darabjait jelölte meg, és igazította el a fogyasztót. A tanúsítvány neve Label Rouge, azaz Piros Címke, és az elmúlt hatvan év során sikerült a kiemelkedõ, megbízható minõség szinonimájává tenni. A címkét nemcsak megszerezni kell, de minden évben megújítani is, ami garantálja a termelõk érdekeltségét a konstansan magas minõség tartásában - ráadásul, ha a termelõ kétszer vét a Label Rouge minõségbiztosítási elveivel szemben, letöltendõ börtönt is kaphat. A szigorú ellenõrzésnek alávetett termékeknél nemcsak a végeredményt nézik (bár természetesen az a mérvadó), hanem az elõállítás körülményeit is szabályozzák.

"Franciaországban hatvan éve alkalmazzák - mondta Molnár B. Tamás korábban a Táfelspiccnek - Sok ország követte a példát, sikerrel. Ez nem összetévesztendõ az eredetvédelemmel. A Label Rouge egy hiteles minõségbiztosítási rendszer. Franciaországban sok eredetvédett termék külön pályázik a Label Rouge címért. Ez a tanúsítvány arról szól, hogy az adott termék az egyszerû fogyasztó számára is könnyen megkülönböztethetõ a tömegtermékektõl. Hogy ez milyen fontos, azt már legfelsõbb szinten is elfogadták, az államigazgatás apparátusa azonban jóval lassúbb, mint mi azt szeretnénk." A minõsítést megkapó csirkének például meg kell felelnie bizonyos fajtakövetelményeknek, tartási és etetési követelménynek. Korlátozzák a gyógyszeres kezelésüket, meghatározzák a vágás legkorábbi idõpontját és a minimális vágási súlyt. A vágás után 9 napon belül értékesíteni kell, és legfeljebb két órát vagy 100 km-t utazhatnak.

Aranyszalag Minõség - a magyar Label Rouge

Az élelmiszerek és alapanyagok minõségi tanúsítványát teljesen más irányból közelíti meg a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE), amely a Gault&Millau Magyarország (GM) étteremkalauzzal közösen a napokban megalapítja az Aranyszalag Minõség tanúsítványt.

"A tanúsítvány a francia Label Rouge rendszer mintáját követi. Kizárólag a kiemelkedõ minõséget, a valódi kézmûvességet díjazza, lényege az urambátyám-mentes hitelesség. Magyarán: a termékhez, amely megkapja az Aranyszalag Minõség matricát, ahhoz nem férhet kétség. A nem szakértõ közönség számára is egyértelmûnek kell lennie, hogy a termék felülmúlja a mai kor ipari tömegterméit. A hitelesség egyik feltétele a független kontroll. Ennek megfelelõen a 2013 õszén megjelenõ Gault&Millau kalauz a legjobb éttermek és borászatok mellett az év termelõjét is keresi." - mondta a Táfelspiccnek Molnár B. Tamás az MGE alapítója és a GM kalauz fõszerkesztõje. Hozzátette még, hogy az Aranyszalag Minõség közismertté kívánja tenni, reklámozni kívánja a legjobb hazai termékeket. 

Az Aranyszalag Minõség odaítélésérõl független zsûri dönt. Tagjai részben a legjobb hazai éttermek, amelyek a Gault&Millau Magyarország étteremkalauzban 12 vagy annál magasabb pontszámot érnek el. Részben pedig nemzetközi tapasztalatot szerzett kereskedõk. "Olyan emberektõl jön tehát az aranyszalagos elismerés, akik nap mint nap ezekkel a termékekkel dolgoznak és létkérdésük, hogy Magyarországon találják meg a minõséget, terroárt, elérhetõ árat, tisztességet" - mondta Molnár B.