Tulajdonképpen csodás trükkjeiknek köszönhetõen sikeres életet élnek, mert sok egyedük célba érve elrothasztja a gyümölcsöt és feléli a gazdanövényt. A modern vegyszerekkel sikerülhet a károkozást csökkenteni, és ami ennél is fontosabb, a hasznos növények, ha jól tartják õket, képesek a kártételt túlélni, kinõni. Fõleg gombaölõ szerekkel lehet távol tartani õket, de mostanában egyre többet kísérleteznek növényi olajokkal, teákkal és más biológiailag aktív anyagokkal. Bizonyára rövidesen versenytársai lehetnek a szintetikusan elõállított vegyszereknek.

A gondos kertészeknek a legnagyobb tavaszi kihívás e kártevõk távol tartása. A munkálkodásban szûk keresztmetszetet a tudás jelenti és a persze az anyagiak, mert nem olcsók a korszerû vegyszerek sem. A 2013-as tavaszon a gombák állnak nyerésre, mert egyedfejlõdésük során azok maradtak fenn, akik a hûvös, ködös, nedves idõben képesek szaporodni, terjeszkedni. Ráadásul ilyenkor, amikor hetek óta alig van permetezésre alkalmas idõ.

Ilyenkor a moniliniás vagy moníliás betegséget emlegetik legtöbben. Nem tévedés a két elnevezés, nagyjából ugyanazt takarja. A gazdaboltban ki lehet próbálni, az eladó tudja-e, mi a kettõ között a különbség; a vegyszerpult elõtt álló másként beszél, ha az érdeklõdõ tisztában van a fogalmakkal, pontosabban a nevek mögötti különbséggel, hasonlósággal. Akit érdekel, olvashatja, hogy az efféle tömlõs (aszkuszos) gombáknak ivaros és ivartalan alakjuk van. (A két, idõben és térben elkülönülõ alaknak más a funkciója. A tudományos elnevezés általában az ivaros alak alapján történik.) A Monilinia nemzetség a gomba ivaros alakját, a Monilia pedig az ivartalan alakját takarja, de mindkét társaság ugyanaz a kórokozó.

A Monilinia nemzetség Disjunctoriae csoportába a birset megbetegítõ M. linhartiana, a galagonyán károsító M. johnsonii, a naspolyán tüneteket okozó M. mespili tartozik, míg a Junctoriae csoport tagjait a gyümölcstermõ növények barnarothadását okozó gombáknak is mondják. Ide tartozik a fõleg csonthéjasokat fertõzõ M. fructicola és a M. laxa. A M. fructicola kórokozó elsõsorban a csonthéjasokon okoz barna rothadást. Fõbb gazdanövényeinek a meggy, cseresznye, kajszi, õszibarack, szilva, mandula számítanak, de az almatermésûeket (alma, birs, körte) is megbetegíti, sõt a szõlõ is a gazdanövényei közé tartozik. A növényvédõsök a gombát különbözõ díszkörtéken és -szilvákon is megtalálták, de kiderült az is, hogy a babérmeggy hajtásvégeinek lankadásáért, száradásáért és a babarózsa virágpusztulásáért is ez a kórokozó felelõs.

A M. laxa fõleg a csonthéjasokat károsítja, néha az almatermésûeken is megtalálható. A gazdanövények körébe tartozik a meggy, a cseresznye, a kajszi, az õszibarack, a szilva, a mandula, és néha megtalálható az almán, körtén, birsen, naspolyán is. De megbetegíti a díszkörte, -cseresznye, vérszilva fajokat is. Szép virágaik idõ elõtti pusztulásáért is ez a kórokozó felelõs.

A M. fructigena is igazi sok gazdanövényû faj, hiszen a nemcsak az almaféléket rothasztja, de csonthéjas terméseken is csúf munkát képes végezni. Ez utóbbi, ha járványszerûen támad, akkor csapadékos évjáratokban a termés felét, kétharmadát is képes elpusztítani. Díszkörtén, madárbirs és rózsa (ál)termésén is megfigyelték már.

A fekete almát szerencsére kevesen ismerik, de ez is moniliniák mûködésének köszönhetõ. A tárolás közben a furán rothadó gyümölcs nem barna, hanem fekete lesz. Húsa rugalmas, héja fényes, bõrszerû. Azok a nem csak ép gyümölcsöt tartalmazó ládák almái fertõzõdhetnek, amelyek nem azonnal kerültek a tárolóba.

A Moniliana Saga tavasszal fertõzéssel indul, a megtelepedést követõen a kórokozó micéliuma továbbterjed a sziromlevelekre és a porzókra, majd 48 órán belül átjut a csészelevelekre is. A sziromlevélen, porzón, bibén apró barna foltok jelennek meg. Késõbb az egész virág megbarnul, majd megpuhul, a késõbbi melegben elszárad. A kórokozó micéliuma nem áll meg, a kocsányon át a hajtásba és a fás részekbe hatol, a levelek és a hajtások hervadnak, elhalnak. A fertõzött részeken gyakori a szaporítóanyag képzés és a mézgaképzõdés is.

A csonthéjasok fás részeinek rákos sebeiért a M. laxa és M. fructicola a felelõs. A kórokozók képesek itt áttelelni, és már kora tavasszal, párás, nedves idõben a sebek, ahogy a fákra aszalódott gyümölcsök is fertõzési forrást jelentenek.

A barna rothadást okozó gombák elleni harcban résen kell lenni, nagyon fontos a rügypattanáshoz számítva legutolsó pillanatban elvégzett rezes lemosó permetezés. A finom rezekkel még a csonthéjasok és a fogékony dísznövények fehérbimbós állapotában is meg lehet kísérelni egy-egy gombapusztítást. Ezzel együtt a virágzásban legalább háromszor kellene permetezni.

Ha elkezdõdik a virágzás, akkor jöhetnek az igazi moniliana-szerek. Az idõjárás kegyétõl függõen kell a kontakt és a felszívódó szereket váltogatni.