Szerdán kiderült, hogy az ország egyetlen teljes körû szolgáltatást nyújtó magánkórháza eladja Telkiben lévõ épületét, és megszünteti a fekvõbeteg-ellátást. A Telki Kórház esete kiválóan mutatja azt, hogy a magyar magánegészségügy fejlõdését  egyelõre az orvosok (és a mögöttük álló befektetõk) jobban akarják, mint a betegek. Egy komplett magánkórháznak még a Budai-hegység lábánál, Budapesttõl 15 kilométerre sincs megfelelõ méretû felvevõpiaca.

Pedig Telkihez hasonló intézmény gyakorlatilag nincs Magyarországon, ez volt az elsõ és eddigi egyetlen teljes értékû magánkórház. "Akkorák voltunk, mint egy kisebb vidéki intézmény, csak a legkomplikáltabb mûtéteket nem tudtuk elvégezni, ezen kívül teljes körû volt a szolgáltatás" - mondja Molnár Júlia igazgató, aki szerint "egyértelmû, hogy a költségszerkezetük rendben van, a bevételek hiányoznak".

Évi 400 millió veszteség

A Telki Kórház Kft. a publikus adatok szerint évente több százmillió forint veszteséget termelt vállalkozó tulajdonosának, Kovács Gábor egykori bankárnak, késõbb befektetõ üzletembernek, többek között a Kogart alapító tulajdonosának. Ezt a jelek szerint eddig tûrte, de mivel semmi jel nem mutat arra, hogy a magyar egészségügy szerkezete számára elõnyös módon változna, 15 év próbálkozás és várakozás után bezárja az intézményt.

Sosem volt még nyereséges a Telki Kórház.

Forrás: Origo

Az egészségügy hazai finanszírozási és a szabályozási környezete ugyanis nem teszi lehetõvé egy magánkórház rentábilis mûködtetését. A magánegészségügy ugyan látszólag fejlõdik, idõrõl idõre nyílnak magánrendelõk és kisebb klinikák, ám ezek vagy egy-egy jó nevû szakorvosnak az állami rendszerbõl - betegkörrel együtt - kiszervezett egységei, vagy elsõsorban a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokra koncentráló intézmények (azaz céges megrendelõik vannak).

A vállalatoknak ugyanis kötelezõ bizonyos vizsgálatokra elküldeni az alkalmazottaikat, és mivel ez a piac szabad, viszonylag átlátható, így lehet rá üzleti modellt építeni.

Nõgyógyászati vizsgálatra jó, gyomormûtétre nem

A cégektõl független, egyéni és teljes körû magán-egészségügyi ellátás azonban egyelõre nem életképes, ezt néhány példán viszonylag könnyû belátni. Egy nõgyógyászati vizsgálat 20 ezer forintba kerül a Telki Kórházban. Az intézet a budai hegyek lábánál, szép természeti környezetben fekszik, magas színvonalat képvisel, de üzleti értelemben sem véletlen a pozicionálása. A környéken az átlagnál nyilvánvalóan magasabb azoknak a pácienseknek az aránya, akik könnyebben ki tudják fizetni a vizsgálatokat.

Az állami intézményekben többnyire nem ilyen szép a környezet és a körítés, de az ellátás ingyenes, helyesebben a befizetett adó fejében végzik a szolgáltatást. Ugyanakkor hálapénzt is szokás adni az orvosnak, ez az összeg pedig jelentõsen csökkentheti azt a pénzügyi különbséget, amelyet a beteg a két, egymástól eltérõ üzleti modell között tapasztal. Telkinek tehát fõként a járóbeteg-ellátásban és kisebb beavatkozások esetében van esélye arra, hogy pácienseket csábítson át az állami rendszerbõl.

Ha azonban gyomormûtétet kell végezni, egészen más a helyzet. Telkiben ez közel 1 millió forintba kerül, ám ismeretséggel és/vagy hálapénzzel az állami kórházban is elérhetõk a legjobb magyar orvosok szolgáltatásai. Sok állami intézményben van ma már külön fizetõs, szállodaszerû elhelyezés is, amely színvonalban még mindig csak alulról közelít a magánkórházhoz, de az ár-érték arány így is felborul. Ebben az esetben a legtöbb betegnél egyértelmûen Telki áll vesztésre.

Drágák a mûtétek, de nincs hálapénz.

Forrás: Telki kórház

A magánmodell ellen azonban a legerõsebben az úgynevezett keresztfinanszírozás hiánya dolgozik. Vagyis az a körülmény, hogy a magánkórházba a beteg nem tudja átvinni azt a pénzt, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az õ kezelésére fordítana. Az állami kórházak így kvázi monopóliumhelyzetben vannak, a magánkórház pedig nem tudja olcsóbban adni a szolgáltatásait.

Kezdetleges a magánbiztosítási rendszer is. Az egészségbiztosítások ugyan fejlõdnek, egyre több biztosító lát fantáziát a piacra lépésben, de olyan módozat, amely havidíjakra terítené szét a drága - akár magánkórházban kérhetõ - beavatkozások költségeit, és megosztaná a kockázatviselést a betegek között, ma még nincs.