Pótszabadság egészségi fogyatékosság esetén - bõvülõ körben

A Módtv. 8. § (5) bekezdése kiegészítette az Mt. 120. §-át, így már nem csak a rehabilitációs szakértõi szerv által megállapított legalább ötven százalékos mértékû egészségkárosodás esetén jár évenként öt munkanap pótszabadság. A törvénymódosítás alapján erre válik jogosulttá a fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló. A pótszabadságra való jogosultság megállapításához meg kell tudnunk, kinek jár az elõbb említett támogatás, illetõleg járadék.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény szerint a fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlõséget elõsegítõ, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy - a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétõl függetlenül - anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredõ társadalmi hátrányok mérsékléséhez [22. §]. Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének idõpontjában Magyarországon élõ magyar állampolgár, letelepedett, valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek

• a) segédeszközzel vagy mûtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy alig-látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),
• b) hallásvesztesége olyan mértékû, hogy a beszédnek hallás útján történõ megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
• ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelõzõen következett be, vagy
• bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthetõ ejtése elmarad (hallási fogyatékos),
• c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetõleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelõzõen bekövetkezõ súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékû (értelmi fogyatékos),
• d) állapota a személyiség egészét érintõ fejlõdés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minõsíthetõ,
• e) a mozgásrendszer károsodása, illetõleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerû használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),
• f) az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),
• g) hallásvesztesége olyan mértékû, hogy a beszédnek hallás útján történõ megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),
• h) állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak minõsíthetõ [23. § (1) bekezdés].

Ugyancsak a 1998. évi XXVI. törvényben találunk rendelkezést a vakok személyi járadékáról. A 29/A. § (2) bekezdésének - egyébként június 1-tõl hatályos rendelkezése szerint e járadék összege havi 16 160 forint. ( A vakok személyi járadékát 2014. január 1-jétõl a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvénynek a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó szabályai szerint, azzal megegyezõ mértékben emelni kell.) Az a munkavállaló, aki e járadékban részesül, ugyancsak jogosult az öt munkanapnyi pótszabadságra.

Az apák pótszabadsága - nincs arányosítás

A Módtv. 8. § (6) bekezdése kiegészítette az Mt. 121. § (1) bekezdését. A változás hátterében az apák részére járó pótszabadság áll. Az újdonsült apáknak gyermekük születése esetén, legkésõbb a születést követõ második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésüknek ének megfelelõ idõpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A Módtv. alapján e pótszabadságra való jogosultság megállapításakor nem alkalmazható azon rendelkezés, mely szerint, a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdõdött vagy szûnt meg a szabadság arányos része jár. Azzal, hogy az Mt. a korábbi munkaidõ-kedvezmény helyett pótszabadsággal honorálja az apaságot, rosszabb helyzetbe hozta azon apukákat, akik a gyermek születése évében csak részben váltak szabadságra jogosulttá.

Amennyiben például a munkavállaló július 1-jén kezdi meg munkaviszonyát, és az Mt. - módosítás hatályba lépése elõtt - július 31-ig - születik meg gyermeke, 5 helyett - a kerekítés szabályának alkalmazásával - 3 munkanap pótszabadság jár csak.  Amint az Indokolás leszögezi: összhangban az adott jogintézmény rendeltetésével, törvénymódosítás biztosítani kívánja, hogy gyermek születése esetén az apa - függetlenül a munkaviszony kezdetének idõpontjától - mindig a teljes pótszabadság tartamára mentesülhessen a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól, azaz e körben ne kerüljön sor arányosításra.

A Módtv. 9. § (2) bekezdése alapján az apák pótszabadságára vonatkozó új szabályt a törvénymódosítás hatálybalépését követõen született gyermek esetén kell alkalmazni.

A legrövidebb egybefüggõ szabadság - szövegpontosítás

A Módtv. 8. § (7) bekezdése az Mt. 122. § (3) bekezdését pontosítja, melynek eredeti szövege szerint a szabadságot - eltérõ megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggõ tizennégy napot elérjen. A törvénymódosítás kifejtõbb szövegezése alapján: a szabadságot – eltérõ megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggõ napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenõnap (heti pihenõidõ), a munkaszüneti nap és az egyenlõtlen munkaidõ-beosztás szerinti szabadnap vehetõ figyelembe. Amint az Indokolás megállapítja: a gyakorlati tapasztalatok alapján az egyértelmû jogalkalmazás érdekében pontosítja az Mt. rendelkezését. A rendelkezés lényege: a munkáltató úgy köteles a szabadság kiadását biztosítani, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggõ naptári napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól.

A törvényszövegben foglalt " eltérõ megállapodás hiányában" fordulat a munkáltatónak és a munkavállalónak biztosít felhatalmazást, hogy megállapodásukkal a tizennégy naptól két irányban is eltérhessenek. Így közös megegyezéssel arra is juthatnak, hogy a munkáltatónak egy naptári évben nem kell legalább tizennégy napnyi összefüggõ szabadságot kiadnia. E megállapodásban ekkor kiköthetõ az, a tizennégy munkanapnál rövidebb idõszak, amely alatt egybefüggõen, megszakítás nélkül kell a szabadságot biztosítani (pl. hét nap).

Szabadságátvitel megállapodással a következõ évre - korlátozottabb keret

A Módtv. 8. § (8) bekezdése megváltoztatta az Mt. 123. § (6) bekezdését, amely szerint a munkáltató - a felek megállapodása alapján - az alapszabadság és az életkor szerinti pótszabadság [116-117. §]  legfeljebb egyharmadát az esedékesség évét követõ év végéig adja ki. A második kivételként ugyancsak 2014. I. 1-tõl életbe lépõ rendelkezés szerint egyrészt ilyen megállapodás csak egy naptári évre köthetõ, másrészt a felek lehetõsége az életkor alapján járó pótszabadságra redukálódik. Ez utóbbi rendelkezés hátterében a munkaidõ-szervezés egyes kérdéseirõl szóló 2003/88/EK irányelv 7. cikke áll.

E szerint minden munkavállalót legalább négy hét éves szabadság illet meg a tagállami jogszabályok által megállapított, ilyen szabadságra való jogosultság és a szabadság biztosítása feltételeinek megfelelõen. Negyvenéves életkor alatt - egyéb pótszabadságra való jogosultság hiányában - a négy hét, azaz húsz munkanapnyi, az irányelv által megkövetelt minimális tartamú szabadság nem kerül kiadásra, ha a felek élnek az Mt. 123. § (6) bekezdése szerinti megállapodás lehetõségével. Ezért a törvényi korlátozás - de csak az újévtõl.

A szabadság kiadása és nyilvántartása - változás egyenlõtlen munkaidõ-beosztás esetére

A Módtv. 8. (9) bekezdése újból szabályozza az Mt. 124. §-át, amely a szabadság kiadásáról, elszámolásáról és nyilvántartásáról rendelkezik. Nincs változás az általános szabály tekintetében, mely szerint a szabadságot a munkaidõ-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni [124. § (1) bekezdés]. Az elsõ eltérést az Mt. 124. § (2) bekezdésénél regisztráljuk, mely szerint a napi munkaidõ mértékétõl eltérõ munkaidõ-beosztás esetén

• a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól és
• a kiadott szabadságot ezzel egyezõ óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szabadság mértékének számításakor a munkavállalót megilletõ szabadság munkanapokban meghatározott mértékét szorozni kell a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Így például a 25 munkanap szabadsággal rendelkezõ, általános teljes napi (8 órás) munkaidõ alapján foglalkoztatott munkavállalónak ilyen esetben 25 x 8 = 200 óra szabadsága van. Amennyiben például a munkavállaló egy munkanap szabadság kiadása esetén munkaidõ-beosztása alapján 12 órában végezne munkát, 12 órában kell szabadságát elszámolni és nyilvántartani. Így a munkavállalónak 188 órányi szabadsága marad. Megjegyezzük, miután a szabadságot minden esetben a munkaidõ-beosztás szerinti teljes munkanapokra kell kiadni; nincs lehetõség az órában nyilvántartott szabadságok esetén, hogy a munkavállalót például déltõl engedjék el - így kiadva 4 órányi szabadságát.

A módosítás értelmében egyenlõtlen munkaidõ-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidõ-beosztás szerinti heti pihenõnapot és a munkaszüneti napot. Ugyanakkor - a Módtv. egy új 124. § (3) bekezdés beiktatásával - a törvénymódosítás hatályba lépése után is fenntartja a jelenlegi kizárólagos elszámolási szabályt, mely szerint egyenlõtlen munkaidõ-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidõ-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A Módtv. megváltoztatja a szabadság nyilvántartására vonatkozó rendelkezést is. A szabadságot

• a munkaidõ-beosztástól függetlenül, munkanapban történõ kiadás esetén ugyancsak munkanapban,
• egyenlõtlen munkaidõ-beosztás esetén - órákban történõ kiadás és elszámolás esetén - a szabadság tartama

alatti munkaidõ-beosztással azonos óraszámban kell nyilvántartani [Mt. 124. § (4) bekezdés].

Amennyiben a munkáltató úgy dönt, az egyenlõtlen munkaidõ-beosztás alapján foglalkoztatottak esetében átáll  a szabadság napokban történõ kiadására és elszámolása, ennek elõfeltételeként az eddig ki nem adott, órában elszámolt és nyilvántartott szabadságot vissza kell váltania munkanapokra. A Módtv-hez kapcsolódó átmeneti rendelkezés hiányában megítélésünk szerint erre úgy kerülhet sor, hogy a megmaradt óraszámot elosztják a munkavállaló napi munkaidejének mértékével. Ha például 100 óra szabadsága maradt az általános napi teljes (8 órás) munkaidõben dolgozó munkavállalónak, 12,5 munkanap szabadság az eredmény.

A kerekítés Mt-ben foglalt szabálya szerint így 13 munkanap szabadsága marad 2013-ra munkavállalónak. A munkáltató - amennyiben az új kiadási és nyilvántartási módszert választja - határozhat úgy is, hogy ebben az évben még órákban "méri" a szabadságot, és 2014-tõl alkalmazza a napokban történõ kiadást és nyilvántartást. Végül, nem változik az a rendelkezés, mely szerint munkaidõ-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidõ figyelembevételével kell kiadni, valamint az elõbb bemutatott 124. § (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell munkanapban vagy órában  nyilvántartani. Módtv. 8. § (9) bekezdésével megállapított 124. §-át a Módtv. hatálybalépését követõen kezdõdõ szabadság esetén kell alkalmazni.

A Módtv. 9. § (3) bekezdése szerint a szabadság kiadására, elszámolására és nyilvántartására vonatkozó, az Mt. 124. §-ában foglalt új szabályokat a törvénymódosítás hatályba lépését követõen kezdõdõ szabadság esetén kell alkalmazni.

A betegszabadság - ha órákban adják ki

A Módtv. 8. § (10) bekezdése módosítja az Mt. betegszabadság elszámolásával kapcsolatos rendelkezést tartalmazó 126. § (4) bekezdését, mindezzel összhangot kíván teremteni a szabadság kiadásával, a munkaszüneti nappal, illetve a távolléti díjjal kapcsolatos szabályokkal. Nem változik azon szabály, mely szerint a betegszabadság esetében a szabadság kiadására [Mt. 124. §] foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Ennek megfelelõen a munkáltató a betegszabadság esetében is választhat a fentebb ismertetett 124. § (2) vagy (3) bekezdésben szabályozott módszerek között. Akár a napban, akár az órában történõ szabadság kiadást- és elszámolást választja a munkáltató, betegszabadság munkaszüneti napra csak abban az esetben számolható el, ha e napra a munkáltató a munkavállaló számára munkaidõt osztott be. A munkavállalót erre az idõtartamra a 146. § új (5) bekezdése szerint illeti meg díjazás (lásd errõl  a " IV.4. A munkaszüneti napi keresõképtelenség" cím alatt írtakat!).

Az újdonság: ha a munkáltató egyenlõtlen munkaidõ-beosztás alkalmazásakor továbbra is órákban adja ki a szabadságot [124. § (3) bekezdés], és a betegszabadságként elszámolható idõ a beosztás szerinti napi munkaidõnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidõt betegszabadságként kell elszámolni. Így egyenlõtlen munkaidõ-beosztású munkavállaló esetében - a betegszabadság órákban történõ elszámolása esetén - nem fordulhat, hogy a munkavállaló keresõképtelensége esetén a betegszabadságként elszámolható idõ rövidebb a beosztás szerinti munkaidõnél. Amennyiben például a munkavállalónak 4 órányi betegszabadsága maradt, de a keresõképtelenséggel érintett következõ munkanapon beosztása szerint 8 órát kellene dolgoznia, a 4 órányi különbözetre a munkavállalót a betegszabadságra vonatkozó szabályok szerint illeti meg díjazás, tekintettel arra, hogy a táppénz a munkavállalónak csak a betegszabadságot követõ naptól jár.

Az Indokolás ezzel összefüggésben megállapítja: a betegszabadságra [126. §] és a 146. § új (5) bekezdésében foglalt, a betegszabadság elszámolására vonatkozó rendelkezések függetlenek a 146. § (3) bekezdés d) pontjában, illetve (4) bekezdésben foglalt díjazási szabályoktól. Ez utóbbi rendelkezések ugyanis csak az óra- vagy teljesítménybéres munkavállalók esetében kerülhetnek alkalmazásra, nincsenek összefüggésben a munkaszüneti napi munkavégzés vagy annak elmaradása esetén irányadó díjazásra vonatkozó szabályokkal.

A Módtv. 9. § (4) bekezdése alapján azon rendelkezést, mely szerint ha a betegszabadságként elszámolható idõ a beosztás szerinti napi munkaidõnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidõt betegszabadságként kell elszámolni [126. § (4) bekezdés], a törvénymódosítás hatálybalépését követõen kezdõdõ betegszabadság esetén kell alkalmazni.