Kutatásuk eredménye áttörést hozhat a súlyos keresztszalag-sérülések kezelésében. Az úgynevezett elülsõ oldalszalag (anterolaterale ligament, ALL) a térd stabilitását biztosítja - tárja fel a belgiumi egyetem közleménye. A sportolóknál gyakori keresztszalag-szakadás után gyakran labilissá válik a járás, a láb idõnként félrecsúszik. A jelenség olyannyira felkeltette két sebész, Johan Bellemans és Steven Claes érdeklõdését, hogy kutatásba kezdtek. Eredményeik szerint elõfordul, hogy nemcsak a keresztszalag szakad el, hanem az ALL-szalag is sérül, ezért veszíti el a láb az oldalirányú stabilitását.

A francia Paul Ferdinand Segond sebészorvos már 1879-ben említette, hogy lennie kell a térdben egy másik tartószalagnak is. A Leuvenben térdgurunak is nevezett Bellemans és kollégája most elkészítette "a szalag elsõ összefoglaló anatómiai leírását" - áll a közleményben. A felvetés igaznak bizonyult: a belga doktorok most elõször írták le pontosan az ínszalagot, miután makroszkopikus boncolással több hullát tanulmányoztak. A sebészek 41 holttest térdét vizsgálták meg, és negyvennél meg is találták az "elülsõ oldalszalagot". A kutatás azt is kimutatta, hogy a keresztszalag-mûtétek utáni bizonytalan járást az anterolaterális szalag sérülése okozza. Az újonnan felismert testrész leírása a Journal of Anatomy címû szaklapban jelent meg.

Az új ínszalag bemutatása nem gyõzte meg Friedrich Paulsent, az Erlangeni Egyetem tanárát, a Német Anatómiai Társaság egyik vezetõjét. Ugyan nem olvasta még a szaklapban megjelent tanulmányt, ám elsõre "nem tudja elképzelni, hogy valami újat fedezhettek föl". Az ismeretes, hogy az elülsõ és a hátsó térdszalag különféle részekbõl áll, és Paulsen szerint nem zárható ki, hogy olyasmi kapott új nevet, amit eddig is ismertünk.

A brit Anatómiai Társaság szerint azonban az új kutatás eredménye "pezsdítõen hat": az orvostársadalom figyelmét arra hívja fel, hogy "a rendkívül fejlett technika ellenére az emberi test anatómiájáról még nem tökéletesek az ismereteink". Claes és Bellemans most azt szeretné kutatni, hogy felfedezésüknek milyen gyakorlati haszna lehet. Olyan sebészi eljárásokon dolgoznak, amelyekkel az új ínszalag sérülései gyógyíthatók. Munkájuk áttörést hozhat a súlyos keresztszalag-sérülések kezelésében - hangsúlyozta a közlemény. A mostani kutatás megkérdõjelezi az eddigi, hasonló sérülések gyógyítását is, valószínûleg a sportolókat gyakran érintõ térdsérülésre újfajta kezelést kell majd kidolgozni.


Miért a legkegyetlenebb térdsérülés a keresztszalag-szakadás?

Az edzõk azonnal kétségbeesnek, ha meghallják: valamelyik játékosuk keresztszalagja szakadt el. Ennél szinte nincs is rosszabb hír, a rehabilitáció hosszú és nagy figyelmet igénylõ. Hidas doktor elmondja, miért. Lisztes Krisztián azért maradt ki a Bajnokok Ligájában érdekelt Werderbõl 2004-ben, mert elõtte a Bochum elleni meccsen volt keresztszalag-szakadása. Lisztes többé már nem játszhatott olyan magas szinten, pechére élete formájában jött a végzetes mozdulat, és neki utána még több mûtéte is volt.

De miért a keresztszalag-szakadás a legkellemetlenebb sérülés? Egy korábbi interjúban Hidas Péter ortopéd- és sportszakorvos, sportsebész adta meg erre a választ. „A térdízületben négy nagy szalag biztosítja a stabilitást. Kétoldalt a külsõ és belsõ oldalszalagok, a térd belsejében pedig az elülsõ és hátsó keresztszalag. Nagy terhet bírnak, szakadásukhoz nagy és megfelelõ irányban ható erõk szükségesek. Az ép elülsõ keresztszalag teherbírása 2500-3000 Newton között van” – kezdte a Sportkórház doktora.

„A sportmozgások illetve a térd biomechanikája miatt leggyakrabban az elülsõ keresztszalag és a belsõ oldalszalag sérülnek. A belsõ oldalszalag – megfelelõ mûtét nélküli, úgynevezett konzervatív kezeléssel – az esetek jelentõs százalékában mûtét nélkül meggyógyul. Csak kifejezetten súlyos fokú szakadása, vagy kombinált sérülés esetén választjuk az azonnali mûtéti megoldást. Sokszor azonban a helytelen kezelés, vagy a sérült nem megfelelõ kooperációja, az utasítások be nem tartása vezethet ahhoz, hogy szükségessé válik a mûtéti kezelés. Az elülsõ keresztszalag – mely sokszor egyéb társsérülések nélkül is szakad –, gyógyulási hajlama viszont jóval csekélyebb.”

"Friss sérüléskor, hacsak nincs olyan egyéb vagy külsõ sürgetõ körülmény (pl. olimpiára készülõ sportoló, akinél minden nap számít), akkor a mûtétet – a nemzetközi szakmai irányelvekkel megegyezõen – csak legalább hat héttel a sérülés után végezzük el. Ekkor miután megszûnt a duzzanat, az esetleges társsérülések gyógyultak, sokkal kedvezõbb körülmények között, precízebb mûtéti technika alkalmazásával jobb eredményekkel lehet elvégezni a szükséges mûtétet” – magyarázta Hidas.


Alaptételként rögzítette: az operáció után a hosszú és nagy türelmet igénylõ rehabilitáció következik, mely legalább olyan fontos, mint maga a mûtét. „Nem elég tehát a mûtétet jól elvégezni, a sikerhez szükség van egy jól képzett gyógytornászra, a jó orvos-beteg, illetve gyógytornász-beteg kooperációra, az utasítások betartására és a megfelelõ, orvos illetve gyógytornász által idõzített visszatérésre.” A cselgáncsozók keretorvosa kifejtette azt is, miért szerencsésebb például egy lábközépcsont-törés, mint a legérzékenyebb szalag szakadása. David Beckhamnek a 2002-es, Wayne Rooney-nak a 2006-os világbajnokság elõtt volt ilyen törése, mindketten játszhattak, igaz messze nem olyan formában, mint elõtte. De játékra alkalmas állapotban voltak mindketten.

„Egy csonttörés, még ha mûtéti kezelést igényel is, általában 6-8 hét után meggyógyul, stabilan terhelhetõ. Ritkán több ennél, de az esetek jelentõs százalékában sem haladja meg a három hónapot, mire a teljes sportterhelés elkezdhetõ. A sípcsont anyagcseréje például lassabb, gyógyulási hajlama emiatt gyengébb, de a három hónap akkor is tartható. Ez az idõ elülsõ keresztszalag pótlását követõen legalább hat hónap. És ebben nincs kivétel, akkor sem, ha a sportoló már úgy érzi, hogy õ tökéletesen rendben van, jó az izomzata, és esetleg edzõjével úgy ítéli meg, hogy akár el is kezdhetné a sportot.”

„A szalag szövettani és biomechanikai vizsgálatokkal bizonyítottan csak akkor éri el a teljes terhelhetõségét, szakítószilárdságát, akkor válik teljes értékûvé. A mûtét után néhány héttel-hónappal teherbírása akár harmadára is lecsökkenhet, ezért csakis és kizárólag egyenes vonalú egyenletes mozgások ajánlottak, mint például kerékpározás, gyorsúszás, és kocogás. Irányváltoztató mozgások esetében, mint például a labdarúgás, csak fél év után ajánlott a kezdés. A túl korán elkezdett, nem megfelelõ terhelés a szalag lazulásához, elégtelen gyógyulásához vezethet. Így gyakoribbá válik az ismételt sérülés, melynek kezelése, megoldása késõbb néha nagyobb türelmet és hozzáértést igényel, mint ha türelmesen kivártuk volna azt a további 2-3 hónapot” – összegzett Hidas.