Elhanyagoltabbak a porták, még egészségügyi meszelésre se nagyon telik, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásra jogosultak köre egyre szélesedik, új televíziót pedig már emberemlékezet óta nem vett senki a faluban – íme a szegénység néhány tipikus megjelenése hajdú-bihari településeken.

Jelen van a gyermekszegénység is, amirõl a pedagógusok tudnának hosszan mesélni. Egyáltalán nem ritka az az eset, amikor a gyerek csak az óvodában vagy az iskolában jut rendszeresen meleg ételhez, ezért alig várja, hogy a péntek este után ismét hétfõ reggel legyen. Persze, a megyénkbeli településeken élõk nincsenek egyedül ezzel a problémájukkal, hiszen a Tárki legfrissebb felmérése megállapította, hogy a rendszerváltás óta tavaly éltek a legtöbben szegénységben Magyarországon.

Ugyanakkor Hajdú-Biharban találtunk olyan kistelepülést is, melynek lakosai állítólag nem ismerik a szegénység fogalmát. Más kérdés, hogy a szegénység, mint olyan, önmagában nem, hanem mindig az egyén igényszintjéhez mérten értelmezhetõ.