Egyes kis nemzetiségeknél, mint például a bolgár vagy örmény, még nagyobb arányú a növekedés, miközben a legnagyobb, az összes magyarországi nemzetiség felét kitevõ cigányság létszáma is mintegy másfélszeresére, 206 ezerrõl 316 ezerre emelkedett - derült ki a 2001-es és a 2011-es népszámlálás adatainak egybevetésébõl a kutató szerint.

Az arányok eltolódása részben azzal függ össze, hogy a magyarság létszáma évtizedek óta csökken, részben pedig azzal, hogy a korábbi népszámlálásoktól eltérõen immár többféle nemzeti identitást is igyekeznek feltárni a kérdõívek, így például, hogy a kötõdés anyanyelvi vagy a családi, baráti körben beszélt nyelv használatához kapcsolódik - mondta a szakember.

A románság több mint kétszeresére növekedése jelentõs mértékben a bevándorlás következménye, a mintegy 36 ezer hazai románból több mint 10 ezer román állampolgárságú.

Az iskolázottságot tekintve elmondható, hogy a cigányság körében csökken a 8 általánossal sem rendelkezõk száma, és nõ a 8 általánost elvégzõ, valamint az érettségizettek és felsõfokú végzettségûek aránya. Ugyanakkor a szakember hozzátette, hogy az indulóértékek nagyon alacsonyak, ezért a kedvezõtlen arányok a jelenlegi ütemû javulás mellett még évtizedekig fennállhatnak.

Vékás János kutató szerint a nemzetiségek növekvõ arányában megjelenik a disszimiláció - a többségi nemzettõl megkülönböztetés - jelensége. Megfigyelhetõ, hogy azok körében is nõtt a valamilyen értelemben nemzetiséginek tekinthetõk száma, akik tíz éve még egyértelmûen magyarnak vallották magukat.

A szakember megjegyezte, mindennek hátterében meghúzódhat az is, hogy válságos helyzetekben megnõ az igény a gyökerekhez visszatérésre egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

Vékás János megjegyezte, ha azt kérdezik tõlük, mégis hányan vannak egyik vagy másik nemzetiségbõl Magyarországon, akkor erre õ azt kérdezi milyen vonatkozásban és milyen mértékig. A kizárólagos, fekete-fehér kategóriák egy olyan hatalmi megközelítést jeleznek, amely számára az a fontos, "mekkora a nyája".

A szakember szólt arról is, hogy nemzetközi összehasonlításban meglehetõsen magasnak tekinthetõ a nemzetiségi kérdésekre a válaszadást megtagadók száma, 2011-ben mintegy másfél millióan voltak.

Vékás János a cigányság korfáját tragikusnak minõsítette, mint mondta, alig vannak 50 évesnél idõsebbek. Ez egyes afrikai népcsoportokra jellemzõ, és Európában katasztrofálisnak tekinthetõ.

Ezt a megállapítást többen túlzónak tekintették az elõadást követõ szakmai vitában, ahol az is felvetõdött, hogy a népszavazáson feltett kérdések jelentõsen változtak az elmúlt évtizedekben, így nem biztos, hogy a statisztikai adatokból kiolvasható tendenciák valóságos társadalmi folyamatokat jeleznek.

Kiss Tamás kolozsvári kutató szerint tudományos szempontból meglehetõsen problematikusak a két népszámlálás összehasonlításából levont következtetések. A többes kötõdés lehet, hogy "trendi, pc" - azaz politikailag korrekt -, de kevés köze van a társadalmi valósághoz.

A szakember kifogásolta, hogy "megcsappant az eltökéltség a lakosság egymást kizáró népcsoportok szerinti kategorizálása iránt", ami igaz, hogy bizonyos mértékig homogenizáló volt, ugyanakkor a valósághoz közelebbi képet adott a nemzetiségi viszonyokról.

"Magyarország lényegében kulturálisan homogén" - szögezte le az erdélyi kutató a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Kisebbségkutató Intézetében.

Kapitány Balázs, a KSH kutatója szerint az újszerû megközelítések célja az lehetett, hogy közelítsenek az adatok a valóságos helyzethez, és minél több kisebbségit - elsõsorban romát - "fogjon meg" a kutatás, de ez a törekvés bizonyos pontokon túllõtt a célon.

Voltak szakemberek, akik egyenesen azt fogalmazták meg, hogy több egymást követõ népszámlálás adatai gyakorlatilag egybevethetetlenek, mert olyan jelentõs az eltérés a kérdõívek között.

A népszámlálás részletes adatai a KSH honlapján bárki számára elérhetõek.