A kérdés út közben fogalmazódott meg bennem, amikor észrevettem az egyre sûrûbben elõforduló hirdetõtáblákat és plakátokat Budapest utcáin, bár igazából (szégyellem is magam) nem nagyon érdekelt a válasz. De azért nagy kerek szemekkel meredtem a férjemre, aki éppen erõsen szedte össze a gondolatait, és boldog volt, hogy ilyen gyakorlatias kérdést tettem fel, és szinte büszke volt arra, hogy az õ kis felesége, mennyire nagyon érdeklõdõ, és végre nem a bio-kozmetikumok hatékonyságáról kell monológot hallgatnia az iskoláig. Láttam rajta, hogy szívesen válaszol, és ráadásul nagyon betaláltam a kérdésemmel, mert nagy valószínûséggel részletesen ismeri az autók hatékony és biztonságos téli felkészítését. „Na szóval. Honnan is kezdjem?” – és vett egy nagy levegõt, tudtam, hogy most nagyon alapos okfejtés következik. „Talán onnan lehetne kiindulni, hogy a közlekedésben az õszi-téli idõszak tudatos felkészülést igényel…..” – fogott hozzá a férjem válaszának kifejtéséhez. (Annyira szép ember a férjem, de most nézzétek meg, olyan szenvedélyesen mondja, mondja, azzal a mélyen zengõ hangján, és olyan okosan beszél, csak beszél, teljes átéléssel, és még érti is amit mond! Ilyenkor mindig észreveszem, hogy mennyire férfi!, amikor végre arról beszélhet, ami érdekli!) De sajnos én már a mondat felénél nem tudok figyelni. A felvezetés sem töltött el csillapíthatatlan tudásvággyal, mint például a „a közlekedésben…”, és csak sejtem, hogy a folytatás sem lesz számomra lebilincselõ. Amíg mesél a téli felkészítésrõl, addig átgondolom a teendõimet.


Szóval, felvesszük a gyerekeket az iskolában, hazamegyünk, és elkezdek készülõdni, mert este rég nem látott barátainkkal fogunk találkozni, és vacsorázni megyünk négyesben. Mit is vegyek fel? Ja, a fekete gatyóm és a rózsaszín blúzom tökéletes lesz, de melyik cipõm legyen…? „….megváltoznak az út- és látási viszonyok…” – hallatszott a férjem hangja, aki már nagyon beleélte magát a kiselõadásba, és ránéztem nagy bólogatva, hogy igen a látási viszonyok azok nagyon fontosak, és azért mondtam egy „aha-t”, csak úgy, hogy jelezzem, értem, amit mond, és közben megint bólintottam egy nagyot… (Ú! A nyakam! Legközelebb nem fogok balra fordulva ekkorát helyeselni! – csak ne felejtsem el!) A fekete cipõm jó lesz…

Hatra jön a bébiszitter, elmondom neki az esti rendet, úgy mint, a vacsorát a gyerekeknek, a fürdetést, a mese-rituálét, aztán „… csúszás veszélye fenyeget….” indulhatunk is! Holnap biztosan nehezen fogok felkelni reggel, a gyerekek már tuti hétkor ébresztenek „….0 C fok alatt a vizes útfelület lefagy, amire számítani kell….”, és rögtön éhesek lesznek. Na nem baj, azért nagyon örülök, hogy találkozunk a barátainkkal. Csak három rövidet fogok maximum inni, az a limit, attól még nem fáj reggel a fejem „….ellenõrizzük a szélvédõmosó folyadékot, az ablaktörlõ lapátokat, a fékeket….”, és csak a fáradságot kell elviselnem másnap. Na jó, na jó. Hol is tartunk? „…. És akkor nem akadhat semmi váratlan problémánk a télen az autónk mûködésével.” Hajaj! Vége. „De jó Szívem, hogy elmondtad, én azt hittem, hogy ez csak egy lehúzás az autószervizek részérõl, de úgy örülök, hogy már értem a lényegét a téli felkészülés fontosságának! ” – és adok egy puszit az arcára, és mosolygok, és látom, hogy elégedett, mindent elmondott, amit csak tudott.


A délután gyorsan elmegy, hat óra lesz egy-kettõre, indulunk a barátainkért, megbeszéljük, hogy majd sofõrszolgálattal jövünk haza, így tudunk autóval menni.

De jó, hogy végre találkozom a barátnõmmel! Na vele aztán lehet csacsogni! Egy rugóra jár még az agyunk is!

A fiúk elõl ülnek, a lányok hátul. Automatikus szeparálódás. (Rendszeresen megfigyelhetõ jelenség.) Beszélgetünk mindenrõl, miközben a belvárosban haladunk az étterem felé, ahol asztalt foglaltunk.

Egyszer csak a barátnõm észrevesz egy nagy hirdetõtáblát: „Felkészülés a téli üzemeltetésre!” címmel pont elõttünk, és megkérdezi a fiúkat – gondolta bevágódik: „Figyúúú! Tudja valaki, hogy miért kell felkészíteni az autókat téli üzemmódra?” – hajaj! Ismerve a férjemet, ebbõl még én jöhetek ki rosszul…! A fiúk cinkosan egymásra néznek, mert persze õk tudják(!), de a férjem csak ennyit mond: „Ma délután meséltem el neked  Drágám! Na, oszd már meg velünk, hogy mire emlékszel! – mondja, és hátrapillant, mert azt gondolja, hogy tök jó lesz, ahogy elmesélem azt, amit õ tanított délután. Amúgy is a férfiak imádják, ha a felségük, vagy barátnõjük nyilvánosan autókról, fõleg azok gyakorlati mûködésérõl, karbantartásáról beszél. Valahogy izgatja õket! Érthetetlen…


Úgy érezem magam, mint amikor az iskolában feleltetnek akkor, amikor nem tanultam, és már nagyon megbántam, hogy nem figyeltem, de vállalnom kell, hogy máshol járt az agyam tanulás helyett.

Ránézek a barátnõmre hátul, aki olyan tudásszomjas szemekkel néz rám, hogy az már bosszantó. Miért kérdez ilyen ostobaságot? Hát nem mindegy, hogy miért? Fel kell készíteni õket, és kész! Nagyon mérges vagyok, elrontotta az estémet! Kinézek az ablakon, és látom, hogy még messze vagyunk az étteremtõl, úgyhogy simán belefér a téli gépjármû-felkészítésrõl szóló (nem létezõ) eszmefuttatásom a hátralévõ idõbe. Kezdem összeszedni a gondolataimat: „Hát tudod – mondom a barátnõm felé fordulva, de a fiúk is figyelnek elõl (ahelyett, hogy beszélgetnének ennyi idõ után!) –„A téli felkészülés… (és közben nagyokat kacsintgatok, és csóválom a fejem, hogy a barátnõmnek essen már le, hogy itt valami gáz van), mármint a téli üzemmódra való átállás, ahogy a hirdetések is mutatjááák….” (De ekkor már bökdösöm a csajt, és majd leesik a fejem a csóválástól, és ráncolódik a szemem a kacsintgatástól - talán még a sminkem is el fog kenõdni -, hogy észrevegye a drága, hogy baj van!, ments már meg! Lapozzunk már! – ezeket próbálom sugallni, gondolatátvitellel és testbeszéddel, de sajnos sikertelenül.) Folytatnom kell…„Szóval van egy csomó teendõ a téli átállással kapcsolatban. Például a gumikkal kell csinálni valamit, az ablaktörõket meg kell igazítani, a hûtõfolyadékkal és a fékekkel is van feladat bõven…, hagy ne soroljam! Szóval: Ellenõrizni kell ezt-azt, ki kell cserélni néhány dolgot, át kell nézni itt is ott is. És akkor nem akadhat semmi váratlan problémánk a télen az autónk mûködésével.” – fogom rövidre a tanító jellegû elõadásomat, és úgy nézek a barátnõmre, mintha értelmes dolgot mondtam volna. Neki nem is tûnik fel semmi, mert a „téli átállás”-nál nagyokat bólogat, jelezvén, hogy természetesen ismeri az ezzel kapcsolatos temérdek és nagyon fontos feladatsort, a feltételezés is sértõ, hogy bárki azt gondolja, ezt az idõszerû feladatsort részletesen ne ismerné…


Miután befejezem az eszmefuttatásomat, a férjem és a barátja egymásra néznek, és egyszerre üvöltõ röhögésben törnek ki, és félre kell állnunk, mert az emberem úgy röhög, hogy folyik a könnye, a haverja pedig veri a térdét, elõre-hátra hajlongva, hogy majd’ kifejeli a szélvédõt. Én egy kicsit mosolygok csak, tudom, hogy nem teljesen „szó szerint” idéztem, de valami ilyesmirõl volt szó, vagy nem? Szerintem a barátnõm sem érti, hogy min röhögnek ennyire (na itt bukott le, hogy nem ismeri a téli felkészítés folyamatait!) a pasik, de hogy úgy tûnjön, abszolút képben van, õ is erõltetett gyöngyözõ kacagásba kezd (bár nem nehéz erõltetnie a dolgot, mert a fiúk annyira nevetnek, hogy már hahotázásuk is röhögésre kényszeríti). Csak én nem nevetek annyira, mert közben gondolkodom, hogy mit is hagytam ki, vagy melyik szót mondtam hibásan… Igazából mindent elmondtam, amire emlékeztem, lehet, hogy nem mindent hallottam (meg)?

Mikor abbamarad a röhögés, mindenki a könnyeit törölgeti (rajtam kívül), fújják az orrukat, aztán mikor mindenki tisztába rakta magát, elindulunk megint… A férjem hátranéz rám a piros lámpánál, valamit akar kérdezni, de megint elröhögi magát... (Szedd már össze magad! Nem is volt annyira vicces! – gondolom magamban.) Aztán megint tesz egy kísérletet, és megkérdezi: „Drágám! Te mégis hol voltál, mármint agyilag, amikor elmeséltem neked a felkészítõs feladatokat?” Ezt át kell gondolnom… Beugratós kérdés, hiszen végig mellette voltam a kocsiban, és ezt õ is tudja. Aha, szóval „gondolatban”! Ja! Az más! „Lehet, Szívem, hogy nem figyeltem minden szavadra, annyi minden megfordul egy nõ fejében…, így, a  péntek éjszakára készülve…!” – válaszolok úgy, hogy arra gondoljon, erotikus fantáziám ragadta el gondolataimat a lebilincselõ téli felkészítési feladatok elõl…! Ez lehetne számára az egyetlen mentségem. Ebben az egy esetben talán nem venné zokon, hogy nem a téli felkészítõs elõadására figyeltem száz százalékosan, hanem mondjuk erotikus szex-istennõként, romlott fantáziám szárnyán szállva, az elkövetkezõ éjszaka erotikus forgatókönyvét írtam – mármint „agyilag”… A lényeg, az esete kimenetele szempontjából, hogy nem látom rajta, hogy haragudna, legalább röhögött egy jót! Ebben a mai világban, ezt azért értékelni kell! Tényleg nem bánja, hogy így alakult a dolog, nem is foglalkozik a témával tovább… Hál’ Istennek!, és szerencsére megérkezünk az étteremhez is, ami külön öröm a számomra, hiszen akkor valószínûleg hanyagoljuk végre a felkészítõs témát.

Már az asztalnál ülünk az étteremben, de én nem hagyom annyiban, és igenis kiállok magamért, gondolom eltökélten magamban. Egy alkalmas pillanatban jelzem a társaságnak, hogy meglátogatom a mosdót, õk ne is foglalkozzanak velem, csak szórakozzanak kedvükre.

A mosdóban aztán elõveszem a zsebembe rejtett telefonomat, és elkezdek utánanézni a téli felkészítésnek. Hát tényleg érdekes és valóban megfontolandó információkat találtam. Elolvastam, aztán visszamentem az asztalunkhoz.

Nagy röhögcsélés, felszabadult hangulat közepette szólaltam meg, öntudatomtól és sértettségemtõl erõre kapva:

-    Figyúúú! Ti már felkészítettétek az autótokat a télre??? Mert egy csomó dologgal számolnunk kell ezzel kapcsolatban. Például az útviszonyok és a látási viszonyok megváltoznak, melyekhez az autósoknak alkalmazkodniuk kell. Esõben jobban megcsúszhatnak a kerekek. Õsszel és télen többször nedves az útburkolat, ami speciális vezetést igényelhet, fõleg, ha le is fagy! Ha pedig az út havas, jeges, latyakos, nedves, akkor a menetstabilitás romlik. Minden szezonváltáskor megfelelõen szervizeltetni kell az autóinkat, hogy minden idõben biztonságban autózhassunk. Fõ feladataink a téli felkészítés keretén belül: Tegyünk fel téli gumikat, ellenõrizzük a guminyomást, cseréljünk ablaktörlõ lapátot, ellenõrizzük a szélvédõmosó folyadékot, a hûtõfolyadékot, a légszûrõt, a hajtószíjakat és a tömlõket, nézessük át a hûtõ-fûtõ rendszert is! Feltétlenül ellenõrizzük le a fékeket, tisztítsuk meg az akkumulátor sarukat és pólusokat, ellenõrizzük az akkumulátor teljesítményét is! Vizsgáljuk meg a gyújtógyertyák vezetékeit! Ellenõrizzük a motorolajat, a világító és irányjelzõ berendezéseket! Elõzzük meg a zárak befagyását, védjük a gumitömítéseket, óvjuk a fényezést, lakkozást! Legyen a tankban bõségesen üzemanyag! Télen, hosszú út elõtt tegyünk be a kocsinkba: Elsõsegély dobozt, elakadás jelzõt, sárga biztonsági mellényt (ezek kötelezõek is), de tegyünk be továbbá: izzókészletet, indító kábelt, szerszámos dobozt, hóláncot, vontató kötelet, fagyállót, ablakmosó folyadékot, hókefét, jégkaparót, hólapátot, kis zsák homokot vagy sót, elemlámpákat, papír törlõkendõt, kesztyût, esetleg védõkesztyût, takarót vagy pokrócot, defekt spryt és mini kompresszort, térdeplõ alkalmatosságot, ha szerelni kell, ivóvizet, esetleg néhány zacskó kekszet, különösen, ha gyerekekkel utazunk….!!! – éééés befejeztem. Büszkeség önti el a lelkem, és ebben a pillanatban én is rájövök, hogy mennyire fontos is ez a bizonyos téli felkészítés az autónknak és önmagunknak egyaránt!

A barátaink üvegesen néznek maguk el, és elgondolkodnak azon, hogyan is állnak az általam felsorolt teendõkkel a saját autóik tekintetében, amikor most is 4 fok van odakinn… Majd a barátnõm szólal meg elõbb:

- És hol lehet ezeket megcsináltatni??? – öntelt mosollyal válaszolom egy levegõvel, mert én persze erre is felkészültem:

- www.autogazasz.hu

1103 Budapest, Gyömrõi út 140. [email protected]

+36-1-265-1842, +36-20/977-9855 – darálom el határozottan.

- Köszönöm szépen. – mondja, majd int a pincérnek még egy körért…

A férjem büszkén néz rám, majd ennyit súg a fülembe: „Édesem, mondhattad volna a kocsiban, hogy most nincs kedved elmondani ezt a sok mindent, amit tõlem tanultál…”